A milliárdos szeretője

Első fejezet: Egy átlagos nap

Úgy indult, mint minden átlagos nap: Nemecsekné dobhártyát repesztő rikácsolásával.

– Ernő! Kicsikém! Gyere le, most rögtön!

Nemecsek kivonszolta magát az ágyból, felvette Arctic Monkeys-os hipster pólóját, betűrte azt felhajtott szárú fakókék farmerjába, bekötötte Vans cipőjét, majd vetett egy hosszú pillantást a tükörbe. Szemügyre vette tengerkék szemeit, apró, pisze orrát, az orra köré dekorációs céllal odateremtett szeplőket, és vágott egy fintort. Úgy nézett ki, mint egy leselejtezett One Direction tag, esélye sem volt, hogy ebben az életben pasit fogjon magának. Azért megtette, ami tőle tellett, gyorsan kihúzta a szemét Maybelline New York szemtussal, amit karácsonyra kért, felkent egy kis ajakbalzsamot, azzal lekocogott a lépcsőn, készen egy újabb, borzasztó napra az iskolában.

Odalent az édesanyja a kezét tördelve fogadta.

– Sajnálom, Ernő – mondta –, tudod, hogy nincs sok pénzünk. Ugye, megérted? Muszáj volt eladjalak Boka Jánosnak.

– MIIIII????? – bődült el Nemecsek, mert erre azért ő sem számított. – Mi lesz az iskolával?

– Természetesen elengedünk az iskolába – mondta egy mély, bársonyos hang, amitől Nemecsek gerincén kellemesen végigfutott a hideg. Csak most vette észre a konyhájukat elözönlött öltönyös embereket, akik között ott állt Boka János, nemzetközi szupersztár és részmunkaidős maffiavezér hajszálcsíkos öltönyében, vállára terített fekete kabátjában. – Mi adunk az oktatásra – mondta.

Nemecsek csalódottan fújt.

– Hogy tehetted ezt velem? – fordult anyukája felé vádlón. – Hogy adhattál el ennek az irtózatosan szexi és titokzatos milliárdosnak, aki még az iskolába is hajlandó elvinni? Milyen anya vagy te?!

Nemecsek édesanyja lerogyott egy székre, és zokogva kezébe temette az arcát.

– Bocsáss meg, Ernő... Bocsáss meg...

Boka János előhúzta régimódi zsebóráját az öltönyéből.

– Ideje mennünk, ha nem akarsz elkésni az iskolából, Ernő.

– Menj vele, Ernő... Most már az ő tulajdona vagy – szipogta Nemecsekné, és Nemecsek libabőrös lett a gondolatra, hogy őt valaki birtokolja, mert nem tudta, miért, de a birtoklás valamiért marha szexi volt. Még akkor is, ha amúgy illegális.

Duzzogva felkapta a táskáját, és kicsörtetett a ház előtt álló limuzinba. Boka János vele szembe ült, és nemsokára ketten maradtak a limuzin hűvös, félhomályos belsejében.

– Mik a szándékaid velem? – Nemecsek hangja elfulladt az izgalomtól. Mármint a rettegéstől, úgy értem. Elvégre éppen elrabolták.

Boka mosolya olyan volt, hogy abba beleremegett a térd.

– Szükségem van rád. – Előrehajolt, beszívta a fiú illatát. Nemecsek levegő után kapott, mikor megérezte a férfi forró nyelvét nyakának puha bőrén.

– Mit csinálsz? – motyogta.

Boka forró lélegzete a fiú ütőerének csapódott.

– Tökéletes – suttogta. – Fogalmad sincs róla, mennyire különleges vagy.

A limuzin leparkolt az iskola előtt, és Boka elhúzódott.

– Ha lennél szíves aláírni ezt a titoktartási szerződést – nyújtott a fiú felé egy darab hófehér papírt.

– És ha nem írom alá?

– Akkor a szüleid sajnos elhalálozhatnak egy megmagyarázhatatlan eredetű autóbalesetben.

– Nincs is kocsink.

– Akkor tömegközlekedési balesetben.

– Otthonról dolgoznak.

– Gyújtogatás. Gázszivárgás. A lehetőségek végtelenek.

– Ne! Csak ne a szüleimet! – jajdult fel Nemecsek. Remegő kézzel aláírta a papírt. – Szörnyeteg vagy! – vágta oda Boka Jánosnak.

Boka János kacsintott.

– Jó tanulást, Ernő.