Marvel Oneshots

In Another Universe | andrew!peter parker x reader

[peter parker x olvasó] (andrew garfield)

! No way home spoilerek!

Helló! Bocsi, hogy kb egy hónapig nem nyúltam a sztorihoz :( Na de most itt egy új, kicsit hosszabb rész! Eredetileg angoulul írtam meg Tumblr-ön, de kimásoltam és google fordítóval lefordíttattam lol. Na mindegy, jó olvasást! :)

Majdnem három napot töltöttél New Yorkban. De nem az a New York volt, amit ismertél. Ez valami más volt. Nem úgy érezted, mintha a tied lenne. Mintha egy másik univerzumban lennél. Buszmegállókban aludtál, és kis éttermekben étkeztél. A telefonod nem működött, így nem tudtál hívni senkit. Kipróbáltad a telefonfülkéket, de semmi sem működött. Egyedül voltál, és még szomorúbb, mint amióta Peter meghalt.

Sétáltál, mint általában, és a kukák között keresgéltél, hátha van valami hasznos, például egy kis kés, amivel megvédheted magad, vagy egy kis pénz, de a második lehetőségre kicsi volt az esély. Csak valami régi tőrszerű holmid volt, amit egy sikátorban találtál egy nappal ezelőtt. Találtál egy másik sikátort, ahol néhány szemetes volt, ezért úgy döntöttél, hogy bemész.

Amikor éppen ki akart nyitni egy szemetest, némi zajt hallottál. Mi a fene, gondoltad. Elkezdted keresni a hang forrását, és sikeresen megtaláltad.

- Ki vagy te? - előhúztad a tőredet, és a hajléktalannak tűnő férfira mutattál.

- Indulnod kellene - mondta fáradt hangon. Körülnéztél, és láttál valamit, amitől hevesebben ver a szíved. Óh ne. Nem lehet igaz.

Elkezdtél menekülni, félelemmel a szívedben. Az a maszk... Azt hitted, hogy Peter véget vetett ennek az embernek az életének, feláldozva az övét. De ő ott ült, hús-vér. A Zöld Goblin életben volt. Fiatalabbnak tűnt, amikor utoljára láttad.

Visszamentél a sikátorba, és úgy döntöttél, hogy bosszút állsz rajta, de nem volt sehol. Sötét volt, és attól féltél, hogy talán csak bujkál, és meg fog ölni, amikor nem számítasz rá. Körülbelül harminc perc értelmetlen keresgélés után elmentél, és kapucnival a fejeden elindultál a legközelebbi buszmegálló felé.

Amikor már majdnem félúton voltál, egy férfi jelent meg a képernyőn. Felismerted, a Daily Bugle-től volt, és az idegeidre ment, főleg azért, mert mindig azt mondta hogy Peter, alias Pókember nem hős. A Pókembert mindig „álarcos fenyegetésnek” nevezte.

Nem igazán figyeltél, de amikor meghallottad, hogy a pókember szó kicsúszott a száján, azonnal a nagy képernyő felé fordítottad az arcod. De a képen látható fiú nem igazán hasonlított rá. Gyerekesebbnek tűnt, körülbelül tizenöt éves volt, és világosabb haja volt. Azt mondta, hogy Péter egy egész épületet lerombolt, és egy ember meghalt. May Parker. Emlékszel rá. Peter annyiszor mesélt neked édes, gondoskodó nagynénjéről, és mindketten ott voltatok a (Peter) temetésén. Senki sem tudta, hogyan halt meg Peter, csak te. És titkolnod kellett, mert nem mondhattad el Maynek, hogy a fia a csodálatos Pókember.

Hirtelen megjelent egy videó a gyerekről, aki egyben Peter Parker és Pókember is valahogy, akárcsak a halott barátod. Valami szobornál volt.

Annak ellenére, hogy nem a te Peter Parkered volt, nem hagytad meghalni, ezért úgy döntöttél, megkeresed, és segítesz neki legyőzni a rosszfiúkat. Lehet, hogy Zöld Goblin is ott lesz, és ti ketten végezhettek vele.