"Nem lehet furcsább"

VII.

A fiúk érkezése óta már jó pár óra eltelt, mikor beléptek Péter automatikusan a magasabb fiú mögé húzódott, dühös volt magára, hogy felajánlotta eljöttét. Már most kezdte kínosan érezni magát, mennyi ember, s senkit sem ismer.

-Hé, nyugi. Nem lesz semmi gáz.-Barnabás, mintha képes lett volna a gondolataiban olvasni, úgy figyelt fel arra, hogy Péter már megint rágörcsölt, teste gyengéden összehúzodott, lábai kissé bizonytalanul kezdték el tartani a fiút. A magasabb finoman megsimított derekát, ami furcsa mód... nem váltott ki belőle kellemetlen érzéseket. A zöld szemű csak bólintott egyet a másik bíztató szavaira s tettére, majd megpróbálta lenyelni a hatalmasnak tűnő gombócot, amit akkor torkában érzett. Barni hozott neki egy rövid italt, majd még pár kört, hogy társa képes legyen legalább csak egy kicsit ellazulni. (Persze figyelt rá, hogy az alkohol adagolását egyáltalán ne vigye túlzásba a fiú szervezetében.)
Néhány pohárka után ketten ültek egy zöld, puha kanapén, egy-egy dobozos sör volt a kezükben, félhangosan szólt a zene a háttérben. Ekkos viszont megszólalt Barnabás kedvenc dala. Here Comes The Sun egyenesen a The Beatles-től. Annyit már ivott, hogy előbb beszéljen, mint gondolkozzon, ezért a következő kérdés bukott ki a száján a kisgöndör felé.

-Táncolunk?-Peti kicsit félrenyelte az italát a váratlan kérdéstől, köhögni kezdett, s nem igazán tudta, most mit is kéne lépnie. Ivott, és egészen szívesen mozogna együtt a gitárossal, viszont szívében mégsem vélte ezt helyesnek..-Naa, lécci. PÉTER KÉRLEK!

-Jó, csak kérlek ne ordibálj, a többiek minket néznek.- nevetett, de a vigyor hamarosan lefagyott arcáról, mivel Barnabás abban a pillanatban hirtelen felrántotta őt. Finoman derekára fonta karjait, a másik pedig kissé remegve ugyan, de Barni nyaka köré. A magasabb fiú közelebb húzta, Péter pedig már nem volt abban az állapotban, hogy foglalkozzon azzal közelséggel, ami közöttük alakult ki, s ami józanul egyértelműen zavarta volna. Egy ideig még ringatóztak a kellemes, lassú dallamra, a nappali szőnyegén jobbra-balra lépegettek, Barnabás pedig minden alkalommal finoman lehelte a fiú fejbúbjára a "Little Darling" kifejezést. A dal, és ezzel együtt a pillanat is a végére ért. Peti visszaült a kanapéra, miközben szemével kísérté Barnabást, ahogy a konyhába szaladt egy újabb italért. Majd Péter mellé hirtelen beült egy számára vadidegen lány. Azonnal észrevette, hogy már ő sem volt józan, sőt inkább részeg. A hölgy ekkor korlátok nélkül mászott rá a göndör fiúra, aki azonnal rettentő kellemetlenül érezte ettől magát. Párszor finoman eltolta magától a szőkeséget, de az csak nem értett belőle, ezért, tán az ital hatására, de a szemébe nézett és szinte mosolyogva annyit mondott, hogy "Húzz már a picsába!". A szőke csaj ekkor felpofozta, majd odébb állt, pár perc múlva talál tegy másik srácot, aki látszólag sem volt elutasító vele.

-Péter, de kapós vagy- huppant vissza mellé helyére Barnabás, s egy pohár bort nyomott a beszélgető partnere kezébe.-Hogyhogy elküldted?- Peti csak lesütötte a szemeit, ismét pírban úszott egész arca.

-Hah. Nem az esetem. S te. Te egyedül vagy? Mármint.. Érted.

-Egy éve. Azelőtt hosszabb kapcsolatom volt.-Barni fájdalmas mosolyt eresztett arcán, így nézett rá a göndörkés fiúra, aki óvatosan, lassan csúsztatta rá kezét Barniéra. A gitáros fiú megfordította kezét, majd összekulcsolta ujjaikat.- Régen volt. Általános utolsó évében jöttünk össze, osztálytársam volt. Más gimibe mentünk, máshogy fejlődtünk, más embereket szerettünk meg. Szétmentünk.

-Oh.. Azért sajnálom.

-Áhh, a csajjal jóban vagyunk azóta is.-mosolyodott el most már kicsit vidámabban a barnaszemű.- S te Peti? Te hogy állsz a szerelemmel?

-Hát évek óta nincs senkim..

-De előtte?

-Velem nehéz volt, aztán ő sem volt elég türelmes hozzám.-Peti megint elnézett a másik fiú szeméből, a körmét saját tenyerébe meresztette, száját harapdálta. Szétvette az ideg, ha csak eszébe jutott, még ennyi év után is.