Olivér A Kanári

7.

Igazam volt. Las Vegas-ban nagy volt a nyüzsgés, talán nagyobb, mint a reptéren. Viszont nem rendített el minket a város tündöklése. Indultunk a kaszinó felé. De az nem egy minden napi szerencse játékozó hely. Itt külön van hely az állatoknak is. Például betanított kutyáknak, majmoknak, stb. Mi arra a részére indultunk.
   Mikor beértünk, elfogott a csodálkozás, és az izgatottság. Nagyon nagy volt, és sokan voltak benne, de nekünk nem az emberi része kellett hanem az állati.
   Végül kiderült, hogy rossz helyre mentünk be, amivel nincs is semmi baj, mert újra próbálhatjuk, csak mi körülbelül 12-szer játszottuk ezt el. Itt megtanultam, hogy a kaszinók rendkívül hasonlók. Névben is és kinézetre is. De az is lehet, hogy mi voltunk ilyen szerencsétlenek.
   Mikor megtaláltuk a mi helyünk egyből be is ültünk játszani. Mind a hárman egy helyre ha lehetett. De veszítettünk, mindig. Szerintem függők lettünk. Rosszul éreztem magam ez miatt, de ugyan akkor jól is.
   Egy játék alkalomával viszont nyertünk, és ez volt a kezdő löket, a folytatásra.
   A játék neve Kő, Papír, Olló volt, és így kellet játszani:
Kettő ember játszhatja.
Mindketten egy dobozból húznak 3 kártyát ami vagy kő, vagy papír, vagy olló. Ebből választani majd a kiválasztott kártyát megmutatni kellett. Az olló üti a papírt. A papír a követ, és a kő az ollót. Tehát a például ha te követ raksz és olló az ellenfeledé, akkor nyersz.
   Velem ez így történt. A tét 1000 dollár volt és megnyertem. Itt lettem a játék függője.
   Diána és Móric együtt keresett ennyit ,mint én így lett nekünk 2000 dollárunk. Viszont nincs megállás innen. Nem tudtuk abba hagyni. Szépen fokozatosan egyre többet játszottunk. Viszont amit Móric és Diána együtt keresett azt én egyedül. Ettől kicsit felsőbb rangúnak éreztem magam.