The demigod is a food curirer Jikook ff.

18.

○Írói pov.○

Jimin Jungkook háza előtt várakozik, pontosabban az ajtó előtt, s csak vár, hiszen nem rég becsengetett. Azonban nem tudja, hogy randi partnere az ablakra tapadva, teljesen készen - hiszen már legalább fél órája elkészült - lesi, hogy mikor érkezik meg, de amint ez megtörtént, ő elsietett onnan, a helyiség másik végébe, és a csengő hangja után, még álldogált ott, hogy úgy tűnjön, rá kell várni. Ebből adódóan, szépen komótosan sétált a bejárati ajtóhoz, haját közben igazgatva, majd ajkain egy hatalmas mosollyal ajtót nyit, és aztán be is csukja azonnal, Jiminre csapva azt.
- Felkészültem én erre !? - Suttogta maga elé, majd többször is fejbe csapja magát, mikor rájön, hogy éppen a leendő férjét kizárta a házból, vagy rosszabb esetben, eltörte az orrát, és a randi helyszín, a kórház lesz. Gyorsan újra kinyitja az ajtót, most már kínosan somolyogva, és lassan behúzza maga mögött a falapot, s csak álldogál, egyik lábáról a másikra, kizárólag csak a földet pásztázva. Jimin felvont szemöldökkel méregeti, de hamar felhorkant, annak következtében, hogy nevetését próbálta visszatartani. Erre már Jungkook is felkapja fejét, s ajkaira harap, elfojtva vigyorát, ami neki sikerül is. Nem akarta magát kínos helyzetbe hozni, egyáltalán nem állt szándékában, csak neki ez anélkül is megy, hogy próbálkozna, vagy gondolna rá, hogy nem kellene.
- Neked is szia.
- Bocsánat. - Motyogta, kissé meghajolva.
- Semmi gond, bár te vagy az első, aki így köszöntött, és nem is szeretném megszokni, szóval engesztelésként, nem gondolod, hogy megérdemlek egy csókot ?
- Tényleg, sajnálom. - Dünnyögte, de közelebb lépked, és valóban egy csókot nyom a szőke ajkaira. Az idősebbik összekulcsolja kezeiket, és húzni kezdi maga után, mert igen, gyalog fognak menni. Talán fél órát sétálnak, de egyikük sem bánja, közben jobban összeismerkednek. Mivel Jimin eléggé szeret humorizálni, így egy parkba viszi a fiatalabb fiút, és egy olyan asztalnál foglalnak helyet, ami szándékosan van kialakítva arra, hogy valaki ott étkezni is tudjon. Az asztal közepén virágok vannak, egy fából faragott tartóban, ráadásul a bútor is letisztult, és szép. Jungkook igencsak kerek szemekkel nézi a mellette ülőt, mikor kipakol három étellel teli dobozt, pálcikákkal, és evéshez szükséges dolgokkal. A három doboz, természetesen Jungkook kedvenc ételeit tartalmazza, hiszen Jiminnek már volt ideje megtapasztalni, hogy miket is szeret, mivel a rendelései nem voltak túlzottan változatosak. A szőkének feltűnik a másik döbbenete, és felsóhajtva ránéz.
- Ugyan már, mintha nem lenne egyértelmű, hogy honnan tudom ezeket.
- Jól van na, csak meglepett, hogy emlékszel.
- Volt időm megjegyezni, szóval ne aggódj, további életedben tudni fogom, hogy mivel kell elő állnom, ha szeretnék valamit. - Felelte fölényesen, szemtelen vigyorra húzva ajkait, mire a fiatalabb a karjára csapott, s elvörösödött.
- Már nem vagyok benne biztos, hogy veled akarok lenni. Nincs másik helyes futár, ott nálatok ?
- Azért vannak határok. - Horkantott fel a szőke. Jungkook elkuncogta magát, s jobbnak látta, ha inkább elkezd enni, ha már ennyi energiát fektetett bele randi partnere, és végre ő is fizette ki azt, amit éppen eszik. Randevújuk egyáltalán nem telt unalmasan, egyetlen egy másodperc kínos pillanat sem volt köztük, s egyáltalán nem bánták meg ezt a napot, főleg, hogy a nap végéig, még rengetek apró, vagy éppen nagyobb - csók csattant el közöttük. Persze a következő találkozó időpontja is le lett alkudva, s erősen érezte mindkettejük, hogy ebből több lesz, mint egy szimpla fellángolás. Nem fogják hagyni, hogy a tűz hamar elaludjon, újra és újra tesznek majd érte, hogy égjen, s felforrósítsa őket.

❤🧡💛💚💙💜🥺💜

Legalább van előnye annak, hogy buszoznom kell💜