The demigod is a food curirer Jikook ff.

21.

○Írói pov.○

- Szóval...Hol vannak már ?
- Mindjárt jönnek, ne türelmetlenkedj. - Pirított rá párja, s felsóhajtott, ahogy ránézett Jungkook szomorú arcára. - Jungkook, tényleg mindjárt itt lesz, ne szomorkodj, nem ültetett fel.
- És ha igen !? Fél órája késnek.
- De csak mert nem mondtátok meg, hogy a kettő közül éppen melyik parkba megyünk, mert képzeljétek, van egy másik is, aminek ugyanez a neve, csak jóval messzebb van innen. - Hallatszódott Jimin hangja, mire Jungkook felkapta a fejét, s ajkain egy nqgy vigyorral fordult meg, majd Jimin karjaiba borult, ki ott guggolt mögötte. - Már csókot sem kapok, Édesem !? - Biggyesztette le ajkait, mire a fiatalabb még mindig egy mosollyal ajkait, ráillesztette párjáéra. Az utóbbi nem foglalkozott azzal, hogy közönségük is van, örömmel falta Jungkook ajkait, minden érzelmét és szenvedélyét beletéve. Egy köszönő csóknak is meg kell adni a módját.
- Örülök, hogy megérleztél. - Felelte a fiú, majd fel kelt a földről, s megvárta, míg a szőke leül, aztán az ölében foglalt helyet. Mindenki más már körülöttük ültek, hisz biztosan elvoltak egymással legalább öt percig.
- Mivel ti nem igazán voltatok rá képesek, ezért bemutatkoztunk mi egymásnak.
- Fontosabb dolgunk volt. - Jimin, kezét párja mellkasára simította, majd le a hasára, s ott tartotta kezét, átkarolva őt. A két társaság úgy döntött, ideje lenne összeismerkedni, így megbeszéltek egy találkozót is. Nem vitték túlzásba, csak egy parkba mentek, ahol körben leültek a fűben, s vettek nasikat meg üdítőket. A délutánt ott töltötték és igazán jól kijött mindenki egymással. Sőt, a lehető legjobban. Hoseok természetesen lenyomott egy hisztit, abból adódóan, hogy ő az egyetlen pár nélküli a kis csapatban, főleg, hogy a többiek még rá is játszottak erre, a párjukkal.
- Be kell látnom, hogy ez az apám nélkül, nem jött volna össze. - Sóhajtott fel Jimin elégedetten, somolyogva nézve, Jungkookra, ki összeráncolta szemöldökét.
- Hogy érted ?
- Ő ,,utasított", hogy dolgozzak. Lényegében nélküle nem kezdtem volna el, szóval nem is találkoztunk volna.
- De ha én nem rendelek magamnak kaját, akkor sem találkoztunk volna. Én vagyok az oka, a kapcsolatunknak. - Kuncogta el magát a kisebb, amiben követték a többiek is.
- Meg kell hagyni, eléggé szórakoztató volt, ahogy a kinézetedet változtattad.
- De csak mert nem tudtam, hogy mi jön be neked. - Nyüszített fel. - Viszont sejthettem volna, hogy én mindenhogy tetszem neked, hiszen csodálatos vagyok.
- Az Én fiam. - Kurjantott fel Jin, mire mindenki ajkai közül, kiszökött egy nevetés.
- Igazad van, csodálatos vagy.
- Hát még te. Az én félisten ételfutárom. - Súgta párja ajkára, majd váltottak egy csókot, a többiek éljenzése alatt. Végül egyikük sem bánt meg semmit, amit az élet hozott nekik. Innentől rendszeressé váltak a találkozásaik, főleg, hogy Jimint és Jungkookot még csak elszakítani sem lehetett egymással. De meg lehet érteni, már egymás részeivé váltak, ők egyek voltak, lelkitársak, szerelmesek, és elméletben már házasok.

Vége

Sziasztok. Remélem tetszett nektek az utolsó rész. Sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett, őszintén nem számítottam rá én sem, de őszintén megvallva, nem volt több ötletem, erőltetni meg nem akartam, akkor ti sem élveztétek volna. Hamarosan majd érkezem egy új történettel, de ahhoz még meg kell írnom a részeket egy pontig, utána kiteszem. Még érkezem az utószóval.💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜