Az örök barátság.

A meglepetés

*Tae nemsokára megérkezünk oda ahova vinni szeretnélek és arra kérlek, hogy néz hátra, a hátsó ülésen találsz egy csomagot, ha eléred akkor nyugodtan vedd el mert az a tiéd.
*Oké.-mondja Tae miközben már hátra fordulva próbálja elérni a táskát. Mikor sikerrel járt visszaült rendesen az ülésbe és megnézte a tartalmát.
*Köszönöm a csokit és mi ez a doboz.-kérdi kíváncsi tekintettel.
*Az a mostani lényeg, arra kérlek nyisd ki a dobozt.-mondom neki miközben végig az utat nézem, csak kár, hogy azt kell néznem, mert inkább nézném Tae-t.
*Milyen szép színe van.-Tae.
*Most arra kérlek, hogy kösd be vele szemed, ugyan szeretném, ha nagyon titkos lenne számodra a hely.-mondom neki nagy mosoly kíséretében.
*Hát jó, bár jó lenne, ha tudnám, mert nagyon kíváncsi vagyok.-mondja Tae miközben már próbálja bekötni a szemét. Annyira jó, hogy ilyen ügyes és annak meg végképp örülök, hogy hallgat rám és nem makacsolja meg magát, ezzel is csak azt mutatja meg nekem, hogy bízik bennem.
*Ne aggódj nemsokára odaérünk. Már csak pár perc.- mondom neki bíztatás képen.
*Akkor jó.- mondja nyugodtan.

Néhány kilométer után meg is érkeztünk abba a vidámparka, ahová már egyszer eljöttünk. Remélem örülni fog neki. Beparkoltam a parkolóba, majd a motort leállítva kiszálltam a kocsiból, majd átsétálva a túloldalra kinyitottam neki az ajtót és segítettem neki kiszállni.

*Tae megérkeztünk a helyre, ahova szerettelek volna hozni. Szóval le is veheted a kendőt.- a szívem konkrétan a torkomban dobog, annyira csábít ez a srác, hogy azt szavakba nem tudom elmondani. Mikor levette a kendőt a szája tátva maradt. Vajon ez egy jó jel?
*Te komolyan elhoztál ide? Ez a kedvenc vidámparkom, miután a színész csapattal elmentünk innen megfogadtam, hogy a srácokat ide el kell hoznom, ami így is lett, mert a két kezem nem tudom, megszámolni, hogy hányszor jöttünk el ide.- mondja nagy lelkesedéssel és hatalmas mosollyal, ami engem is megmosolyogtatott.
*Örülök neki, hogy tetszik a meglepetésem.- mondom neki boldogan.
*Nagyon, viszont lenne egy kérdésem?- itt azt hittem, hogy most fogok elbukni, olyan szomorú lett hirtelen és úgy tette fel a kérdést.
*Persze, kérdez csak nyugodtan.
*Mit állunk még itt?- nem is hagyott rá válaszolási lehetőséget, már meg is fogta a kezem és húzott a bejárat felé.

Már egész nagy volt a sor, így még jobb is, hogy ide jöttünk. Szerencsére a jegyet még online megvettem, így hamar bejutottunk. Kicsit félre álltunk, hogy ne álljunk az út kellős közepén, a térképet bámulva felmértem a terepet, hogy nagyjából mi merre, található.

*Na hova szeretnél menni először?-kérdezek rá ugyan is eldöntöttem, hogy a mai nap csak ő fog engem irányítani.
*Nem tudom még, neked van ötleted?-kérdez rá aranyosan.
*A mai nap a tiéd így oda megyünk, ahova te szeretnél menni.- mondtam el neki személyes tervem.
*Akkor bármelyik gépre felülsz velem?-kérdez rá kicsit furfangosan ami nekem egy kicsit ijesztőnek tűnik, de igent mondtam.

*Te tudod. Akkor irány az úfó!-kiáltja el magát hangosan és újra a kezemet fogva rohanunk az ufós géphez.

Amikor kimondta, hogy hova szeretne menni, hirtelen nem is foglalkoztam vele, csak is azzal, hogy megfogta a kezem. Olyan finom érintése van, hogy szinte ámulatba ejt. Amikor viszont oda értünk a géphez és megláttam, mire is szeretne felülni a gyomrom a kétszeresére ugrott össze. Emlékszem, hogy amikor régen voltunk itt ez akkor is nagyon megtetszett neki, de nem gondoltam volna, hogy az első olya gép lesz amire felszeretne ülni. Na meg itt értettem meg az a mosolyt, amikor azt kérdezte, hogy minden gépre felfogok-e ülni vele. Bár valóságban nem tettem meg, azért gondolatban adtam magamnak egy hatalmas pofont. Kifizettem a jegyet így hamarabb sorra fogunk kerülni és nem kell kivárni egy hatalmas sort, bár nekem lehet, hogy a hosszú sor nem is lenne baj, a hasam olyan émelygésbe kezdet, hogy lassan már szavakba nem tudom elmondani.
Már éppen helyet foglalva ülünk és várunk míg mindenki felszáll és elfoglalja a szabad helyeket. Amikor már megtelt az egész, hirtelen maguktól lengetek a biztonsági övet, amit én csak mentőövnek nevezem. Egy itt dolgozó jött és mindenkinek bekapcsolta a zárba, bár voltak, akik már magtól is betudták csatolni, így azokat csak leellenőrizte. Mikor mindenkijét megnézte lement, így letudtam következtetni, hogy nemsokára indulni fog.