Marvel Oneshots

• magic |stephen strange|•

A Kamal Taj. A lakhelyed, több mint egy éve.

Ugyanennyi ideje tanulod a misztikus varázslatokat is, és varázslatosan meg. (Értitek... Varázslatosan).

Az ősmágus nem látott benned nagy pontenciált, így Wong mellé rendelt, mint segédet. Wong. Ő tanított meg téged mindenre, amit tudsz. Ezek közé tartozik a portálkészítés, na meg a tükördimenzió és fegyverek kreáltása.

Éjjel nappal gyakoroltatok a könyvtárban, eközben pedig halkan Beyoncé zenék szóltak. Azóta persze már fejből tudod minden dalának szövegét.

Eredetileg csak segédkönyvtárosnak álltál, de néha beálltál a többiekhez gyakorolni, viszont ez csak hetente párszor történt, mivel ugyebár a könyvtárban kellett volna lenned.

Mivel ritkán tudtál kiszabadulni az épületből, Wong úgy határozott, ő maga képez ki téged, hogy meg tudd védeni magad, ha valami történik, ezért pedig hálás is voltál.

Nyugodtan magára hagytad volna, de miután megtudtad, mi történt az előző könyvtárossal, és akkoriban nagyon ügyetlen voltál a többiekhez képest, inkább maradtál, és rendezgetted a könyveket.

Ez megy egy éve. Azóta sokat fejlődtél.

Egy nap épp azokat a könyveket raktad a helyükre, amikez még te magad olvasgattál tegnap, mikor valaki benyitott.

Eddig sose láttad, így azt feltételezted, hogy új. Magas volt, Hosszúkás feje, fekete haja és enyhe szakálla. Könyvekért jött. (Mimásért menne valaki könyvtárba?)

Körülnézett, majd megjelent melletted.

- Helló! - köszönt rád. - Stephen Strange - nyújtotta a kezét.

- Y/N Y/L/N! - fogtatok kezet. Érezted, hogy valami történt a tenyerével. Akár ez is lehet az oka, hogy idejött. Ezért vannak itt a legtöbben. Meg akartak gyógyulni.

- Segíthetek? - törted meg a csendet.

- Varázslással kapcsolatos könyveket keresnék. Nem tudod véletlenül, merre - ekkor félbeszakítottad. Persze, hogy tudtad, hol vannak az olyanok, amik neki kellenek. Igen, többfajta könyv is van, például krimi, kaland, versek és ilyesmik.

- Gyere! - indultál el. Elvezetted a terem végébe. Ott voltak a kezdővarázslatokkal kapcsolatos könyvek. - Válogass! - mutattál végig a hosszú könyvsoron.

- Mondja... - gondolkozott el a neveden.

- Y/N - adtad meg a választ.

- Mondja, Y/N. Mennyi időt tölt itt a könyvtárban, hogy ennyire ismeri a helyet?

- Segédkönyvtáros vagyok már lassan egy éve - mondtad, miközben odaadtál neki egy könyvet.

- Oh. Nos, köszönöm. Ezek a könyvek tökéletesek lesznek. Remélem még találkozunk - azzal elindult az asztalnál ülő Wong felé, hogy kikölcsönözze az olvasmányait.

Valamit beszélgettek, de nem nagyon figyeltél. Egyszercsak véletlenül mégis meghallottál egy részletet. Így szólt:

- Csak Wong? Mint... Eminem? Beyoncé?

Nem jöttél rá, hogy tudta-e, vagy csak ráhibázott arra, ki Wong kedvenc énekese.

Valamit megtárgyaltak még, aztán Stephen kiment.

Csak teltek a napok. Strange majdnem naponta jött le a könyvtárba, és minden alkalommal otttalált téged is.

Már biztos voltál benne, hogy tudja, milyen fajta könyv hol van, mégis hozzád fordult valamiért. Te pedig természetesen segítettél neki.

Mindig miután megtalálta, ami kellett neki, még maradt egy picit beszélgetni. Délután kettőkor jött le, és tizenöt percet maradt. Egyszer mielőtt leért volna, Wonggal előkészítettetek három széket, egy asztalt, csészéket és teát, hogy úgy beszélgessetek. Azóta ez már egy majdnem mindennapos szokás.

Ezek a beszélgetések annyiból állnak, hogy mindenki elmondja, mi történt vele aznap - ami általába neked és Wongnak ugyan olyan volt, egyszóval kömyveket rendezgettek -, és Stephen bemutatott pár kis varázslatot.

Akármennyire nem akartad beismerni magadnak, egyre jobban megkedvelted a téged és Wongot leszámítva úgy mindenkivel arrogáns férfit. Erről persze senkinek se beszéltél, mivel akár még hülyének is néznének. És mi van, ha ő csak barátként tekint rád?

Egy nap Wongnak máshol kellett lennie az ősmágus kérésére, így egyedülmaradtál a könyvtárban egy egész napra.

Eljött a délután kettő.

- Helló Wo... - köszönt Strange az asztalnál ülő embernek, aki legnagyobb meglepetésére te voltál. Amint meghallottad a hangját felnéztél a könyvből, amit olvastál - mert neked is kell valamit csinálnod, ha elvégeztél minden munkát -.

- Ja, Wong elmemt egy napra, én helyettesítem, mint főkönyvtáros - mondtad. Stephen elmosolyodott, majd lerakta az olvasmányait az asztalra. Mivel most pillanatnyilag semmi dolgod se volt, felvetted a könyveket, és elindultál a helyükre rakni őket, a férfi pedig a nyomodban. - Segíthetek valamiben? - fordultál felé, miután mindent elpakoltál.

- Nos, igen. El kell mondanom valamit.

- Hallgatlak!

- Oké. Már több éjszakán át agyaltam azon, hogy fogalmazzam ezt meg, de most hogy így ittvagyok, nem is nagyon emlékszem, hogy is volt. Na mindegy, a lényeg: már egy ideje szerelmes vagyok beléd, sőt, azóta, hogy megláttalak, de eddig féltem ezt elmondani, mivel nem hiszem, hogy te is így érzel irántam - elcsodálkoztál. Alig jutottál szóhoz.

- Ne... Nem igaz, én akármennyire hangzik furán, szintén kedvellek, csak nem mondtam el.

- Tényleg?

- Tényleg - válaszoltál, majd megcsókoltad.