A milliárdos szeretője

Negyedik fejezet: Boka sötét titka

– Micsoda?! – csattant fel Nemecsek. Ez annyira rohadtul nem volt szexi! Elhúzódott Bokától. – Tudod, én éppen szökésben voltam, úgyhogy, ha nem bánod...

– De, Ernő! – Boka elkapta Nemecsek karját. – Te megmenthetsz.

– Ó. – Hát mégis volt remény. Nemecsek lehuppant az ágyra, és igyekezett csábítóan pislogni. – Az eszemmel?

– Belement valami a szemedbe, Ernő? – lépett közelebb Boka aggódón.

– Ja, nem.

– Akkor jó. – Boka arcán megkönnyebbült mosoly ömlött szét. – Biztonságban akarlak tudni téged.

– Ez nagyon szexi tőled. De hogy tudom megmenteni az életed?

– Gondolom, a szüleid nem mondták neked, de... te különleges vagy, Ernő. Nagyon különleges. Te tündér vagy, Ernő.

– Ööö... mi? – nyögte Nemecsek.

– Tündér. Tudod, az a kis repdeső lény...

– De nekem nincs is szárnyam – szakította félbe Nemecsek. Ez még neki is túl sok volt. – És nem vagyok kicsi. Százhatvanöt centi vagyok, az igazából nagyon átlagos, bármit is mondjon a Csónakos.

– Ki az a Csónakos? – mordult fel Boka, és a szemei vörösen villogtak. Nemecsek érezte, hogy na, most végre juthatnak valamire, de mivel ő nem hazudott, kénytelen volt színt vallani.

– A Csele pasija – sóhajtotta lemondóan.

– Ó. – Boka mély levegőt vett, és eligazgatta a mellényét. – Az mindjárt más.

– Elmondod akkor, hogyan menthetlek meg?

– A véreddel – mondta ki Boka. – Én ugyanis... vámpír vagyok.

– Ez az! – lendítette a karját a levegőbe Nemecsek. Szóval mégis lehetett szó egy kis szexi vérszívogatásról. – Akkor gyere rám.

– Ez nem ilyen egyszerű, Ernő – sóhajtotta Boka gondterhelten. – Éveken keresztül kerestem a tökéletes donort, aki olyan, mint te, ezért végeztem a titkos emberkísérleteimet. Csakhogy nem vettem észre, hogy az egyik alanyom, Geréb, egy másik maffiacsalád fia, ezért most meg akarnak ölni, és tudják, hogy ha igazán bántani akarnak, azt rajtad keresztül tehetik meg. Ezért nem volt szabad elmondanom neked, miért tartalak itt, de annyira megszerettelek, hogy nem tudtam megállni.

– Ó, Boka – sóhajtotta Nemecsek, és magához húzta Bokát, még arról is megfeledkezett, hogy egy baldachinos ágyon ülnek, ami tökéletes lenne szeretkezésre. Csak ültek csendben egymás mellett, ölelték egymást, és lélekben szeretkeztek, mert ez egy intim pillanat volt. Mármint érzelmileg. Boka felemelte a fejét.

Nagyon nézte Nemecsek száját, és Nemecsek végre megértette, miről beszélt Csele egészen idáig. Boka megnedvesítette az ajkát.

– Ernő, én...

Berobbant az ablak, és helikopteres kommandósok lepték el a szobát. Egyenesen Nemecsekre mentek, megragadták kezét és lábát, és az ablak felé vonszolták, a fiú hiába küzdött.

– Ernő! – üvöltötte Boka. A fiú után akart lendülni, de kettő kommandós lekaratézta. A Nemecseket cipelő férfi kiugrott az ablakon, Nemecsek utoljára azt látta, amint egy harmadik kommandós fakarót szúr Boka mellkasába.

– BOKA! – ordította Nemecsek végtelen gyászában. – NEEEE!!!!! – Azzal az őt cipelő kommandós behúzott neki egyet, mire Nemecsek elvesztette az eszméletét, és körülötte nem maradt más, csak a halált idéző szexi, szexi sötét.