"Nem lehet furcsább"

XI.

Az iskolától nem messzi rét felé bandukolnak, békességben, mondhatni egészen úgy, mint két barát. De végülis azok, csak kicsit..

Peti megérzi Barnabás tenyerét csipőjén, majd a magasabb srác szinte azonnal magához is húzza. Megint az az illat... A kisgöndör lelkét, testét melegség önti el, ugyanaz az érzés, mint, mikor este testéhez simult. Ha nincs a reggeli incidens, most nem érezné ilyen végtelenül kínosan magát.. Ő.. Majdnem meztelen volt a fiú előtt. Megpillantják a zöld területet, a barna szeműnek igaza volt abban, hogy milyen gyönyörű. Csak bárcsak lennének itt rajtuk kivül is emberek. Fél vele kettesben maradni... Annyiszor fordította már ki magából, egyre kevésbé tud neki ellenálni. Pedig akarat erejére borzasztóan nagy szüksége lenne. Amikor szimpatikus helyet találnak, Péter leül, törökülésbe helyezi lábait, majd kérdőn néz a még mindig talpán maradatott Barnabásra.

A gitáros ismét hezitál, ez pedig abszolút kiült arcára.. Újra bátorsága nyer, és a célja iránti vágy, így megint kezdeményez valamit. Nem tehet róla, a kisgöndör mellett nem lehet tétlenül létezni. Péter mögé somfordál, majd hátához simulva le is guggol hozzá. Kesőbb telepszik le ugyanide, Peti teste két lába között kap helyet, Barnabás keze pedig derekát öleli körbe. Teljes testével a görbéhez simul, aki még lehelletét is érzi nyakán. Szólnia kéne, de ez megint olyan nyugtató és. Bassza meg. Baba kék pulóverének anyaga enyhén "feltolódik", felső testén két nagy kezet érez, melyek hüvelykujjai gyengéden simítják hasfalát. Péter elengedi a gondolatait, ösztönjeiből cselekszik, így most hátra döl, teljes testsúlyával a másik mellkasának támaszkodik, aki csak egy magabiztos mosollyal válaszol erre, mert igen, ezt a bizalom jelének veszi. Kezeit a combjain lévő szakadásokra helyezi, majd a bő ruhának köszönhetően eszméletlen könnyen nyúl alá, így ismét tisztán érintheti Péter bőrét, egyenesen a belső combjain. A verselő eszméletlen óvatosan mordul egyet, taktikát váltott, élvezni akarja a helyzetet, de mégis észnél akar maradni. Nehogy olyan történjen, melyet később nagyon megbánna. (Elfelejti a tényt, hogy bármi történik közöttük intimebben, őt az belülről mélyen emészteni fogja...) Barni a göndörke füléhez hajol, s mély hangján duruzsol bele abba:

-Egyszerre vagy iszonyú édes, ahogy tartóztatod magad, s kibaszott izgató, hogy kevésbé megy alkalomról alkalomra, Péter-mindeközben egyre mélyebben nyúl be a kék farmer hatalmas lyukain, borzasztó közel jár a másik alsónadrágjának szegélyéhez.-Ne fojts magadba a hangod, kibaszott jó hallgatni.-Belemar comjába, majd eszméletlenül hozzá tapadva símít bőrén. Péter ismételten nyög, ami jóval hangosabban sikerül az előbbinél. Erre mostmár Barni is csak egy erőteljes nyöszörgéssel tud válaszolni, majd kihúzza kezeit a nadrág alól, de továbbra sem tervez tétlenkedni. Mostmár az anyagon kivűl húzza végig erőteljesen végtagját a fiú lábain, majd ujjaival sokkal gyengédebben cirógatja körbe a V vonalát, néhol megérintve férfiasságát a nadrágján keresztül, de ezt is csak pillanatokig teszi. Még így is érzi, hogy a kisgödör egyáltalán nincs nyugalmi pózícióban, sőt még talán merevebb is, mint reggel volt. (Nem mintha mindez Barnabásra nem lenne igaz..)

Tudja, hogy még nem szabadna, s hogy most mindent kockára tesz, de a kéj nagyobb úr benne, mint a józan ész. Barni barátja övcsattjához ér, majd gyorsan ki is csomagolja belőle, s itt is hálát ad az égnek, hogy a zöld szemű nem szűk ruhákat hord.. Bizony, hatalmas keze ebbe a textilbe is probléma nélkül csússzan be. Alhasán köröznek az ujjai, másik kezével pedig a fiú állához ér, majd magafelé fordítja arcát. Muszáj ezt is megtennie. Ajkaira hajol, s bár lágyan tervezte az első igazi csókjukat, most nem tudott elég türelmes lenni. Bár feltűnik, hogy egyedül ő tépi a másik száját, sőt partnere egyáltalán nem viszonozza tettét, de ezt a sokknak tulajdonítja csak. Míg nyelvével próbálja felkelteni a másik fiú figyelmét, addig kezével átlép még egy határt, eleinte csak alsónadrágján keresztül markol farkára, később ennek anyagja alá is bekukkant, hosszát ujjaival öleli körbe.

Sós íz. Ázottság. Sír. Péter sír? Ő most tulajdonképpen szexuális erőszak elkövetője? Kezét kirántja a nadrágból, majd a szembe ül a fiúval.

-Gaál Péter, miért nem szóltál rám, Jézusom...Te végig szenvedtél? Megint? Miért nem ordítassz már velem, hogy dögöljek meg, s hagyjalak békén? Peti most akaratomon kívül bántottalak, mert azt hittem, tényleg akarod!-Péter teste remeg, szemeiből könnyek törnek elő.

Annyira próbálkozott. Csak élvezni akarta, hogy megérintik minden korlát nélkül. De nem, az a kurva múlt nem engedi, volt barátja minden érintését még testén érzi, ha valaki hozzáér, úgy, ahogy most Barnabás próbált közeledni felé.

-Én.. nem akartam, hogy leállj. Azt hittem készen állok már, de... Elmesélhetek neked valamit?-Barnabás bólint, míg szépen visszacsatolja Péter övét, majd barna szemeivel a zöldeket keresi, de sajnos azok most egy fűszálon pihentetik tekintetüket. -14 voltam, amikorra már biztos voltam benne, hogy érdekelnek a fiúk.. A hetedik osztály vége felé jártam, amikor egy akkor 16 éves sráccal, aki előző évben ballagott tőlünk, elkezdtem beszélgetni. Bár nehezen fogadtam el magam, -még nem meri mindenbe beavatni a fiút. Majd egyszer ezt is megmagyarázza neki- összejöttem vele. Én még kiskamasz voltam, ő pedig egy már mutálásán átesett, 180 cm-es biszex fiú. Tudnod kell, hogy nagyon sokáig kedves volt velem és türelmes...

-Szóval ő az, aki bántott. Erre aznap nem mertem rákérdezni.. Folytasd kérlek!

-Én még nem akartam... Szóval egyáltalán nem akartam még vele lefeküdni, s ezt eleinte tiszteltetben is tartotta. Aztán egyszer részeg volt, felhívott magukhoz én meg mentem, miért ne tettem volna? Eleinte tudod, nagyon imponált, hogy tetszem neki. Megcsókolt, kiszívta a nyakam, az ölében tartott.. Végig éreztem, hogy.. Szóval felizgult rám, de ebbe is csak játékosan beletoltam magam, míg végül maga alágyűrt a kanapéjukon. Aznap erőszakolt meg előszőr.-Eddig bírta. A könnyek olyan hirtelenjébe törnek elő szemeiből, hogy egyáltalán nem lát semmit.. Barnabás nem mer hozzáérni, és azt is érzi, hogy a történet még nem ért véget. -Ezután esdekelt, hogy hibázott, részeg volt, én meg megbocsáltottam. Egy évig voltam vele ezek után.. Szóval, innentől kezdve már nem volt ugyanolyan a kapcsolatunk, fölém rendelte magát.. Néha tényleg jó volt vele, de sokszor megütött, sőt rendesen helyben hagyott párszor. Majd újra, és újra megdugott engem akkor s úgy, ahogyan épp kedve tartotta.

-De.. Kicsi, nem értelek, miért viselted el? Ez a világ legnagyobb fájdalma, amit egy 14 éves kisrác átélhet! Nem vettek észre belőle semmit?

-Mindig is nehéz volt megközelíteni.. Ha lettek volna barátaim, akkor talán észrevették volna, de nem voltak. Régen volt, féltem egyedül maradni... Ő meg szeretett, hisz ha nem tetszem neki, akkor nem teszi meg, nem? Amúgy meg még is a fiúja voltam, tehát volt joga.. Jobban belegondolva..

-Te miről beszélsz? Szeretett? Én jobban tiszteltem az egy éjszakásaimat, mint az a rohadék téged. Ilyet ember nem tesz a másikkal, mert attól, hogy együtt vagytok, nem az ő döntése, hogy TE mikor adod oda neki magad. Gyerek voltál, hát még most is az vagy, baszd meg! Pontosan tudta mit csinál, bár téged ismerve, csak csöndben tűrted, de az ember ezt észreveszi. Hát én is mindig észreveszem rajtad, még ha kicsit később is, mint kellene.

-Nem.. Akkor még szóltam, de tudod, ebben a korban érződik a két év különbség. Húsz centivel nagyobb volt, Én nagyon küzdöttem ellene, Barni, de hiába Az első húsz alkalom után..

-Az ELSŐ HÚSZ alkalom.. Jézusom Péter...

---------
Reggelt, vagy napot estét!

Sajnálom, de legalább valami kiderült:).
/mindenkit puszilok csá/