Ujjongva lépek be immáron Nate oldalán a suliba. Összekulcsolja a kezünket. Ránézek.
- Mit fognak gondolni mások? - suttogom.
- Tudod, hogy nem érdekel senki véleménye. Nincs beleszólásuk - mondja magabiztosan, és tovább haladunk a folyosón, a szekrényem irányába, ahol Bridget-el találkozunk. Totál meglepődve nézeget minket.
- Ti, és ez és.. mii? Kibékültetek? - vigyorog.
- Igen - mosolygok rá. Bridget örömében megölel.
- Ennek nagyon örülök. Csak maradjon is minden rendben veletek.
- Ezen leszünk - bólintok.
- Magatokra hagylak titeket. A teremben találkozunk - kacsint és tovább áll.
Vissza fordulok Nate-hez, akit nagy hévvel megcsókolok. És csak falni kezdem, két vigyorgás közt.
- Nagyon hiányoztál - mondom az ajkaira.
- Te is nekem. Alig várom, hogy veled lehessek - vigyorog pimaszul. - Órák után elmehetünk hozzátok.
- De az olyan messze van még - duzzogok.
- A jó dolgokra várni kell - kacsint. De most témazáróm lesz, mennem kéne - csókol meg. Közben a becsengést jelző csengő meg is szólal. - Órák után az enyém leszel - ad egy utolsó csókot, és elmegy.
- Sok sikert a tz-hez! - szólok utána, majd kiszedem a dolgaimat a szekrényemből, és én is sietős lépteket veszek a terem felé, ahol az órám lesz.
A következő szünetben Nate szomorkás arccal közeledik felém.
- Mi az? - kérdezem megijedve. - Nem ment a témazáró?
- Ja, de, az sima volt - magához ölel. - Az a helyzet, hogy a nagy kibékülés közben az öröm miatt elfelejtettem, hogy nekem foglalt a délutánom.
- Mi? Ne már - kezdek pufogni.
- Ilyen pasis délután lesz a csapattársakkal. Ünneplünk. A múltkori sikeres meccs miatt. Nem hagyhatom ki - húzza a száját.
Szemet forgatok, és keresztbe teszem a karjaim. - Csajok is lesznek ezen a programon?
- Egy kocsmában? Előfordulhat - vigyorog. - De mondom, hogy csak mi megyünk. Nyugi, nem lesz semmi baj. Holnap ígérem a tiéd leszek - megfogja a derekam, és a fülemhez hajol. - És úgy megfoglak dugni, hogy lábra sem bírsz majd állni.
- Azt ajánlom - nézek rá először szigorúan, de aztán elnevetem magam.
Nate is nevetni kezd. - Akkor nem fogsz nevetni. Szia, Baba.
- Csók - kuncogok a fejemet rázva.
Este, miután megfürdöm, és megvacsizom, már csak az ágyamban fekszem, és görgetem az Instagramot. Hirtelen felülök fekvő pozíciómból, és nagyra nyitott szemekkel nézem az elém került posztot. A képet Nick tette ki. Ő van rajta, meg egy csomó fiú, köztük Nate is, de... két lány is látható. Az egyikőjüket nem ismerem, de a másik az...
- Tina?! - bököm ki hangosan. - Hogy a francba kerül oda? Nate azt mondta, hogy ez fiús program!
Egy picit féltékennyé tesz ismét Tina jelenléte Nate közelében. De megpróbálok lenyugodni. Most már nincs semmi gond. Nate velem van. Tinanak nem kell Nate. Tinanak Austin kell.
És ezekkel a mondatokkal a fejemben alszom el.
Nate-et a suli előtt várom meg, hogy kettesben, nyugodtan tisztázhassam a tegnap látottakat. Idegesen járatom a lábam a betonon, és mikor végre megérkezik a szürke Hyundai, megnyugszom. A barátom mosolyogva közeledik felém, de én jelenleg nem tudom ugyanezt az ábrázatot viszonozni.
