Az örök barátság.

Egy teljes nap koreában

/Jk szemszöge/

Reggel arra ébredek, hogy valaki a az arcomat birizgálja. Mikor kinyitom a szemem egy mosolygós Tae-jel találom szembe magam. Annyira édes ilyenkor.

*Jó reggelt!-Tae.
*Jó reggelt!
*Gyere öltözzünk fel és menjünk le reggelizni.-mondja Tae.
*De gyors valaki. Hova rohanunk az egész nap a miénk kivéve az este.-mondtam neki bár láttam, hogy ez veszett ügy lesz hiszen még mindig kapkodot.
*Pont emiatt,hiszen nem maradsz velem mindig és minden pillanatot kiszeretném élvezni.-mászik fölém, végig tartva a szemkontaktust. Imádom nála, hogy néha mint egy kis plüss maci akit ölelni, dédelgetni kell, de néha meg egy kis vadmacska. Nagyon boldog vagyok, velem van és nem mással.

Felöltöztünk és reggelizni.
Már mindenki lent volt, amin kicsit meglepődtem, hiszen még Yo is fent van ami nagyon rija pullanatoknál van.

*Jó reggelt!-köszöntünk egyszerre Tae-jel.
*Jó reggelt nektek is!- mondja mindenki.

Mivel így mindenki lent volt a konyhában, így Jin elénkrakta a reggelit ami nem volt más mint palacsinta.

*Na és mi a mai napra a terv?- kérdezem meg.
*Ma Rm és Jin-en kívül elmegyünk egy két helyre aztán jövünk vissza haza. Este meg ugye megyünk az osztályodal-mondja a mai napot J-Hope.
*Na akkor jó és hova megyünk?-kíváncsiskodok egy kicsit. Erre a kijelentésemre hirtelen össze néztek amit nem tudtam hova tenni.
*Elmegyünk a boltba és tudod van itt a közelben egy fagyizó.-mondja Tae.
*Ja igen, hát persze, hogy tudom az az egyik kedvenc fagyizóm. Azóta sem ettem még ilyen finom fagyit.
*Na még oda elmegyünk utána jövünk vissza.-Tae
*Szuper.

Miután megettük a palacsintát felmentünk a szobákba készülődni.

Mikor kész lett mindenki felvetük a cipőnket és indultunk a boltba. Szerencsések vagyunk ezzel a házzal ugyan is nagyon sok minden van a közelében így még autóba sem kell szállni.

Mikor oda értünk a bolthoz akkor Yo és Jimin bementek a boltba. Kb 5percet voltak bent vettek egy két alapanyagot. A bolttól egy 6percre volt a fagyizó.

Az út gyors volt. A fagyizónál nem volt senki, így gyorsan kértük is a rendelésünket. Én egy csokis és egy csokiskekszet kértem, Jimin egy epreset, Yo ugyanazt kérte mint én, Tae epreset kért, J-Hope meg egy buenos fagyikt kért. Kifizetük és már mentünk is haza.

"Amikor azt hinnéd minden rendben lesz és nem lehet semmi akadály, akkor szembesülni kell azzal, hogy igen is lehetnek akadályok"

Minden rendben volt az úton szép lassan haladtunk így még a fagyit is sikerült megenni.
Viszont arra nem számítottam, hogy nem fognak beengedni. Mi is történt pontosan? Ahogy említettem minden oké volt az úton ám, de amikor az haza értünk és mentem volna be a bejárati ajtón akkor mindenki mondta, hogy ne menjek be. Kérdeztem Jimint, Taet, de egyik sem mondott semmit hanem csak mentek be a házba engem meg kint hagyva. Próbáltam a benyitni, de még az ajtót is pezárták. A kert és a ház előtti udvar között van még egy kapu, ott is lróbáltam át menni, de még azt is bezárták pedig azt eddig soha nem volt bezárva. Szóval ezt is megéltem kizártak a házból.

Kb 20 perce várok már itt a ház elött, próbálom őket hívni, de hát hiába van a mai világban telefon, ha egyik sem hajlandó felveni.

5 perc telt el azóta hogy utoljára felhívtam Yo-t. Már teljesen feladtam, de mire ez végig ment a fejemben, meghallom, hogy nyílik az ajtó, de senki nem jött ki. Nagyon furcsáltam, egyszerűen nem tudtam mire gondolni. Felállás és bementem. Levetem a cipőm, mikor mentem be a nappaliba a lélegzetem is elállt. Az ablaknál lévő függönyön kilett rakva, hogy isten hozott, mindenki a szobában volt, a szoba meg még tele volt dísszel. A nagy csodálkozásból arra eszméltem hogy valaki rám ugrik. Hirtelen jött így mind a ketten hátra estünk. Mikor sikerült felkelnem egy gyönyörű Doberman-nal. Nagyon cuki.