Határtalan szív

3.

Mikor hazaértem felsiettem a szobámba, és elővettem rég eltemetett kosárlabdás könyveimet, hogy picit utána olvassak a dolgoknak. Pár óra olvasás után úgy éreztem egyenlőre pont eleget tudok a témáról, a különféle pozíciók, pálya mérete, és az adottságok rangsora is a fejemben volt ami ehhez a sporthoz kell. Mindez meg is hozta az étvágyamat, teljesen ki is ment a fejemből, hogy kihagytam a  reggelit a nagy sietés miatt, és erre csak a korgó gyomrom hangja hívta fel a figyelmet. Kimentem a szobámból és a konyha felé vettem az irányt, kinyitottam a hűtőt de a szokásos módon majdhogynem teljesen üres volt. A tegnapi sülthús amit anyám sütött szerencsére nem tűnt sehova, így kivettem és betettem melegíteni, ez is jobb mint a semmi. Amíg vártam leültem a konyhaasztalhoz és elgondolkoztam, Laurának melyik pozíciót kéne adni ha egyáltalán lesz ebből az egészből valami. Az irányító szerep úgy éreztem passzolna hozzá, már önmagában a mai előadása is elég meggyőző volt, de ha így tennék talán nem tudná kibontakoztatni a tehetségét. Ha mindenkit neki kell irányítani sokkal kötöttebben tudna mozogni a pályán, főleg ha teljesen kezdők lesznek. Az lenne a legideálisabb, ha legalább kettő ember tudna valamennyire teljesíteni Laurán kívül, azok közül akiket toborzunk. Persze ezek csak álmok maradnak, ha lennének ilyen emberek biztos létrejött volna a csapat azelőtt, mielőtt idejöttem volna. Habár lehet picit túlgondolom, Laura lehetne a csapatunk ace játékosa, így nem is lenne pozícióhoz, és helyhez kötve. Pár perc múlva az ebédem is felmelegedett, így kivettem és gyorsan el is falatoztam. Ezalatt arra a döntésre jutottam hogy elsőnek legyenek meg a csapattagok, és akkor felosztom a szerepeket. Még az sem biztos hogy fogunk egyáltalán indulni bármiféle versenyen, de célom az hogy minimum egy amatőr ligában induljunk, már ebben a félévben. Enélkül nehezen szoknának hozzá ahhoz hogy milyen más csapatok ellen játszani. Elindultam vissza a szobámba, máris későre járt hiába végeztem korán a suliban sok idő elment az olvasással, ezért eltettem magamat holnapra.

--------

Megint a reggeli ébresztőm hangjára ébredtem, kikeltem az ágyból és elkezdtem készülődni. Pár perc múlva már készen is álltam az indulásra, amikor rájöttem hogy megint elfelejtettem csomagolni magamnak valamit bentre, amit tudnék enni. Már késő volt visszafordulni, szóval inkább elindultam az utamra. A metrón hiányoltam Laurát, jó volt hogy tudtam kivel beszélgetni út közben. Így olyan hosszúnak tűnt, és lehangolónak ez az egész. Egészen addig, amíg eszembe nem jutott hogy megadta a számát. Kíváncsian vettem elő a telefonomat, és oldottam fel a képernyőt, kíváncsi voltam hogy keresett e engem magától. Igazából nem vártam semmit, de meglepődve tapasztaltam hogy azóta vagy húsz üzenetet hagyott. Nagyja a kosárcsapat felépítéséről szólt, úgy tűnik ő is nagyon sokat agyalt rajta tegnap. Azt is írta hogy Jázmin úgy gondolja nagyon jó irányító lenne, és meglepetésnek tartogatja az okot ami, ahogy ő fogalmazott "számomra megrázó lesz". Szerintem meg csak megint húzni akarja az idegeimet, és semmi különleges nem lesz abban a lányban, amit még ne láttam volna. Az utolsó üzenetben amit tőle kaptam azt taglalta, hogy most vagy ignorálom, vagy alszok de azért jóéjszakát kívánt. Gondoltam már feleslegesen válaszolok neki, suliban amúgyis beszélünk amikor megcsörrent a telefonom. Nem siettem azzal hogy felvegyem mivel láttam hogy ő hívott, úgy voltam vele biztos semmi fontos, és csak le akar baszni amiért a tegnapi üzeneteire még mindig nem reagáltam. Amikor már fél perce kitartóan csörgetett nem tudtam tovább halogatni, meg már nagyon kezdet idegesíteni hogy rezeg a telefon.

-Miért hívsz már ilyen korán reggel?-kérdeztem tőle türelmetlenül.

-Miért nem válaszoltál még a tegnapi üzeneteimre? Ha ennyire nem érdekel a dolog miért mentél bele?-egy pici sértettséget éreztem a hangjában.

-Nyugi már most olvastam el őket, habár úgy érzem megint csak az agyamat húzod ezzel a Jázminos dologgal. Most vagy ne írd le, vagy mondd el miért érzed úgy hogy olyan jó lenne irányítónak-adtam a tudtára amit akkor gondoltam, amikor olvastam amit írt.