Határtalan szív

2.

-Megtiszteltetés számomra hogy ezt az évnyitót, immáron a negyedik alkalommal én kezdhetem meg. Kezdésnek egy jó hírt hoztam, ami úgy gondolom azon kívül, hogy öregbíti az iskolánk hírnevét talán minden ide járó diák számára boldogságot okoz. Lajman Sára 10.osztályos tanuló elnyerte az országos sakkbajnokságon a második helyet, gratulálok neki....

Láttam ahogy egy hozzánk közel ülő lány felállt, és megindul kifelé átvenni a jutalmát, ami csak a szokásos módon egy könyv volt amit nagy eséllyel soha senki sem olvasott el aki eddig kapott. Oldalba böktem Benit, válaszokat reméltem tőle.

-Figyelj ő pontosan ki is? Ma már beszéltem vele, szóval nem teljesen ismeretlen. Viszont ettől független nem értem miért ő kezdi meg az előadást, a tanárok miért vannak kint akkor egyáltalán?-súgtam oda neki, hiába volt Laurával szemben nagy bunkóság amit csináltam, úgy éreztem ezzel nem tudok már tovább várni.

Beni rámnézett és elengedett egy könnyedebb nevetést, úgy tűnt nagyon szórakoztatónak találta az értetlenségemet. Egyedül az nyugtatott, hogy láttam nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, mivel a frissen felvételt nyert tanulók között is halk susmogás támadt. Több magyarázatot is ki tudtam belőle venni, az első az volt hogy biztos annyira kiemelkedőek a jegyei, de azért voltak olyan elragaszkodott teóriák is mint, hogy ő valamilyen nagy gengszter az iskolán belül és még a tanárok is félnek tőle. Ezt én teljesen lehetetlennek tartottam, hiába néztem volna meg tipikus rosszlányos ruhába mint ami a gagyi amerikai filmekben szokott lenni.

-Már a nézésedből megtudom mondani hogy túlbonyolítod, mondd el mi jutott eszedbe elsőnek?-nézett rám valami vicces válaszban reménykedve.

-Hát hogy őszinte legyek nem egy magyarázatot vettem már ki a tömegből, de az egy ami szerintem is megállja a helyét az az, hogy a tanulmányi átlaga annyira kiemelkedő hogy különleges bánásmódban részesül.

Ahogy ott ültünk megcsapkodta Beni a vállamat, és láttam ahogy előredől és halk nevetést hallottam. Úgy tűnik ennyire rossz volt a válaszom, viszont ha nem ez a jó megfejtés akkor mi? Abból kiindulva hogy milyen jól kosarazik a sporteredményeiben lehet kitűnő? Amíg ezen gondolkoztam megint felült és a szemembe nézett, még csak most vettem észre hogy a srác mennyire jóképűnek számíthatott a lányok körében. Ülve habár nem tudtam megmondani de körülbelül annyira magas lehetett mint én, zöld szemmel és mellé gesztenyebarna hajjal ami hátra volt nyalva, és két oldalt felvágva. A testfelépítésére se lehetett panasz, izmosabb volt mint én, habár az nem nagy teljesítmény mivel sose foglalkoztam izomépítéssel a gimnáziumi évek alatt.

-Nehogy azt hidd, az egyetlen indok szerintem amiért még ebben a suliban van, az hogy az anyja az igazgató és nem engedi, hogy a tanárok megbuktassák. De ezt már nem teheti meg az érettségin és fix megfogja szívni. Az egyedüli dolog amiben jó az a kosár, de itt nem tud sok mindent kezdeni vele mivel nincs lány csapatunk és soha nem is lesz. A kérdésedre a válasz pedig az, hogy a tanárok szeretik megúszni a munkát, és legalább a szónoklatokban jó-mondta egy kicsit ellenséges hangnemben.

Meghökkentem picit, tipikusan azt néztem volna ki belőle, hogy kiváló a tanulásban és csak ötösöket szerez, ha pedig nem akkor egyből kétségbeesetten elvonul valahova. Így már picit más fényben láttam, de hogy őszinte legyek nem érdekelt túlzottan, hiszen sok közöm mostantól nem lesz hozzá. Most is egyedül azért beszéltünk, mert ezt a feladatot adták neki és semmilyen más szándék sincsen mögötte.

-Pont nem néztem volna ki belőle, de valahogy egy kevés ellenszenvet érzek a hangodban, van valami más is ugye?-már csak fél szemmel figyeltem rá, a másikkal Laurát néztem ahogy szakadatlanul ad elő és konferálja fel az embereket. Ha egy dologért is, ezért már tiszteltem mivel tudom milyen nehéz dolog ez, és neki úgy tűnik a vérében van.