Savior -Megmentő 1.

74.

Lia
09.01. Vasárnap 18:46

-Szeretlek!-mondja Lando, utolsó csókunk elcsattan. Elindulok befelé, Bee jön utánam. Most kell erősnek lennünk. Nem szabad hátra néznünk! Ha most megtenném biztos visszafutnék és itt maradnék, de nem tehetem.

19:57

Felszálltunk a repülőre, nehezemre esik itt hagyni ezt az egészet. Landoval az egész nyarat együtt töltöttük. Szerintem egy hetet töltöttünk külön, de akkor is szenvedtem. Bee mellettem ül, anyáék meg előttünk, Roy meg mögöttünk.  Én ülök most kivételesen az ablak mellett.
-Még mindig nem hiszem el!-mondja és a kezére néz.
-Én tudtam előre!-súgom meg neki.
-Te kis áruló!-üti meg a karom és anyáék felnevetnek.
-Lia ti azért még nem készültök ilyen lépéseket tenni ugye?-kérdezi apa hátrafordulva.
-Mi megbeszéltük, hogy nem szeretnénk esküvőt, de azért az eljegyzés az lehet!-mondom nevetve. -De szerintem Bee tudni fogja ha igen!-teszem hozzá és a menyasszonyra nézek.
-Az biztos is! Az engedélyem nélkül nem mehet férjhez! Tőled nem tudja elkérni, így majd tőlem fogja!-mondja apának Bee.
-Majd fordít valaki!-mondja apa.
-Úristen, de olyan fura, hogy mindketten szinte egyszerre találtátok meg a boldogságot. És, még legjobb barátok is vagytok, meg ők is!-mondja anya.
-De tényleg hihetetlen!-mondom nevetve. -Olyan mintha már 10 éve együtt lennénk amúgy, mintha egész életemben ismertem volna.-mondom majd kinézek az ablakon és random emlékképek ugranak be. Beindítják a repülő hajtóművét és kigurítanak minket a pályára.          
-Mikor megy Lando a következő versenyre?-kérdezi Bee.
-Nem jövő, hanem utána héten! Hollandia!-mondom.
-Amúgy most eljött volna, csak tesztelik az új gumikat. Meg simulatoroznia kell, meg videókat forgatni, meg kell valamilyen szponzori eseményre mennie!-mondom neki és megnézem közelebbről a kezét.
-Bro, ez nem lehetett valami olcsó! -mondom neki lenyűgözve.
-Mondtam is neki, hogy teljesen elment az esze! De aztán mondta, hogy drágábbnak néz ki mint amennyi volt, de nem hiszek neki!-mondta meggyőződve.
-Mi a véleményed a többiekről?-kérdezem érdeklődve.
-Mindenki brutálisan kedves, el sem hittem, hogy valaki önzetlenül ilyen rendes!-mondja meglepődve.
-Nekem is először nagyon furcsa volt, de hát ilyenkor jövök rá, hogy ez nem otthon van az idióták között!-mondom nevetve.
-Igaz! De tényleg mindenki meglepetés volt a számomra, mindenkivel tudtam azonosulni!
-Örülök neki! Akkor egy kicsit most megszeretted a Forma 1-et?-kérdezem mosolyogva.
-Ilyen picit! -mutatja a két ujjával a kis rést.
-Szerencséd , mert tudod van mögöttünk egy testőr akit bármikor rád küldhetek!-mondom fenyegetve.
-Lia, ne fenyegesd a Beet!-szól rám anya.

22:32

Éppen most szálltunk le a repülőről. Az utat végigcsevegtük a Beevel, kibeszéltünk minden egyes mocskos kis részletet, ami az ott létünk alatt történt.
-Roy voltál már itt?-kérdezem tőle.
-Igen, régen mindenhova mentem Landoval, de aztán már megerősödött.
-És milyen a kapcsolatuk?-érdeklődöm.
-Olyan mintha az öcsém lenne!-válaszolja röviden.
-Van családja?-lehet kicsit személyeset kérdeztem.
-Igen van egy feleségem és egy 5 éves kisfiam!-mondja.
-Hogy, hogy még mindig elvállalja, hogy eljön hosszú időre , távol a családjától?-lehet be kéne fejeznem. Felnéz, majd habozik. -Elnézést, ez már túl személyes, nem akartam túrkálni az életébe!-mondom zavaromba.
-Semmi gond! Igazából, ez a hivatásom, és hívott a kötelesség. Igen nehéz volt otthagyni őket, de itt nagyobb szükség van rám!-mondja. Sétálunk éppen a kijárat felé, már a cuccaink megvannak.
-Akarod vezetni?-kérdezem apától és odadobom neki a kulcsot.
-Csak ésszel!-mondja neki anya. Bepakolunk majd beülünk. Mi hárman lányok ülünk hátul, Roy és apa elől.
-Megérkeztünk, bent ülünk a kocsiba!-mondom a telefonba a szerelmemnek.
-De majd ha hazaérsz akkor is hívj!-mondja.
-Oké, már most hiányzol!-szomorkodom.
-Te is!-mondja.

23:46

Éppen Beevel megbeszéltük, hogy nem nézzük meg a kommenteket, üzeneteket, majd csak holnap suli után. Ez most egy kicsit túl intenzív lenne számunkra.
-Most hova vigyünk?-kérdezi apa Beetől.
-Haza! Talán beengednek!-mondja kínos nevetéssel.
-Ha kell én beszélek vele!-kel egyből a menyasszony védelmére anya.
-Nem kell, de azért köszi!-mondja szomorúan.

-Minden rendben lesz!-mondom neki. Nem tudom, hogy mi lesz vele, és nem tudom, hogy az anyja hogy fogja ezt fogadni, a gyűrűjét levette, mert ha megtudná az anyja akkor aztán tényleg elküldené őt.
Kiszállunk, Roy és apa segítenek a csomagokkal. Elköszön mindenkitől.
-Hívj majd!-mondom neki aggódva és szomorúan. -Szeretlek te menyaszörny!-bemutat nekem és én is visszamutatom neki.

Lando
22:50

-Hazaértünk!-szól bele a telefonba Lia.
-Nah jólvan! Milyen volt az út?-kérdezem és lefekszem az ágyba. Még 2 napot itt töltünk mert teszteljük a következő Pirelliket.
-Hosszú, de elég hamar hazaértünk, apa vezetett. Nagyon élvezte a kocsit! Túléltük és a kocsi sem sérült meg! Royt kiraktuk a hotelnél, mondta,hogy holnap jön oda a sulihoz. Én meg mondtam neki, hogy menjen fel a lakásba, hisz ott van 1 percre. De aztán mondta, hogy az kizárt, úgyhogy a kocsiban fog várni.-mondja nevetve.
-Örülök neki! Megkérhetlek egy dologra?-kérdezem tőle, de úgysem fogja betartani.
-Mi az?
-Ne nézd meg se a kommenteket, se az üzeneteket! Még én sem néztem meg, pedig akartam!-vallom be neki.
Nem szól semmit.
-Lando... ma nem nézem meg, de egyszer szembe kell kerülnöm a valósággal, nem menekülhetek előle!-mondja jogosan.
-Oké, jó, tudod, hogy én csak téged akarlak óvni!-mondom neki, és a plafont bámulom.
-Beevel minden oké volt?-kérdezem, mert beugrott a lánykérés.
-Az előbb hívott, bazdmeg az anyja megölelte amikor megérkezett és elsírta magát. Bocsánatot kért tőle, amikor rájött, hogy hogy viselkedett! Igaz , már ezt jó párszor eljátszotta, de ez most kellett a Beenek. Nem mondta el az eljegyzést még. Tudja, hogy megint neki állna veszekedni miatta! -mondja szomorúan.
-Bárcsak tudnánk neki segíteni! De lehetetlen!-mondom és erősen gondolkozom, hogy mit lehetne tenni. De sajnos nem nagyon jut eszembe semmi.
-Most talán megváltozott. Nem hiszem, de legyünk pozitívak. Nem vagy fáradt?-kérdezi.
-Kicsit! Egy órával vagytok előbbre ugye?-kérdezem és az órára pillantok.
-Aham! Miért?
-Csak mert elég késő van és holnap korán kell kelned. Te is biztos elfáradtál. Hallom a hangodon! Ha fáradt vagy rekedt leszel!-mondom neki.
-Igaz, majd holnap hívlak, vagy üzenek! Majd írj, ha felkelsz! Szeretlek Baby!-mondja.
-Én is szeretlek!-köszönünk el és lerakjuk a telefont.
Már most hiányzik, fura de hozzá kell szoknom, hogy nincs kit öleljek . Kicsit úgy érzem mintha üres lenne az életem nélküle. De most már nekem is kéne aludnom, mert holnap kell gyűjtenem pár kilómértert!

Holnap jön a következő rész! Legyen szép reggeletek/napotok/ estétek!