Furkásszal suttogó|Harry Potter ff.

14. Bolyhoska és Hagrid sütije

Októberre minden elsős egészen belejött a diákosdiba, nem tévedtek el olyan sokszor,nem késtek órákról,és már mindenki nagyrészt barátokra talált.Röviden a kastély újra megtelt élettel és (persze) zajjal.

Ezzel együtemben az idő is kezdett lehűlni, így a pulcsi nélküli sétákról is lemondott mindenki.A leveleket a szél olykor fel-fel repítette,majd ha úgy találta jónak,egy hajkoronára fújta. Legutóbbi ilyen esetkor egy harmadéves mardekáros lány lett a az áldozat:egy jókora levélkupac zúdult a nyakába.(Cassy:Ne mondjátok senkinek,de gyanítom,hogy Fred és George keze is benne van a dologban!)

Szombat volt, Cassy és Sally épp a könyvtárból jöttek, ahol Hermioneval leckét írtak. Akkor lettek jóban a lánnyal, mikor még szeptemberben önként felajánlotta,hogy segít nekik a háziban, mert látta, hogy elakadtak. Azután alkalmanként őt is belevonták az esti csevejbe, és mindig együtt mentek leckét írni a könyvtárba. A lány szülinapjára szereztek sütit a konyháról - az ikrek segítségével - és tartottak egy pizsipartit, bár a másik két szobatársuk nem nézte ezt jó szemmel.

Most a Celeste-vel megbeszélt találkozóra siettek, ugyanis megígérték a lánynak, hogy bemutatják Hagridnak, aki szívesen látta őket egy teára.

Harryék is szívesen velük tartottak volna, de a fekete hajút Wood kemény edzésbe fogta (heti három alkalommal), Ron pedig elment megfigyelni azt, eleget téve Harrynek tett igéretének.

A hugrabugos lánnyal egészen összemelegedtek mostanára. Olyannyira, hogy Celeste már egyszer becsempészte őket a Hugrabug klubbhelyiségébe, és ő maga is nemegyszer megfordult már Cassyék szobájában.

- Sziasztok! - köszöntötte őket lágy mosollyal az arcán a lány, most haja világos rózsaszínben tündökölt.

- Hello Cel! - vonta szoros ölelésbe őt Cassy. - Tetszik a hajad.

- Nekem is. - tapsikolt Sally, és ő is átkarolta barátnőjét.

- Na, akkor induljunk. Ne várakoztassuk meg Hagridot! - csapta össze a tenyerét Cassy és barátnőit átkarolva elindult.

- Ki az? - hallatszott fel Amy álmos hangja Cass talárjának a zsebéből, és kikukucskált. Amikor meglátta Celestet, aranyos mosolyféleség terült végig az arcán és rögtön lerohanta a lányt.

- Neked is szia Amy! - kuncogott fel a lány, az ölében tartva a furkászt.

- Neki is hiányoztál. - nézte szelíden a párost Cass.

Hagrid most, Halloween közeledtével egyre elfoglaltabb, a kertjében százával nőnek a tökök. De amikor legutóbbi látogatásuk során Sally és Cassy meséltek neki Celesteről, habozás nélkül meghívta őt magához.

- Á, szer'usztok! - nyitott ajtót nekik a félóriás. - Kerüljetek csa' beljebb!

- Szia Hagrid. - üdvözölték mindhárman.

Hagrid kunyhója kicsi volt, de otthonos, lakója pedig mindig kapható volt egy teázásra.

- Szer'usz! Sokat mesélt rólad Sally és Cassy ám! - szólt a zavart Celestenek, aki egyszerűen nem tudta hogyan viselkedjen. Hagrid megveregette a lány vállát, és helyet kínált a fiataloknak.

Agyar, Hagrid kutyája kíváncsian vizslatta az újonnan érkezőt, s bár nem volt szokása, hozzábújt a lány lábához, és úgy húzta a lóbőrt. Celeste szelíd mosollyal figyelte őt és az ölében bóbískoló Amyt is.

- Szerintem kedvelnek. - vigyorgott Cassy barátnője láttán. Furkászát visszakérte a hugrabugostól, és óvatosan zsebébe süllyesztette.

A félóriás eközben töltött nekik teát, és megkínálta őket sütivel. A tudatlan Celeste lelkesen vett is belőle, de Sally és Cassy egymás szavába vágva arról magyaráztak Hagridnak, mennyire megteltek ebédkor, aztán somolyogva nézték, ahogy a hugrabugos arckifejezése megváltozik egy pillanatra, de aztán rendezi vonásait és Hagrid fele intézve szavait megköszöni a süteményt.