Roommates (Malum)

15.

Calum Hood:

Péntek délután van ami azt jelenti, hogy ma megyünk Michaelékhoz. Nem vagyok egy izgulós típus, de most izzad a tenyerem, és mintha gombóc lenne a torkomba. Róla tudják a szülei, hogy meleg, ezért úgy akar bemutatni mint a párját. Félek attól, hogy mit gondolnak rólam. Hiszen ő az egyetlen gyermekük, akinek eddig nem éppen volt egyszerű élete.

-Csak nem izgulsz? - kérdezte Ashton mosolyogva, miközben a koli előtt ácsorogtunk a csomagjainkkal a kezünkbe. 

-De. - ismertem be. 

-A nagyszájú Calum Hood feszeng valami miatt. - vihogott Luke.  

-Le lehet szállni rólam. - morogtam. 

-Szerintem ez nagyon aranyos. - ölelt meg mosolyogva Michael. 

-Imádom Malumot. - nézett ránk Luke vigyorogva.

-Malum? - vontam fel a szemöldököm.

-Michael és Calum. Azaz Malum. - magyarázta a szőke. 

-Hát oké. - ingattam a fejem. 

-Megjött anya. - indult el Michael boldogan egy szürke autó felé. 

-Sziasztok. - szállt ki kedvesen mosolyogva egy szőke nő. 

-Jó napot. - köszöntünk mindhárman kórusba.

-Szia anya. - karolta át Michael. - Szóval ők itt Ashton, Luke és Calum. - mutatott be minket sorba. 

-Nagyon örülök, hogy személyen is megismerhetlek titeket. Már rengeteget hallottam rólatok, főleg rólad Calum. - nézett rám.

-Mi is örvendünk. - bólogattam hevesen. 

-Na induljunk, majd a kocsiba lelkesedhettek tovább. - ült be nevetve Mike az anyós ülésre. 

-Stip-stop valamelyik ajtó melletti hely. - hadarta Luke.

-Stip-stop a másik. - vágta rá Ashton. 

-Akkor Cal ül középre. - veregette meg a vállamat Luke. 

-Két ilyen gorilla között ez külön élmény lesz. - másztam be a középső ülésre. 

-Te mondod rám, hogy gorilla? - vonta fel Luke a szemöldökét. - Én vékony vagyok, csak a vállam széles. 

-Az pont elég. - löktem oldalba. 

-Indulhatunk? - kérdezte Michael anyukája. 

-Igen. - válaszolta Ash, aki éppen a bordáim közé könyökölt. 

-Kényelmesen elfértek? - fordult hátra kuncogva Mike.

-Persze. - biccentett Luke, aki tényleg egész kényelmesen elhelyezkedett. 

-Köszönjük a meghívást Mrs. Clifford. - hálálkodtam Michael édesanyjának.

-Ugyan. Szívesen látunk titeket bármikor. Ja, és kérlek tegezettek. Hívjatok csak Karennek. - mondta a nő vezetés közben. 

Mindenféle semmiségekről beszélgettünk az út alatt. Karen nagyon kedves és szórakoztató. Sokat kérdezett minket az iskoláról, pár történetet el is meséltünk, persze csak a a kevésbé durvákat. 

-Szóval ez lenne a Clifford rezidencia. - szállt ki Michael elsőnek, amikor megálltunk egy fehér családi ház előtt, ami egyébként nincs is annyira vészesen messze a miénktől. 

Mike lelkesen vezetett minket körbe a házba, szó szerint mindent megmutatott, még a mosókonyhát, és a pincét is. 

-Michael szerintem a barátaid nem akarnak mosni. - rázta meg a fejét kuncogva Karen amikor a fia az előbb említett helyiségbe vezetett be minket.