A maffia mindenek felett

2. Rész

Ugyanis a tégla maga Bryan Warst volt. A szívem egy darabja kitörött a helyéről. A sós könnyek ellepték az arcomat. De egy pillanat múlva a bánat, mérhetetlen dühhel keveredett. Amint ő is meglátott csak gúnyosan elvigyo rodott.
-Nem erre számítottál, ugye? - még mindig csak bámultam.
-Na mi van? Elvitte a cica a nyelved?
-Nyugalom drágám, még csak most kezdek belejönni.

-Kinek dolgozol?

Nincs válasz

-Mit akarsz a maffiámtól?

Semmi válasz

Betörtem az orrát, amiből rögtön ömleni kezdett a vér

-Csak ennyire vagy képes? Szánalmas kis csitri!

-Auch... ezzel igazán megbántasz. A helyedben beszélnék. - forgattam egy kést a kezembe, mire enyhe félelmet véltem felfedezni a szemébe.

-Mi jó származna abból?

-Talán... hogy nem öllek meg - naiv.

-Nem mersz - mosolygott féloldalasan, ami annyira jól állt neki. Felkapva az egyik pisztolyomat, direkt úgy lőttem, hogy a kezét csak súrolja a golyó.

-Jó, beszélek - motyogott fájdalmába.

-Nagyszerű  - ültem le és magam elé vettem egy lapot és tollat. - Kinek dolgozol?

-Egy Orosz pasi kért meg rá.

-Mi a célja?

-Honnan tudnám - nézett el a a falra, majd oldalra. Az egyik kést a lábfejébe dobtam.

-Szóval mi a célja?

-Át akarja venni a maffia felett az irányítást - sziszegte fájdalmas hangon. 

-Hol találom?

-Lehetetlen megtalálni. Velem is egy küldönce beszélt. A faszi egy legenda. Semmi esélyetek nincs. - némán hallgattam és körmöltem.

-Köszönöm az együtt működésed. - álltam fel rendezve a papírokat.

-Elengedsz?

-Dehogyis, túl sokat tudsz - erre megfogtam a legnagyobb kést és a combjába állítottam, majd azt végig húztam egészen a térdéig. Egy fájdalmas kiáltás és néhány átok hagyta el a száját. Én csak felnevettem.
-Nem fogsz megölni. Nincs szíved. Gyenge kislány vagy. - megszoktam már ezeket a szavakat.

- Naa, kérj bocsánatot.

-Rohadj meg -elővettem a pisztolyt, bedugtam a szájába és átlőttem a torkán és a tarkóján.

Angolosan távoztam a helyszínről, és az apám kezébe nyomtam a papírokat. 

-Kész. Egész könnyű volt ma, de ha nem bánod hazamennék pihenni. - bólintott, majd ő az irodája, én pedig haza vettem az irányt.

Helló. Jajj. Nagyon sajnálom hogy nem volt rész de most lesznek. Addig is a nokedli meg a pörkölt legyen veletek.