1.

9 1 0
                                    

St.Van szemszöge

 2 éve debütált a csapatunk, azóta egyetlen egy díjat sem sikerült szereznünk. Mindent beleadunk mégsincs semmi eredménye. Most jön ki az új mv a Flower, hátha lesz valami. Úgy gondolom megérdemeljük rengeteget dolgozunk. Leaderként muszáj az erősebbik oldalam mutassam a srácoknak, nem szabad megtörjek.

Örülök hogy a 3 új is sikeresen beilleszkedett a bandába, ide tartoznak. Lou és Ayno remek rapperek Ziu pedig elképesztő vokalista.

 Most fogjuk felvenni a zenét, alig várom.

You u u You u u

 -Rendben fiúk, mára végeztünk. Holnap elkezdjük forgatni a klippet. Ügyesek voltatok! Jó pihenést!- hangzanak el a menedzserünk szavai. Mindenki vidáman sétált ki a stúdióból, köztük én is ugyanis ez egy kifejezetten vidám zene. Jacob viszont szomorú volt. És tudtam is hogy miért. A hozzánk képest mindig kevesebb szöveget és figyelmet kap. 

 -Hé Cobi! 

-Igen Hyung? 

-Látom bánt valami. Mi a baj? 

-Tudod Van hyung, eléggé bánt hogy sokkal kevesebb figyelmet kapok mint a többiek. Rengeteget dolgozok, gyakorlok. Éjszakákat fennmaradok táncolni, napközben szinte mindig a stúdióban vagyok hogy fejlesszem magam. Folyamatosan a vidám oldalam mutatom de nem tudom ezt az álarcot örökké viselni. Elgondolkodtam hogy ki kéne lépjek a bandából...

 -Miket beszélsz Jacob??? - hűltem le teljesen, hisz ezt még én sem gondoltam volna.

 - Fel sem fogod mennyire értékes tagja vagy a bandának. Csodás hangod van, jól rappelsz és elképesztően táncolsz.

 -Úgy látszik ide ez sem elég. Most ha nem haragszol Hyung szeretnék egyedül lenni. 

-Rendben Cobi... Bármi baj van én itt vagyok és a többiek is. Nem vagy egyedül. 

Csak mosolygott egyet és elment. Csak a bejárati ajtó csapódását hallottam, innen tudtam hogy sétál egyet. Ki kell találnom valamit és azt hiszem már tudom is mit fogok csinálni. 

 -SRÁCOOK!-kiabáltam- Gyűlés, gyertek!

 "Ahj hyung pedig pihentem" "mieeeert" És ehez hasonló fáradt férfi hangokat hallottam az emeletről.

 -Gyertek már, ez most fontos.

 -Itt vagyunk, mostmár mondd- szólalt meg Ayno fáradt hangon.

 -Szóval...mint az mindannyian tudjuk Jacob mindig kevesebb figyelmet és szöveget kap mint mi. Emiatt most azt mondta nekem hogy elgondolkodott azon, hogy kilépjen a bandából.

  -HOGY MI? -EZT NEM HAGYHATJUK! -Mondták egyszerre a fiúk.

 -Pontosan-folytattam- így arra gondoltam hogy valaki adhatna át a szövegéből neki. Ayno, megtennéd?

 -Természetesen Hyung! Mindig én kapom a legtöbb figyelmet, pedig mindenki megérdemli.

 -Köszönöm. Remek vagy! Mindannyian szuperek vagytok, hisz tudom bárkit kértem volna meg megtette volna. Büszke vagyok, hogy egy ilyen bandának lehetek a leadere.

 -Mi köszönjük, hogy ilyen bölcs vezetőnk van.- szólalt meg Lou.

 Csoportos ölelés következett, innen tudta Van, hogy van miért küzdeni.

  Jacob szemszöge

A mostani felvétel is úgy sikerült ahogy vártam, alig kaptam egy sort. Holnap kezdjük az MV-t felvenni, valószínűleg ott sem kapok majd több figyelmet és hátul fogok táncolni. Nem tudom mit csinálok rosszul. Természetesen  nem hagyom itt a bandát, azt csak csalódottságomban mondtam. Rengeteg mindent köszönhetek a srácoknak,  nem hagyom őket cserben. Bár nem hiszem hogy sokat vesztenének...

Sétáltam még egy ideig aztán úgy gondoltam ideje visszatérni a dormba. Mikor beléptem az ajtón furcsa módon az összes tag lent volt a nappaliba. Együtt videójátékoztak, beszélgettek és nevettek. Mikor észrevettek odainvitáltak magukhoz. St.Van hyung megállította a játékot és egy papírt nyomott a kezembe. Szövegfelosztás. Mi lehet ez? Gondoltam magamba. Miután jobban megvizsgáltam az imént említett lapot, tágra nyílt szemekkel meredtem a többiekre. Legfőképp Aynora. Szóhoz sem jutottam. Ayno adott át a szövegéből. Hirtelen Ace hyung megszólalt:

-Jacob...láttuk mennyire szomorú voltál a felvétel után, természetesen érthető okokból. Geumhyuk miután te elmentél sétálni, összehívott minket és azt tanácsolta, hogy Ayno adjon át neked a szövegéből. Hidd el, nem kellett győzködni -mosolyodott el WooyoungSzeretnénk, ha tudnád hogy nagyon fontos és értékes tagja vagy a bandának. Nélüled nem lenne VAV a VAV. Kérlek, még csak meg se forduljon a fejedben, hogy kilépsz. Szeretünk Cobi!

Azt sem tudtam mit mondjak, a könnyeim utat engedtek maguknak. A többiek odajöttek hozzám és átöleltek. Csak egy halk köszönöm-et tudtam mondani, ugyanis még mindig sírtam. Viszont már tudtam...igenis itt a helyem a bandában!


Sikerült!Where stories live. Discover now