Örökre szeretve

Suli után

Az órák után Kiarával és sajnos Jázmin is jött velünk, mert, hogy ő is oda tart ahová mi. Tehát elmentünk a New Yorkerbe meg a Sinsay-be ruhákat venni.

Meglepően jól éreztem magam velük és nem bántam, hogy Jázmin is velünk tartott. Még így is jól éreztem magam, hogy legutoljára a dühtől sírva láttam szegény lányt. Elkezdtem megbánni amit akkor csináltam és hirtelen bűntudatom lett és már kedvem sem volt nagyon.

- Noémi, valami baj van? - kérdezte Jázmin.

- Hát nem tudom. - válaszoltam már a sírás határán. - Jázmin, - mondtam könnyes szemmel - beszélnünk kell.

- Oh...Oké.

- Amúgy nekem mennem kéne, rengeteg házit kaptunk - szólt közbe Kiara - Sziasztok, Noémi, majd beszélünk - én csak bólintottam Ő meg már ment is.

- Szóval... - folytatta a társalgást Jázmin, kíváncsian fürkészve.

- Hát most annyira örülök, hogy velünk vagy és jól érzem magam, de bűntudatom lett a tavalyi dolgok miatt. Nagyon megbántam amit mondtam, nem akartam ilyen indulatos lenni csak amilyen rosszakkal illetted meg anyumat csak azért, mert a tiéd már nincs közöttünk, ezért ez nekem szarul esett és azért elég durván felkaptam a vizet és visszaszologattam és ezt nagyon bánom... - szipogtam.

- Tudom - simította meg a karomat. - Amikor én sírtam, akkor eszembe jutott, hogy vajon te mit érezhetsz és akkor jöttem rá, hogy én csesztem el az egészet, - szipogta - de azt hittem már nem tudom helyre hozni, ezért feladtam és beletörődtem, hogy elvesztettem egy ilyen jó barátot, mint te. - mondta megállás nélkül - A gólyatáborban is azért lógtam Olivérékkel, mert ők menőnek tűntek és azt akartam, hogy féltékeny legyél és beszélgessünk majd kibéküljünk, de ne így történt, hanem jóba lettél Kiarával, aki egy nagyon jó lány. - egy könnycsepp gördült le az arcán - Olivérék meg kitagadtak, mert nem csináltam meg egy hülyeséget, ezért jöttem el veletek. - már zokogott.

- Jázmin - simitottam meg a kezét. - Nem tudom melyikünknek kéne megbocsátani, meg bocsánatot kérnie, de én mindkettőt megteszem

- Szintén - mondta kicsit nevetve.

- Amuuugy - kezdtem terelni a témát - találkoztam a tesóddal.

- Najoo, mikor?

- Hár az úgy kezdődött, hogy... - és elmeséltem neki mindent, ahogyan régen.

Amikor már úgy gondoltuk, hogy idő van, felálltunk és elindultunk a buszmegállóba, mert Jázmin elkísért. Útközben sokat beszélgettünk és végül kibékültünk, aminek nagyon örülök.

A buszmegállóban vártunk úgy öt percet, aztán jött is a busz. Felszálltam a buszra, majd integettem Jázminnak, mint régen... A buszon elővettem a telefonom és írtam Kiarának, hogy minden oké, nem kaptunk össze sőt kibékültünk. Annyira örült ennek, hogy amikor írtam, hogy hazaértem azonnal felhívott és beleordította a készülékbe, hogy meséljek el mindent. És így is tettem. Mindennek nagyon örült és azt mondta, hogy akkor holnap elmegyünk valamit közösen csinálni...hárman.