Olivér A Kanári

9.

  Az élet nehéz. Ezt a mondatot tapasztaltam meg abban abban pár hétben míg nem éltem Móriccal és Diánával. Nem volt akkora szerencsém a kaszinókban, nem volt hol aludnom, és még a pénzzel sem tudtam jól bánni. Így lett az, hogy 543.000$-ból egyszer csak 100$-om lett. És ebből kell megélnem valahogy. Persze szerencsejáték téren. Miért is ezt választottam? Ja igen mert drágalátos pofozó maradunk MEGKÉRDEZTE. Egy okkal többnek és kevesebbnek éreztem, hogy velük éljek. Két héttel később már találtam egy kis kuckót amit berendeztem, a kaszinó közelében. Csak mikor esett akkor minden elázott, még a bankjegyek is. Nincs már se házam, se pénzem. Vissza kellett volna akkor költöznöm, de úgy éreztem volna magam, hogy veszítettem, ezért még maradtam. Nem kellett volna, azt tudom, mivel 5000$-os veszteséggel voltam tele, alig tudtam valamit enni, és a higéniáról meg ne is beszéljünk. Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen, és végül arra jutottam, hogy vissza megyek a többiekhez. Mocskosan, hatalmas boci szemeimmel bocsánatot kértem, amit el is fogadták, majd visszavettek. Kifizették az adósságom ettünk egy jót majd végül elindultunk a reptérre. Már rutinosabbak voltunk, nem keveredtünk el, tudtuk hova kell menni illetve vigyáztunk a tengerimalacokkal. Minden jobban ment, és szerencsésnek éreztem magam, két ok miatt: szereztem még Las Vegas-ban 300.000 $-t, és volt két megbízható barátom. Felszálltunk a repülőre, és mikor megérkeztünk felnéztünk az égre, és a mesémnek vége.