Játék és csillagok

89 5 0
                                    

Lassan október lett, ami egyre nagyobb örömmel töltötte el az egész kastélyt.
- Minek örülünk ennyire? Hogy befagy lassan a seggünk a pincetermekben? - kérdeztem összébb húzva magamon a köpenyem.
- Halloween!!! - ujjongott magából kikelve Albus.
- És? - vártam a folytatást.
- Hatalmas vacsora!! - járt örömtáncot az árkádok alatt több diákot is megbotránkoztatva.
- Ha nem ismernélek most elszaladnék. - jegyeztem meg és a vállánál fogva visszarángattam a padra, mert a mozdulatai alapján cigánykerekezni is akart.
Pénteken Halloween, ettől volt visszhangos az egész kastély.
- De attól még meglesznek tartva az órák! - kiáltotta a Sötétvarázslatok kivédése tanárnőnk, Mrs Bulstrode. Mindenféle vízi szörny felépítését elmagyarázta, aztán házi feladatba adta, hogy okoskodjuk ki, hogyan lehetne legyőzni őket.
- Ez kelleni fog a vizsgához! - kiáltotta a csengővel egyszerre.
A híres 4. év, mindenből vizsgáznunk kell évvégén, hogy azok szerint tudjunk a jövőben tantárgyakat felvenni.
- Nekem troll lesz a jóslástan vizsgám. - nézett rá a tegnap összefirkált házi feladatára Albus.
- De ha várakozáson felüli lesz jósnak állsz. - veregettem meg a vállat bátorítóan.
- Én maga leszek A Jós! - kérte ki magának.
Leakartam ülni megírni a bűbájtant holnapra, mikor valaki éppen ketté nem törte az ajtónkat a szorgos kopogtatásával.
- Nyugi már, megyek! Nem kell kétségbe esni ennyire. - nyitott ajtót bosszankodva Albus.
Rebeca állt odakint, a világ legrövidebb szoknyájában.
- Scorpius, kérlek segítenél. A szobatársam nem érzi jól magát és valakinek fel kellene vinnie a gyengélkedőre. - pillogtatott rám.
- Amúgy én is itt vagyok, kösz. - hagyta az ajtóban a legjobb barátom a lányt.
- Hát legyen. - álltam fel és követtem Rebecat az ő lakrészükbe.
Nos mint végül kiderült nem is volt szobatársa, így nem is volt aki rosszul legyen.
- Na jó, elmondanád, hogy akkor miért rángattál ide? - néztem rá unottan, mikor tudatosodott bennem mindez.
- Folyton Albussal lógsz, rám semmi időt nem szakítasz. - tette karba a kezét hisztisen Rebeca.
- Nem is tudtam, hogy akarsz velünk kviddicsezni meg ilyenek... - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve.
- Ó én akarok veletek sok mindent, de most csak veled. - jött hozzám egész közel a lány. Fekete haja már az orromat csiklandozta, ahogy hátradobta. Belenéztem a sötét szemeibe és akkor eldöntöttem, ha játszani akar, akkor játszunk.
Odahajoltam és megcsókoltam. Ő mosolyogva válaszolt és az ágyához húzott. Megbolondított pár perc alatt, ahogy belesimult a kezembe és amilyen hangokat kiadott, miközben végigsimítottam a combjait.
- Ne csak kóstolgass. - harapott bele a nyakamba.
- Te is azt teszed. Vagy tudsz mást is? - súgtam a fülébe, miközben egyre fennebb csúsztattam a kezem a szoknyája alatt.
Mélyeket sóhajtott, mikor teljesen felértem. De nem adtam meg amit akart, még nem. Ő játékot szeretett volna és én pontosan tudtam az ilyet.
- Mutass valamit. - súgtam a mellei között az ingjére.
Ő felállt velem szembe és elkezdte nagyon lassan levenni minden ruháját, amíg nem maradt semmi sem.
Játszottunk egész délután.

Asztronómia órára éppen csak beestem, pedig este 10-re tolták el. Albus olyan lenézően méregetett végig, hogy inkább csendben jegyzeteltem a holdakról. Óra közepén aztán végre megeredt a szája.
- Te komolyan kihagytad a vacsorát egy csajért? - vonta össze zavarodottan a szemöldökét. Zavartságát nem tudom hogy én okoztam-e, vagy hogy felcserélte a Szaturnusz mind a nyolcvankettő holdjának helyét a térképén.
Nevetve elvettem a pergamenjét és gyorsan kijavítottam az égitestek neveit jó sorrendben.
- Rebeca, komolyan? Ugye tudod, hogy ezentúl lesz egy utánfutód! - prüszkölte hátradőlve.
- Megmondtam neki, hogy nem fogok járni senkivel sem, sem vele, sem mással. - próbáltam elmondani Albusnak, de ő csak motyogta az orra alatt tovább a szövegét.
Magyarázkodásomat egy sötét barna hajú fiú szakította meg, aki a torony oldalához simulva közeledett felénk.
- James, te mi a trollt keresel itt, ilyenkor? - ütközött meg a látványon Albus. Ahogy egyre közelebb jött az ismeretlen egyből észrevehető volt rajta, hogy szobatársam bátya. Mindketten magasak és nyurgák voltak, sötét barna kócos hajjal. Csak amíg Albus szeme zöld volt, addig James szeme valamilyen sötétebb, barnásabb szín, a félhomályban egészen kivehetetlen.
- Erre jártam és gondoltam megnézem az öcsikém, hogy halad a tanulással. - vont vállat a fiú. A leghátsó teleszkóp mellett álltunk, így fel sem tűnt senkinek, hogy hirtelen hárman lettünk.
- Jobban, mint te. - vágta rá csípőből Albus.
- Jó jó, nem kell felvágni. - legyintette le James. Hát ez a család se az eszéről híres ezek szerint.
- Bökd ki, hogy mi a trollért másztál fel ide! - adta fel Albus.
- Holnap, vacsora után buli, a csónakházban. Erre legalább gyere el, még a végén azt hiszik stréber vagy. - vágta vállba az öcsét James, azzal intett egyet és már le is lépett.
- Csak ezért feljött ide? - néztem a fiú után zavarodottan.
- Ő griffendéles, én mardekáros, ergo a meghitt beszélgetéseket sötétben folytassuk le. - masszírozta meg a vállat Albus.
Az óra végéig azon gondolkodtam, hogy tényleg ilyen nagy az itteni házak között a szakadék. A mardekárosok utálták a griffendéleseket és fordítva. A hollóhát jól elvolt, mindenkivel barátkoztak, de főként magukkal voltak elfoglalva. A hugrabuggosok nem bírták annyira a mardekárt, de inkább kerülték, mint nyíltan csatározzanak. A hierarchia pedig aztán végképp felborított mindent.
Nem töltöttem el itt sok időt, de azt már tisztán láttam, hogy kivel kell és kivel nem szabad jóban lenne itt. Albust persze nem érdekelték az ilyen dolgok, ő lehet mardekáros volt, de minden házból és évfolyamból volt egy-két, legtöbbszőr lökött barátja.
- Itthon alszol vagy Rebeca karjai között? - kérdezte, miközben a klubhelyiségünkbe értünk.
- A te karjaid között. - vágtam oldalba.
Csipkelődve és egymásnak beszólogatva mentünk a hálótermünkig.

Mardekár cserediákaWhere stories live. Discover now