Furkásszal suttogó|Harry Potter ff.

6. Vadmacskák nyomában Északon

Cassy utál várni. Amikor édesanyjával hazaérkeztek három napja, megkérdezte a nőt, hogy mikor mennek Amerikába. Sabrina júniust mondott. El tudjátok hinni? Cassynak még másfél hónapot kellene várnia, hogy újra láthassa Reg bácsit, Liv nénit és Aurórát? Nem, ezt nem tudja kivárni, ezért rosszabbnál rosszabb terveket szőtt.

Mi lenne, ha írna egy levelet Reg bácsi nevében, hogy siessenek, mert Aurora beteg? Nem, ez nem lesz jó. Ha elvinné Newt papa egyik Abraxanját? Nem, nem tudja őket irányítani és Amerika igazán messze van. És ha..? Nem, az sem az igazi.

Gondolhatjátok mennyire megviselte Cassyt ez az egész. Mást sem csinált egész nap, csak Amyval beszélt (ami persze nem rossz, észrevehetően jobban kezdte használni a furkász nyelvet). De ez édesanyját aggasztotta. Ezért, mikor megkapta a következő megrendelést, úgy döntött magával viszi a lányt. Skóciába vezetett útja, egy vadmacska lelőhelyre, ugyanis Zack panaszkodott az előző csapatra, akik vadmacska helyett, elvadult házi macskát vittek nekik. Sabrina ezen csak mosolyogni tudott, de persze elvállalta a küldetést.

- Cassy!- szólt, mire a lány, lassú tempóban lesétált az emeletről és sértődötten anyjára pillantott.

- Pakolj! Megyünk Skóciába. Kaptam egy megrendelést és úgy döntöttem magammal viszlek. - mondta, mire Cassy arca felderült és anyja nyakában ugrott, arcon csókolta (jó nagyot cuppant) és rohant is az emeletre.

Annyira bezsongott,hogy szegény Amy nem is tudta követni a lányt. Az egyik percben duzzog, a másikban meg már egy hatalmas mosollyal az arcán pakol a hátizsákjába. A táskába került két pulóver, két melegítő nadrág és három kedvenc rövidujjú pólója. Valószínűleg ennyire nem lesz szüksége, de nem tudott dönteni.

Hatalmas zajjal jött le a lépcsőn, majd megállt édesanyja mellett, aki már az egyenruhájában várt rá. Míg Cassy göndör haját lófarokba fogta, édesanyja szokásos fonatait viselte. Mindketten egy bakancsot húztak lábukra, majd Sabrina a találkozóhelyre hopponált. A hopponálás után egy pillanatra megálltak, mert Cassy azt érezte, menten kidobja a taccsot.

Már a csapat nagy része ott volt, amikor Cass és Sabrina beértek az elhagyatott kávézóba, ahonnan Zsupszkulccsal jutnak el Skóciába.

- Hello főni! - köszöntötte mosolyogva Sabrinát az egyik munkatársa. - Ki ez a bájos kislány veled? Csak nem Cassy?

- De. - bólintott Sabrina.

- Nagyon nőtt mióta utoljára láttuk.
- jegyezte meg egy másik. - Mennyi idős vagy?

- Tizenegy éves lettem nemrég. - vágta rá Cassy, büszke volt, hogy már ilyen nagy lány.

Ekkor feltűnt a maradék pár ember, akire vártak, így indulásra készen mind megérintették a zsupszkulcsként szolgáló törött edényt. A hopponálásnál ugyan kellemesebb érzés volt, Cassy a hasán landolt, ami meglehetősen kellemetlen volt. Sabrina mosolyogva felsegítette, majd körülnézett. Egy skóciai erdő szélén voltak.

- Jól van emberek! - csapta össze a tenyerét a nő, mire mindenki rá fordította figyelmét. - A Mágiaügyi Minisztérium összesen 30 állat elfogását engedélyezte. Szeretném ha az egyik csoport elkezdené felállítani a nagy sátrat, a másik pedig felfedezésre jön velem. Tizenketten vagyunk Cassy-vel együtt, így hatan maradnak! Brown, Davies, Thomas, White, Harris és Johnson, maguk lesznek itt! A többiek velem jönnek. Egy óra múlva visszatérünk.

Mindenki bólintott és az említettek hátizsákjaikat elővéve már neki is látták a dolguknak.

Sabrina a maradék öt emberhez fordult. - Mi körülnézünk az erdőben. Nem nagy az erdő, hamar körbejárjuk. Ha látnak egy vadmacskát, tudják mit kell tenniük. Ne feledjék, sokan összekeverik őket az elvadult házi macskákkal. Indulás!

Így hát nekivágtak az erdőnek. Gallyak recsegtek lábuk alatt, a fák alacsonyan helyezkedő ágai vállaikat súrolták. Cassy egy akció regény főszereplőjének érezte magát. Bár ahogy elszánt édesanyjára pillantott, rá kellett jönnie,hogy itt igazából ő a főszereplő. Ekkor tudatosult benne, hogy milyen menő anyukája van!

Egy helyen, ahol kétfelé ágazott az út, úgy döntöttek, ketté válnak.

- Mi hárman erre megyünk, maguk menjenek arra. Ha valami figyelemreméltó dolgot találnak, jelezzék! - mondta Sabrina, majd elindultak, mindenki a saját útján.

Cassy igyekezett lépést tartani édesanyjával és a másik felnőttel, de akármennyire szedte a lábát, mindig lemaradt. Nemsokára édesanyja kiszemelt egy vadmacskát, ami nem sokára egy ketrecben kötött ki, amit időközben édesanyja kollégája varázsolt elő. Ezt a dobozt később a táborban hagyott társaiknak küldték.

Négy vadmacskával később, egy majomszerű kékes füst jelent meg, és Cassy legnagyobb döbbenetére beszélni kezdett.

- Találtunk egy egész vadmacska famíliát. Számukat körülbelül tizenötre becsülöm. - hallatszott, majd miután elmondta a koordinátát, úgy eltűnt, ahogy jött.

Sabrina bólintott egyet, jelezve, hogy tudomásul vette, és megindult a megadott irány fele.

A helyszínen lévő társaikat egy üreg mellé guggolva találták, azok pedig némán üdvözölték őket, amikor az egyik fel akart szólalni, a másik leintette és odaengedte Sabrinát.

A nő letérdelt a lyuk mellé és elővette varázspálcáját majd lehunyta szemét és elmormolt egy bűbájt. Másodpercekig ebben a pozícióban maradt, a többiek pedig síri csendben figyelték. Amikor Sab végre kinyitotta a szemét, mind kíváncsi tekintettel meredtek rá. A következő pillanatban Sabrina egy tucat ketrecet varázsolt elő, és összpontosítva, egyenként kilebegtette a tizenkét vadmacskát. Volt köztük hat kölyök, négy nőstény és két hím is.

Amikor minden a helyén volt, a ketreceket előreküldték és visszaindultak a többiekhez, Cassy édesanyjához fordult.

- Mit csináltál az előbb? - kiváncsiskodott.

- Egy bűbájjal megszámoltam az állatokat, majd egy másikkal a ketrecekbe lebegtettem őket, hogy elkerüljük az esetleges karmolásokat. - magyarázta édesanyja. - Könnyebben ment, mint gondoltam. Már megvan több,mint a fele. Ha minden jól megy ma este haza is érünk.

Cass a hátizsákjában lévő Amyhez szólt. - Ébren vagy már?

- Mhm. - hallotta furkásza hangját. - Mmert?

- Mikor visszaértünk a táborba, amíg anyáék beszerzik a többi macskát, addig megetetlek. - mondta Cassy, mire Amynak felcsillant a szeme és beszélni kezdett. A kajáról. Bla bla bla.

Visszaérve csodálkozva látta, hogy az ittmaradtak egy kisebb rendelőt állítottak fel és a korábban idehozott egyedeket vizsgálták, majd rakták egy ketrecbe. Sabrina és a csaptérkezésére mind felkapták a fejüket és üdvözölték őket. Sabrina odalépett az egyik munkatársához.

- Valószínűleg még ma végzünk a küldetéssel, a vártnál hamarabb találtunk nagy mennyiségű macskát. Hárman elmegyünk begyűjteni a hiányzó macskákat, addig ti készítsenek elő mindent az indulásra. - adta ki az utasítást, mire a férfi bólintott és indult intézkedni. Sabrina megkereste lányát a szemével, majd odasétált hozzá és felvilágosította a helyzetről.

- Te maradj itt a többiekkel, ha szükség van rá, segíts nekik. - mondta, mire Cassy csillogó szemmel bólintott és futott oda a kismacskákat vizsgáló Thomashez.

Míg Sabrina és csapata odavoltak, Cassy segédkezett ahol tudott, és Amyval is jót beszélgettek (persze csak azután volt hajlandó kommunikálni, hogy tele volt a pocakja). Nemsokára visszatért az utolsó pár macskával Cassy mamája, így egy röpke fél órán belül a zsupszkulccsal visszautaztak a rozoga kávézóba. Onnan mindenki hazautazott, míg Cassy és anyukája az Abszol-útra hopponált, ahol átadták Zacknek a beszerzett állatokat. Amikor kiosztotta a fizetséget, Cassyről se feledkezett ám el, így ő és Amy is kaptak fejenkét két galleont.

A nap végére elfáradt bár, de boldogan tért nyugovóra a lány és Sabrina is nyugodt szívvel hajthatta álomra fejét hosszú idő után.

Rég nem volt rész, sajnálom.
Úgy voltam vele, hogy befejezem ezt a részt hamár rég elkezdtem. Ezután egy kisebb időugrásra lehet számítani:D
Andi