Határtalan szív

4.

A lány sokkal magasabb volt nálam nemhogy Lauránál, így hiába állt be mögé nem takarta el teljesen a lányt. Neki is barna haja volt pont úgy, mint Laurának, és zöld szeme. Egy kék lenge haspóló volt rajta, ehhez társul egy sima farmernadrág, és kicsi fekete válltáska. Mikor már elég közel voltam hozzájuk láttam csak meg Laura kezében a táskámat, ahogy egy nagy lendületet véve felém hajítja és karba teszi a kezét.

-Még jó, hogy itt vagyok neked. Mi lett volna a táskáddal, ha nem hozom el?-fordította el tőlem a fejét enyhe sértődöttséget imitálva.

-Ott maradt volna a teremben, aztán érte megyek?-tettem úgy, mintha nem tudnám azt, hogy pontosan mire megy ki a játék.

-Annyira köcsög vagy-nézett rám, miközben összekulcsolta a kezét a derekánál.

-Na, jól van, jól van nyugi. Köszönöm szépen-mondtam miközben közelebb léptem hozzá, és a fejére tettem a kezem. -Viszont úgy érzem itt az ideje bemutatnod ezt a lányt, akit idehoztál, úgy tűnik nem valami beszédes fajta.

Néztem rá és próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de teljesen elfordította tőlem a tekintetét. Úgy tűnt a föld számára sokkal érdekesebb volt, mint az én arcomat bámulni, amit habár megértek, ettől független sértőnek éreztem. Láttam Laurán, hogy nem tudja hol kéne kezdeni a történetet, de végül csak-csak belekezdett.

-Ő itt Juli, egy évvel fiatalabb nálunk...

-Hallod téged otthon mivel etetnek? Még nálam is sikerült nagyobbra nőnöd-hajoltam hozzá közelebb, mire Laura hátrébb lökött.

-Ne húzzad, már nem látod, hogy mennyire félénk? Néha olyan bunkó tudsz lenni, de tényleg. Fájna picit figyelembe venni mások érzéseit vagy mi?-förmedt rám.

-Rendben van nyugi már. Gondoltam talán segít neki feloldódni, nem kell emiatt egyből így felhúznod magad-jelentettem ki.

-Még hogy nem kell felhúznom magam... Inkább lépjünk is ezen tovább mielőtt még jobban felidegesítem magam. Na, szóval szeretne csatlakozni hozzánk-közben közelebb hajolt hozzám és suttogva hozzáfűzte- Elvileg van egy két érdekes adottsága a magasságán kívül, ami még jól jöhet.

-Érdekesen hangzik.-súgtam vissza neki, és felemeltem a tekintetem újból Julira- Én Jonathan vagyok örvendek-intettem felé, mire ő egy bólintással felelt.

-Na így, hogy megvagyunk a bemutatkozással elkezdhetsz szépen mesélni. Miért lógtál?-nézett rám kérdőn.

-Hát az úgy volt, hogy nem hallgattam rád és Jázmin után mentem. Történt pár dolog, de lehet sikerült meggyőzni-fűztem hozzá sietve, mielőtt még ideges lesz, mert nem hallgattam rá.

-Mindig is tudtam, hogy te vagy az én emberem-mondta miközben pattogott örömében.

Hirtelen hátulról neszeket hallottam, és enyhén elmosolyodtam. Úgy tűnt Juli még észrevette azt, hogy valaki közelít, de Laura túlságosan el volt foglalva a bugyuta örömtáncával, így esélye se volt látni azt, akire gondoltam, hogy közelít.

-Óvodás parti van itt vagy mi? És ami még fontosabb engem kihagynátok belőle?-toppant be Jázmin, picit sportosabb szerelésben, mint általában. Egy rövidnadrág és trikó volt rajta, mint aki éppen kosarazni készül.

-Jázmin-ordította el magát Laura, miközben odarohant hozzá, hogy megölelje.

Úgy tűnt ezt azért nem teljesen díjazza, de úgy döntött inkább nem ellenkezik. Mikor már gyengült Laura szorítása ügyesen kicsúszott belőle és tartott tőle vagy egy lépés távolságot.