Titkok könyve

Megláttam

Elindultam a megbeszélt helyre, végül meg is érkeztem, 5 perc késéssel. Ők már ott vártak engem. Ricsi rám nézett morcos fejjel, gondolom azért mert késtem.
- Bocsi, nagy volt a tömeg. -Motyogtam az orrom alatt Ricsinek. Viszont láttam az arckifejezésén hogy nem hisz nekem. Tudta hogy hazudok, elég jól ismer. Persze jobbat nem is tudtam volna kitalálni, mert se kutyám se macskám nincs, mert akkor mondthattam volna, hogy el vittem még sétálni.
-Semmi gond. -Mormogta az orra alatt.
-akkor jó. -Elégedetlenül feleltem.
-Viszont beszeretnék neked mutatni valakit. Ő itt bence a legjobb barátom, eléggé "nyomorék" de amúgy jó fej kölyök. mondta viccesen.

Rápillantottam. Elcsendesült és elhomályosodott minden körülöttem. Gondolataimba zárkoztam egy fél percre. Mintha ezer éve ismerném, pedig csak most látom előszőr életemben illetve beszélni se beszéltem még vele. Csak ő van előttem éppen, s nézek szemeibe. Majd rájövök hogy egy buta...

-Laura köztünk vagy még? -Kérdezte Ricsi. -Jaaa, igen persze csak picit elkalandoztam. -Mondtam megijedve.
-Szóval ott jártam, Bence Laura, Laura Bence.
-Om, hello! -Köszörültem meg torkom, majd kimondtam végre az első szót.
-Szia! Látom zavarban vagy, valami baj van? -kérdezte.
-Nem dehogy, teljesen jól vagyok.
-Okes, viszont akkor menjünk valamerre ha már eljöttünk és ne csak álljunk egyhelybe.
-Oké! mondta ricsi.
-Hát akkor induljunk, hurrá...
Elmentünk egy nyugisat sétálni. Október volt, őszies délután. Levelek csattogtak lábam alatt, s a napfény sugarai melengette arcomat. Csak sétáltam mellette, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Sok téma volt egyszerre, nem is tudtam mikor mit mondjak. Csak sétáltam melletük és néztem a szép tájat, miközben szellő simogatta arcomat. Beesteledett és egy hívas is jött közbe. Nem az én telefonom volt hanem Ricsi haverjáé. Anyukája hívta, hogy induljon haza. Megértettük hisz már sötèt volt. Elköszöntünk egymástól.

Hazaértem. Végig azon gondolkoztam...vajon okkal történt hogy mi most találkoztunk? Hogy Ricsi bemutatott téged nekem? Vagy csak véletlen egybeesés? Megláttam benned valamit mikor ott álltam előtted és néztem szemedbe. Felcsillant szemmel néztelek miközben a szívem kihagyott egy ütemet. Valami megmozdult bennem, mintha most teljes lenne az életem. Tán te hiányoztál volna belőle? Pedig még nem is ismerem. Viccesen hangzik az első látásra szerelem, viszont úgy érzem ez az lett. Majd jött egy üzenet. Tőle jött, mi a fasz? Elmosolyodtam, ez már baj. Bence volt az. Ez állt az üzenetben:
Sziaa, Örömmel megismernélek! Szimpatikus lány vagy illetve nagyon jól éreztem magam veletek, ha van kedved beszélgetni írj. -Bence
Helyben megmeredtem. Most mit írjak erre? Gyorsan át küldtem barátnőmnek. Ő sem tudta mit mondjak, pánikba estem. Mit gondolhat most rólam? Nem válaszoltam egyből és csak gondolkozok mit írjak. Megismerni? Engem? kuncogtam egyet. Viccesen hangzik, hogy pont engem akar megismerni valaki. Sose ment jól a barátkozás nekem, pedig általában mindenkivel full kesdves vagyok, már akivel. Egye fene, úgy voltam vele hogy belemegyek. Visszaírok neki és induljon az ismerkedés.