Titkok könyve

Ő

Csak ültem a buszon, haza felé tartva tőle, kizárva a külvilágot. Csak rá gondolva. Most találkoztunk újra az elmúlt hetekben. Kezdem azt érezni, hogy ő is akarja ezt a kapcsolatot. Hogy akar engem ahogy én őt minden porcikámmal együtt. Boldog vagyok. Ott maradtam haverjaival és ő volt a téma. Melegség töltött el. Pillangók repkedtek a hasamba, és nem éreztem különösen fájdalmat. Viszont szomorú voltam, hogy haza kellett mennie, de az okkal történt ezért megértem. Nagyon szeretem. Végre kezdem érezni, hogy nem csak én adok ebbe a kapcsolatba. Nem tudom mivel érdemeltem ki, és érzem, hogy nem fog sokáig tartani. Kiélvezem míg lehet. Rájöttem, hogy a legjobb pillanatok rövidek, illetve örökre megmaradnak nekünk. Megkönnyebbülést érzek, mintha minden tökéletes lenne és rendezett. Viszont tudom, hogy nem fog sokáig tartani, de élvezem amíg tudom. Olyan csodálatos egy fiú. Ha valaki megkérdezné hogy miért pont ő? A válaszom csak annyi lenne:
te nem tudod milyen a csodás egybe borzalmas személyisége. Az illata amit csak én érezhetek. A mosolya amit én okozhatok neki. Te nem tudod milyen...ahogy törődik velem. Amikor durcis és dühös egybe. Mikor átkarol és magához láncol...nem tudod milyen a csillogó szeme melybe ha mélyen belenézek, elveszek. Az ajka amit az enyémen érezhetek...a haja amihez csak én érhetek. A hangja mely aranyos és bármikor felismerem, a kezei mellyel megérint...illetve mindene olyan tökéletes...maga ő. Nehéz lett volna nem beleszeretni. Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy én vagyok a barátnője illetve, hogy dédelgethetem napi szinten. Vigyázhatok rá minden pillanatban majd puszit adhatok neki naponta. Szeretem. Van egy tény, hogy nálam jobban senki se fogja szeretni. És nem igérek semmit, de azt igen hogy vigyázni fogok rá egy életen át...mikor ő már azt nem is érzi...És annyit mesélnék még róla, de nem teszem mert a végén más is megszereti.