Another World - Larry Stylinson ff. [✓]

Prológus

HARRY

Izzadtan, fáradtan, de elképesztően boldogan hagytam el a színpadot. Niall magához húzott és megölelt, majd megdicsérte a produkcióm. Ahogy elindultam volna átöltözni, megcsörrent a telefonom. Simon hívott a menedzserem.

- Láttam megcsináltad az ötletem és néha szemeztél a rajongókkal - mondta. - Ugye csak lányokkal?

- Persze - hazudtam. Nehéz volt meleg énekesként heteronak tettetnem magam, bármennyire is igyekeztem. Simon semmi képen sem akarta, hogy a tini lány rajongóim, azért pártoljanak el tőlem, mert nem bírnának összeházasodni velem a szexualitásom miatt. Felajánlottam párszor, hogy játsszuk inkább azt, hogy biszexuális vagyok, de nem kaptam rá engedélyt. Utáltam hazudni a rajongóimnak, de egyelőre nem válthattam menedzsmentet, így ezzel kellett beérnem.

- Amúgy nem voltál rossz. Készült neked pár új zene, amit jövő hónapban előadhatsz Doncaster-ben, aztán felvesszük őket és az albummal együtt kiadjuk.

- A doncaster-i koncert már hivatalos?

- Holnap jelentem be, ingyenes koncert lesz 31-én és Niall-el az egész hónapot ott fogjátok tölteni.

- Az egész. . Miért?

- Kikapcsolódás, vedd úgy, hogy két hét múlva szabadságon leszel a koncertig, csak majd néha próbálsz.

- Hát jó. .

- Jó éjt! Pihend ki magad!

Letettem a telefont. Egy hónap egy tök idegen városban nyaralás helyett, remek lesz.

- Elszaladok a mosdóba - szóltam Niall-nek, mikor szálltunk volna be a kocsiba.

- Most?

- Sürgős.

- A rajongóiba menj, közelebb van és már nincs annyi ember, szóval gyorsan vissza érsz.

- Oké, sietek.

- Csak ne szólj Simon-nak, hogy oda küldtelek!

Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, szerencsére nem találkoztam rajongókkal, így nem tartott fel senki, egészen addig, amíg neki nem szaladtam egy srácnak a mosdóban.

- Nem tudsz vi. . - fordult hátra idegesen, de mikor megpillantott elakadt a szava.

- Bocs, siettem. . - vakartam meg idegesen a tarkómat.

- Meg van bocsájtva - nézett végig rajtam. Ki akartam kerülni, hogy elvégezhessem a dolgom és visszasiessek Niall-hez és a sofőrhöz, de valami visszatartott. Kényszerem volt, hogy bemutatkozzak a fiúnak, bár sejtettem, hogy tudja ki vagyok.

- Harry vagyok - nyújtottam felé barátságosan a kezem. Kérdően nézett rám kék szemeivel.

- Tudom, hogy ki vagy. Ha elfelejtetted volna, nem rég pár méterre innen koncerteztél.

- Emlékszem. . Csak. .

- Azt vártad, hogy én mondjam ki, mint általában mindenki, hogy „Úristen! Harry Styles előttem áll"?

- Nem. . Vagyis. . Meglepett, hogy nem mondtad, de nem várom el. .

- Hát. . Örültem, csak hogy ne legyen csalódás számodra a találkozásunk, majd elmesélem a húgomnak, hogy nekem jöttél a vécében - mondta, miközben kikerült.

- Te nem mutatkoztál be - fordultam utána.

- Úgyis elfelejted, hogy egyáltalán találkoztunk.

- Nem vagyok aranyhal, de ha így érzed, pont azért elmondhatnád.

Megállt az ajtóban és egy hatalmasat sóhajtva rám nézett.

- Louis Tomlinson.