Örökre szeretve

Évnyító

Elérkezett ez a nap is. Itt állok a jelenlegi legjobb barátnőmmel a Kaposvári Szc Eötvös Loránd Műszaki Technikum és Kollégium évnyitóján. Nem hiszem el. Bár a volt legjobb barátnőmmel volt ez a közös álmom, de Kiarával jobb. Jázmin most az itt lévő pasikról beszélne míg Kiarával egy-két halk megjegyzés kíséretében az igazgató beszédét hallgattuk.

Amikor az igazgató befejezte a mondanivalóját mindenki elindult a terme felé. Amikor felértünk akkor az osztályfőnök kezdett bele a monológba. Elmondta a házirendet is meg odaadta a formaruhákat.

Még beszélgettünk aztán elindultunk körbenézni a sulit. A tanár mindent megmutatott nekünk.

Egy idő után azt vettem észre, hogy nem csak Kiara sétál mellettem.

- Öhm...szia - szólaltam meg rá nézve a mellettem álló fiúra. Egy fejjel magasabb volt nálam ezért felfelé kellet néznem, hogy lássam az arcát. A haja szőkésbarna volt és a szeme az... olyan szép kék, mint a tenger, azt hittem, hogy elájulok a szemébe nézve. Ahogy elnéztem tisztában volt vele, hogy jól néz ki, mert ahogy néztem ő csak megvillantotta gyönyörű szép mosolyát.

- Szia! - köszönt vissza még mindig fülig érő mosollyal.

- Megtennéd, hogy nem mosolyogsz úgy az arcomba, mint egy őrült? - a kérdésemre hátra hőkölt, de szerintem én jobban meglepődtem.

- De harapós valaki - mondta kissé gúnyosan. Nem lepődtem meg rajta, gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a válasza. - Megtudhatom a neved?

- Valakitől biztos - feleltem flegmán, ő meg csak nézett.

- Hát jól van drága!

- Mit mondtál?

- Hogy drága, hisz az vagy.

- Van nevem is és nem vagyok drága.

- De nem tudom-felelte jogosan.

- Jól van! Noémi vagyok és téged, hogy hívnak kincsem? - na, erre nem számított. Az a meglepődöttség az arcán olyan volt, hogy akaratlanul is felnevettem.

- Na most mi olyan vicces, Noémi - nyomta meg a hangsúlyt a nevemen.

- Semmi - mondtam kissé még nevetve.

- Jól van szóval az én becses nevem Zsombor - mondta büszkén kihúzva magát én meg ismét elnevettem magam.

- Most meg mi van? - kérdezte, de mivel én tovább nevettem csak Kiarára nézett aki megvonta a vállát.

- Az...van..h-hogy... - nem tudtam beszélni a nevetéstől. - Olyan büszkén mondtad, hogy a becses nevem - és újra elröhögtem magam. Majd Zsombornak is leesett.

Egy idő után kínosan éreztem magam, hogy úgy nevetek, mint egy őrült, szóval témát váltva abbahagytam és a suliról kezdtünk el beszélni.

Kiderült, hogy ugyanaz a terve, mint nekünk, hogy utána Adyligeten tanulunk tovább. Meg még sok mindenről beszéltünk.

Miután az egész iskolát végig sétáltuk visszamentünk a terembe. Még egy-két dolgot mondott a tanár, majd szabad foglalkozás lett. Zsombor odaült mellénk és folytattuk a beszélgetést. Majd egyszer csak rezeg a telefon a zsebemben.

Ki az? - kérdezték egyszere.

- Csak anyu - mondtam, megszorítottam Kiara kezét jelezve, hogy nem anyu írt. Gyors lenézett és elolvasta. ,,Szia, ma ráérsz suli után?".

- Igen, akkor suli után átmegyek - értettem, mit mond szóval megírtam Daninak, hogy ráérek.

Utána még beszélgettünk aztán, amikor szólt a csengő mindenki elindult kifelé. Amikor kiértünk a nagy épületből elköszöntünk Zsombortól és mentünk haza.