A maffia mindenek felett

9 Rész

-Phil maradj itt és takard el a szemed.
-Mi? De mi...
-Kövesd a parancsom - jelentettem ki határozottan majd a kocsiból kiszállva Mr. Pedomaci felé vettem az irányt, miközben az ingem felső 2 gombját kicsatoltam, aminek következtében belátás tárult domborodó melleimre. Odaérve hozzá kezemet mellkasára tettem, ami ahogy elnézem lehet nagyobb mint az enyém. Nyakkendőjénél fogva elkezdtem húzni az egyik romosabb épület felé. Mikor megbizonyosodtam, hogy Phil nem láthat, ha megszegné amit kértem, a férfi mellkasáról lassan ágyéka felé kezdtem haladni. A férfi bűzétől hányni tudtam volna, akárcsak a ténytől miszerint épp a fenekemet fogdossa, amely valljuk be nem szép emlékeket idéz fel. Mikor a férfi fenekemről, más tájékra haladt volna megfogtam a kezét.

-Igazgató úr - suttogtam sexy hangon - akkor azt a dolgot elfelejthetnénk? - tekergettem nyakkendőjét.

-Nos Sarah, attól függ mit mutatsz nekem - piszkálta a gombot, amely ha kipattanna teljes belátás nyílna a melleimre.

-Tudja van nekem egy sajátos kényeztető módszerem - mondtam csábosan.

-Kíváncsian várom - mosolygott a a rothadó fogaival és terpeszbe terült egy önelégült mosoly keretén belül. 

Négykézláb ereszkedtem, majd közelebb másztam hozzá. Abban a pillanatban, mikor hátra vetette fejét előkaptam zsebkésem a combtokból, majd elvágtam a torkát. Tekintetébe rettegést véltem felfedezni.

-Kegyes halál hozzád képest. Így már biztosan állítom megúszom. -mosolyogtam rá, majd ingemet lekapva, sportmelltartóba bandukoltam vissza, hiszen nem vérezhetem össze a kocsit... főleg nem ilyen mocskos vérrel.

-Itt vagyok na me... - nem tudtam befejezni mivel Phil a szavamba vágott.

-Megölted ugye?- nézett rám ijesztően komoly szemekkel nézett rám. Egy pillanatra azt se tudtam mit válaszoljak, de a szó utat talált.

-Meg. Az az ember nem érdemelte meg, hogy éljen. Gonosz dolgokat tett és tett volna. A világ nélküle egy jobb hely. - mondandóm alatt csak az utat néztem.

-Biztosan helyesen döntesz? - Philre emeltem a tekintetem.

-Mindig helyesen döntök - mondtam határozottan majd kiszállva a kocsiból elindultunk be a házba. Természetesen hazudtam. Rengetegszer döntöttem rosszul. Bizonyos akciókban miattam haltak meg az emberek. Sosem gondoltam, hogy ennyire tökéletes volnék. Inkább, már csak reménykedek, hogy a döntéseim nem negatív következményeket vonnak maguk után. A házba beérve Gabi fogadott, akinek csak egy intéssel köszöntem és már fel is trappoltam a szobámba. Bevetettem magam az ágyba, és a párnába fúrtam a fejem. 

Éreztem,  hogy a párna nedvessé válik. Sírok. Az oka egyszerű. Az emlékek. Az emberek hazudnak, amikor azt mondják csak a jók maradnak meg. A rosszak formálnak minket. A személyiségünk, alkatunk, jellemünk ezen múlik. Senki nem lesz rossz. Valami mindig kiváltja. Valami ami a múltba porrá morzsolta, majd abból a porból épít gyémánt palotát. Itt a kegyelem és a remény csak az ajtó előtt kopoghat. Bejutást sose nyer. Ám, vannak esetek amikor ennek a palotának a kapuját valaki erősen felfeszíti és beengedi a boldogságot. Valaki akiért életünket adnánk. A mai nap felidézett egy két dolgot, amelyeket mélyen elnyomtam eddig magamba. Kísértetiesen lebeg a szemem előtt az a nap 6 évvel ezelőtt. A nap, amikor apám legjobb barátja megerőszakolt.

~6 évvel ezelőtt~

Matematika óra után csörrent meg a telefonom. 

-Szia apa most lett vége az órának megyek haza.

-Rendben kicsim, azért hívtalak, hogy figyelmeztesselek azt a pedofil barmot még nem kapták el, ne állj le senkivel csak haza gyere. Elmenni nem tudok érted.

-Rendben simaliba- nevettem,majd egy Camaro állt meg mellettem. A telefont gyorsan beledobtam a táskám oldalsó fülébe. Kicsit megijedtem, de amikor megláttam hogy csak Johnny az megnyugodtam.

-Szia nagylány. Elvigyelek? - mosolygott miközben feltolta a szemüvegét.

-Hello John bácsi. Ha szabad. - mosolyogtam majd bepattantam a kocsiba. Alkohol és cigi szag terjengett a kocsiba. Gyanítom kicsit spicces.

-Tudod dolgozok valamin. Kéne egy vélemény. Megmutathatom? - nézett rám.

-Hát tudod apa azt mondta siessek haza, mert mostanság sok kislányt bánt valaki. - birizgáltam a kezem

-Ugyan apád bízik bennem. Vigyázok rád - nevetett és láttam, ahogy keze elkezd remegni a kormányon.

Bő 10 perc elteltével egy régi gyárnál álltunk meg.

-Mi ez a hely? - választ nem kaptam. John bácsi az ajtómnál termett, majd nagy lendülettel kinyitotta azt.

-Gyere - fogta meg az erőszakosan a karom és elkezdett rángatni a befele. Csendben tűrtem, majd beérve, egy régi raktárba találtam magam. Sorokon át rángatott majd egy kisszobába belökött. Az ajtót nagy robajjal csapta be.

-Buta Sarah- nevetett - nem hiszem el, hogy nem jöttél rá...

(kicsit erős rész következik, aki nem bírja tekerje át)

-De hát mégis mi... - majd amint elkezdte kicsatolni övét máris leesett.- Ne... Könyörgöm ne - zokogtam és próbáltam elmenekülni, ám ő erősebb volt mint én. Kezemnél fogva bevonszolt a sarokba, ahol is a táskámat szinte rólam letépve vágta a szoba közepére.

-Ha sikítani mersz itt helyben megöllek - suttogta a fülembe, amitől a hányinger kerülgetett -- habár így is megfogsz, csak élvezem még előtte egy kicsit a szitut- kacsintott, mire még jobban zokogni kezdtem. Próbáltam ficánkolni, ám ekkor  tenyere csattant az arcomon, mire én szinte már csillagokat láttam. Kisebb rész kiesett. Arra rázódtam vissza, hogy anyaszült meztelen vagyok. Egy pillanat múlva szúró fájdalmat éreztem lent. Mintha tüzes késeket forgatnának bennem. Üvöltöttem volna, ám egy hang nem jött ki a torkomon. A fejemet leszorította földhöz, a kezeim társaságában. A könnyeim elfogytak. Már csak némán tűrtem, ahogy lassítás nélkül  mozog. 

(innen lehet)

Ki tudja mennyi idő telhetett el, mikor felállt és elindult egy asztalhoz. Én ugyanabban a pozícióba feküdtem a földön, amikor is láttam hogy 3 kést készít ki az asztalra. Megmakacsoltam, magam és megpróbáltam az ajtó felé kúszni. Sajnos túl nagy hanggal voltam, így észrevett.

-Hova? Hova? - még nincs vége. Szenvedni fogok... és meghalni. Soha nem látom az apám, és a barátaim... ennyi volt. Itt és most vége mindennek. Elindult felém, majd a kést magasra emelve nézett rám.

Ám ebben a pillanatba, mintha csoda történt volna, az angyalok meghallgatták imáim, egy kigyúrt férfi lerúgta rólam Johnt. A másik körémtekerte a pulóverét ölbefogott és kivitt a pokolból. Kint rendőrök soka sorakozott, odavittek az egyik mentőskocsihoz ahol letettek és még egy plédet is rám terítettek. Egy rendőrnő elém állt egy dossziéval.

-A hölgynek minden hálánk. A telefonjával vészjelzést adott le, amivel megtudtuk találni. Sajnálatos módon csak ilyen későn, mivel a helyadatok teljes mértékben elvoltak tűnve a telefonról, így sajnos csak egy nagyon profi hacker tudta feltörni aki nem tudott olyan gyorsan ideérni. - természetes. Az apám véletlen se akarta, hogy bárki lenyomozzon. Profibbnál profibb emberek intézték.

-Elfogják? - ennyit kérdeztem

-Ne aggódjon. Megkapja méltó büntetését. Az édesapja nemsokára itt lesz. - mosolygott majd megsimogatva a karom otthagyott a mentősökkel.

Szóóvaaaal. nagyon sajnálom, hogy nem hozok részeket de most volt felvételi stb. elég stresszes időszak. a lényeg a lényeg itt egy elég hosszú részt.   ha már szinte senki ne olvassa de ha esetleg valaki olvassa egy véleményt dobhatna commentbe

Trya❤️