Once In A Lifetime

03.Szabadon

Egy puha meleg ágyban ébredtem,selymes takaróval magamon.Amint megéreztem  a takarót és beszippantottam a friss levegőt rögtön kinyitottam a szemeim.A nagy sötétségre számítottam,de kellemes csalódásban részesültem.Ismét láttam,aminek felettébb örültem.

Egy kicsi szobában voltam.A fal piszkos fehér volt, a plafonon itt-ott beázások foltjai díszelegtek.A szemem megfájdult a hirtelen fénymennyiségtől.Egy apró kis szekrény volt benne,az ágy és egy asztal két székkel.Amint körbepásztáztam a szobát a kilincs lenyomódott.Összerezzentem és elöntött a páni félelem.A kezeim-lábaim nem voltak már megbilincselve,de úgy éreztem mozdulni sem tudok.A szívem dübörgött a bordáim közt és visszafojtott lélegzettel vártam,hogy most mi következik.Talán kiugorhatnék az ablakon.

Jutott hirtelen eszembe,de már túl késő volt,hogy felálljak és megtegyem.Az ajtó kinyílt és egy fekete hajú férfi állt velem szemben,apró kis mosollyal az arcán.Hatalmas mogyoróbarna szemeivel riadt tekintettem nézte és közelebb merészkedett,én pedig egyre hátrébb ,mígnem beleütköztem az ágy háttámlájába. 

-Ne félj!Nem bántalak-mondta nyugodt hangon.De már nem tudtam bízni.Senkiben!

Hátralépett egy aprót.A takarót megmarkoltam és feljebb húztam magamon.

-Hol vagy?-kérdeztem halk,rekedtes hangon.

-Nálam-válaszolta.-Zayn vagyok-mutatkozott be.Gondolom arra várt,hogy én is elmondjam a nevem,de nem tettem.A további magyarázatra vártam.Miért vagyok itt?Hol van az az itt?És ki ő?

-Öhm...az utcán fekve találtam rád.Jobban mondván egy sikátorban.Nem voltál magadnál,így felhoztalak a lakásomra és lefektettelek aludni az ágyamba-magyarázta el.

A hideg is kirázott,amint meghallottam ezt a szót.

-Miért?-kérdeztem.

-Hát...mert...egy sötét sikátorban feküdtél a földön és eléggé hidegnek ígérkezett az este.

-Mióta vagyok itt?

-Úgy érted mennyit aludtál?-kérdezte.

-Igen-bólintottam.

-Két napja alszol egyfolytában.Hozzak neked inni?-kérdezte kedvesen.Csak bólintottam egyet.Az ajtó nyitódott ,majd csukódott.Amint kilépett a szobából felpattantam,de a lábaim nem bírták el a súlyom,így összerogytam.Felhúztam magam az ágyba kapaszkodva és az ablakhoz sétáltam.A legutóbbi rám aggatott ruhában voltam.Egy fekete ,piszkos mackóban és egy fehér mintás pólóban. Kinyitottam az ablakot a remegő kezeimmel,majd kidugtam rajta a fejem és körbe néztem.

-A második.-állapítottam meg.Kissé túl magasan voltam a földhöz képest,de nem féltem megkockáztatni,hogy leugorjak vagy sem.A fél lábam már kint lógott,mikor Zayn visszatért egy pohár vízzel és egy dobozzal a kezében.A szemöldöke a plafonig szaladt,mikor meglátta,hogy mire készülök.Azonnal lerakta a poharat és  a dobozt az asztalra és felém lépkedett.

-Ha közelebb jössz leugrok!-mondtam magabiztosan,bár remegett kezem-lábam még csak a gondolattól is,hogy kiugrom.

-Jó,jó-válaszolta és visszahátrált.-Miért akarsz kiugrani?-kérdezte összefont karral.Túl higgadt volt.Talán azt képzelte nem merem megtenni.

-Me...mert...mert te....elraboltál engem!

-Mi?Dehogy!Mondtam,hogy egy sikátorban találtam rád.Azt hittem,hogy totál leittad magad,ezért hazahoztalak.Nem akarlak itt tartani.