Napok telnek el, miután mindkét exem megutál engem. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott... de tudom, hogy nagy részben magamnak köszönhetem ezt. Az iskolában kerülnek, azon kívül meg egyáltalán nem is látjuk egymást.
- Szia Kyra. - A folyóson Nick megy el mellettem. Nem gondoltam volna, hogy köszönni fog nekem. Meglepettségemben csak nézem őt, és várok, hátha akar még valamit. Nem megy tovább, meg áll és rám néz. - Csak azt akartam mondani, hogy felejtsük el a történteket.
Várj, tényleg? Nahát. Mármint én ennek nagyon örülök... de honnan jött ez most neki? Vagy miért? Kibékülne velem? Értetlenül állok a helyzet előtt.
- Komolyan? - kérdezem meghökkenve.
- Persze - mondja nemes egyszerűséggel. - Tudod, most ismerkedek egy csajjal egy ideje.. és szerintem kezd komoly lenni. Szóval.. most már nem bánkódom a kettőnk dolga miatt. Ezért szerintem felesleges rosszban maradni - folytatja tök lazán.
- Oh, értem.. - nyögöm nehézkesen.
- Akkor jók vagyunk? - vigyorog.
- P persze..
- Szuper - vágja rá, majd sarkon is fordul. - Na szia!
Nagyokat pislogva nézek utána. Ez meg mi volt? El sem hiszem. Nick már is ismerkedik egy másik lánnyal? Örülnöm kéne a boldogságának. Valószínű jobb lesz ez így. És egy sráccal kevesebb.
Már csak Nate-el kellene kibékülnöm.
Annak ellenére, hogy Nick már nem haragszik rám, még egy héttel később is szomorú vagyok. Naná, hogy Nate miatt. Ő még mindig nem hajlandó velem szóba állni. Rám sem hederít. Pedig én szeretnék vele jóban lenni. Nagyon hiányzik. Szeretnék vele lenni. Most már tudom. Rengeteget gondolkoztam, és az elmúlt időszak rá világított a dolgokra.
Szükségem van rá.
Szeretem őt.
- Osztály - szólal meg a történelem tanár -, az én órámat érte a megtiszteltetés, hogy egy új osztálytársat mutathassak be nektek - mosolyog.
Mi? Új osztálytársunk lesz? Nem is tudtunk róla. Vagy hát legalábbis én biztosan nem.
- Gyere csak! - néz és int az ajtó irányába. Egy szőke hajú lány lép be rajta, kedves tekintettel, és mosolygós arccal. - Kérlek, mutatkozz be nekünk - kéri a tanár úr, majd nekidől asztalának.
- Sziasztok, én Tina Morris vagyok, 18 éves, és... hát nem tudom - kuncogja el magát.
- Remek! - csapja össze tenyereit a tanár úr. - Tina, akkor foglalj helyet, ahol találsz. Mi pedig folytassuk is az órát, srácok.
Magamban nyugtázom az új lányt. Nem volt túl bőbeszédű a bemutatkozást illetően. De attól még lehet normális.
Az óra végeztével elpakolom a cuccaim, a táskám a vállamra dobom, de ekkor valamik a földre zuhannak mögöttem. Megfordulok.
- Oh, ne haragudj - esedezem az új lánynak, akinek ki vertem a kezéből a könyveit és a füzeteit. Ezért segítek is neki felvenni őket.
- Semmi baj - mosolyog rám, miközben együtt szedjük fel a cuccait.
- Tényleg bocsi. Nem figyeltem. Ritkán ülnek mögöttem, ezért nem kalkuláltam ezzel - forgatom meg a szemeim fél mosolyt el ejtve, hogy mégis hogy lehetek ilyen béna.
- De tényleg nem baj. Nem szándékos volt - mondja kedvesen. Miután felszedjük a könyveit meg füzeteit a földről, már fordulnék is Bridget irányába, mire az új lány folytatja. - Öhm... ha már így.. szóba elegyedtünk, esetleg megkérdezhetem tőled, hogy merre találom a mosdót?
