Már azt sem tudom, mióta sétálok a sötét város, esős utcáin. Talán két órája. Az eső úgy 30 perce eredt neki. De olyan, akár ha dézsából öntenék. Esernyő nincs nálam, egyedül a pulcsim kapucnija az, ami megvéd. Bár ez hatalmas túlzás ilyen időjárás mellett. De nem zavar, hogy esik. Akármi történhetne most, akár földindulás, vagy megjelennek az ufók, kigyullad egy felhőkarcoló.. semmi sem tudna érdekelni. Mert mióta Ő nincs velem, semmi sem érdekel.
5 hónap. 5 hónapja, hogy nem vagy velem. És erről mind én tehetek.
Azóta is csak rád gondolok. Rád, az ajkaidra, a mosolyodra, a nevetésedre, arra, ahogyan megcsókoltad minden porcikámat, ahogy a hajamat simogattad, ahogy öleltél, mindennél erősebben, és ahogy a fülembe suttogtad, hogy szeretsz.
Folyton ezekre gondolok. És arra, hogy ennek mind én vetettem véget. De meg kellett értened, hogy melletted nem tudtam volna arra koncentrálni, hogy tiszta maradhassak. Hogy meggyógyuljak. Muszáj volt ehhez egyedül lennem. Vagy csak túlságosan féltem attól, hogyha mégsem megy, csalódni fogsz bennem, és elhagysz. Ezért inkább én hagytalak el. Kértem, hogy hagyj el. Lehet, hogy nem úgy kellett volna intéznem, ahogy. Nem úgy, hogy kiabálok veled, becsapom az ajtót magam mögött, miközben hullanak a könnyeid. Sajnálom. Milliószor sajnálom, és már megbántam. Másképp is intézhettem volna ezt. De ott és akkor ez lett belőle.
Nem is próbáltál utána már keresni. Amit teljesen megértek. Ki akarna egy hülye drogos társa lenni? Senki. Meggyógyultam, de kellett a magány ahhoz, hogy ezt tartani is tudjam. Igazából azóta is tartom. 5 hónapja. Tiszta vagyok. Semmit nem szívtam, semmit sem lőttem magamba.
Egy gyümölcs standos néni almával kínálgatja a járókelőket. Nem is értem, hogy ilyen időben miért nem vonul el. Szakad a kibaszott eső. Engem is próbál megkínálni, de megrázom a fejem, és megyek tovább. Aztán újra a gondolataimba mélyedek.
Annyira igazságtalan voltam veled. Te mindig mellettem voltál, minden hívásomra válaszoltál. Még akkor sem hagytál el, mikor drogoztam. Bíztál bennem, és támogattál, hogy rendbe fogok jönni. Ó, bárcsak látnád, hogy már teljesen rendbe jöttem. De már nem fogod, mert nem akarsz visszajönni hozzám.
Találtál mást, egy jobbat, aki szeret, megbecsül, és nem bánt meg. Teljesen megértem. Én nem voltam méltó erre a szerepre. De már lehetnék.
Annyira de annyira átkozottul sajnálom! Kérlek, gyere vissza hozzám.
Olyan régóta tart. Egyszerűen bele bolondulok, és meghalok nélküled. Pedig te még akkor is ott voltál, mikor a legszarabbul néztem ki. Akkor sem hagytál magamra. Mindig próbáltál vigyázni rám. Ezt annyira szerettem benned. Meg úgy mindent is szerettem benned. Tudod jól.
Én vagyok a hibás. Egy rohadt, szerencsétlen idióta vagyok, hogy hagytalak elsétálni. Pedig maradni akartál.
Bárcsak vissza mehetnék az időben. De inkább olyan vissza, ahol még közöm sem volt a droghoz. Talán elkerülhettem volna ezt. És akkor talán nem jutottunk volna idáig. Talán még mindig mellettem lennél, és szeretnél.
Sosem fogok többé droghoz nyúlni. Ha visszajössz is valaha hozzám, ha nem. Nekem ez egy hatalmas lecke volt az élettől. Mert a drog miatt elveszítettelek. Sosem fogok még egy olyat találni, mint te vagy. Nem is akarok. Én Téged akarlak, csakis téged.
Ó, bárcsak felvennéd nekem a telefont. Bárcsak elmondhatnám, hogy mennyire sajnálom, és azt is, hogy tiszta maradtam. Hogy sikerült, és meggyógyultam. Akkor lehet adnál egy második esélyt. Mindennél jobban vágyom arra. És esküszöm boldoggá tennélek, és soha többé nem volna semmi baj, mi lennénk a legboldogabb pár a világon, Szerelmem.
Újra tökéletesek lehetnénk. Mi összetartozunk. Kérlek, jöjj rá erre! Én már nem bírom nélküled. Teljesen elveszett vagyok. Szükségem van rád.
Ahogy haladok a sötétben, egyszeriben eláll az eső. Az ég lassan kiderül, a nap előbújik a felhőtömeg mögül. Hunyorítani kezdek, és inkább vissza szögezem a tekintetem az útra. Köhögök egyet. Valószínű meg fogok betegedni. De ez legyen a legkisebb problémám most. A szívem már így is beteg. Egy kis köhögés meg nátha mit árthat nekem. Az elmúlik. De a szívfájdalom nem. Mindig is bennem lesz. Ameddig újra velem nem leszel, bennem lesz.
Már nem esik, mégis azt érzem, hogy még mindig vizes az arcom. De az nem lehet, hisz percek óta süt a nap, és a kapucnit is letoltam a fejemről már. Ekkor jövök rá, hogy ez könny. Sírok.
Amíg veled voltam, mindig ragyogott a nap. Ha esett, ha havazott, ha fújt, a szívemben mindig sütött a nap. A valóságban most is süt, de.. az én szememben nem. Nélküled csak szürkeség van.
Most minden szürke.
Sziasztok! Egy ideje tervben volt, hogy szeretnék egy párbeszéd nélküli történetet megírni. Úgy voltam vele, hogy próba cseresznye, látni akartam, mit tudok ebből kihozni. Nos, ez lett belőle első próbálkozásra. Remélem, tetszik nektek.
Annyit még hogy ez a novella (történet, akármicsodácska) teljesen a fantázia szüleménye, meg a dalból csempészett gondolatok szüleménye. Meg egy pici ötletet a 13 okom volt című sorozat is adott drog terén, az egyik szereplő kapcsán, és ahogy ő akkor döntött a barátnőjével kapcsolatban. Tehát nem valós esemény alapján történt semmi!
