Decemberi Herceg (Larry Stylinson ff.)

3 - Megszeretnélek Ismerni

Zayn elment 3-án. Harrynek mindig az első napok a legrosszabbak. Nem tudja mit kezdjen magával. Miután Zayn elment az azt követő napot fetrengéssel töltötte. Nézett sorozatokat, ivott egy csomó meleg cuccot és evett is rengeteget. Na meg persze az állatainak is adott kaját.

Ma 7-e van. Harry reggel kiengedte Blaire-t és Leo-t, akik kergetőztek egy kicsit a tó körül amíg ő elrendezett pár dolgot a fő épületben.

-Szia! - köszönt neki Louis mire felkapta a fejét.
Ennyire elbambultam volna? Hogy már a csengőt sem hallottam?

-Helló!-küldött Harry egy mosolyt Louis felé. Mindennél jobban szerette volna látni a férfi mosolyát, csak látni hogy milyen ha mosolyog de amaz arca rezzenéstelen maradt.
-Szeretnél valamit? Segíthetek?

-Nem.

És ennyi. Ennyit beszélgettek. Harry nem akarta erőltetni, inkább koncentrált az előtte heverő lapokra. Mielőtt az övé lett volna a birtok, lakberendezőként dolgozott. Értett a munkájához, a faházakat is mind ő rendezte be. Most pedig távolról dolgozik. Az otthoniaknak küldi a lapokat amikre tervez, azok pedig megvalósítják.

Louis felpattant a magas székre a pultnál, majd jég kék szemeivel Harryt figyelte.

Egyikük sem érezte kellemetlenül magát. Talán azért mert egy ideje mindketten társaságra vágynak. Ha csak csöndben is, de tudják, hogy a másik ott van.

-Zayn elment? - törte meg a csöndet Louis és kifelé fordult.

-Igen. 3-án.

-Azt hittem azért nem látom mert mindig valami olyan dolga van.
-Decemberben mindig egyedül vagy?

-Ennyire egyértelmű lenne, hogy egy rohadt ember sem akar lefoglalni egy faházat sem az ünnepek alatt és előtt?

-Én itt vagyok. - vont vállat Louis. Harry nem kérdezte meg miért. Nem tartozik rá. Louis pedig igazán értékelte.

-Szóval igen, egyedül vagyok. - Harry összerakta a lapokat aztán a fiókba rakta és a kulccsal fordított egyet a záron.

-Gondolom rossz ennyire egyedül egy ekkora helyen.

-Nem.
-Nem mindig. - javította ki magát Harry.
-Szeretem a csöndet. Az egyedüllétet. A szabadságot. Hogy azt csinálok amit akarok. - Harry látta Louis-on, hogy a szavai rohadt mélyen vágják őt belülről. Láthatatlanul szenvedett a vele szemben ülő férfi.
-A december kicsit rosszabb. Hideg van, és a karácsonyt sem szeretem. Több éve már, hogy nem ünneplem. -Louis Harryre nézett és megrázta a fejét.

-Nem lehet, hogy nem ünnepled...

-Pedig de.

-Engem a karácsony mentett meg.

-Engem szép lassan ölt meg. - suttogta Harry.

-Akkor is! Ha rossz ha nem. A karácsonyt ünnepelni kell. Az ugyanolyan mindennapjaim után az első karácsonyom egy rohadt nagy öröm volt. Utána egész évben karácsonyt akartam. Majd megint jött. Megmentett. Minden évben pont akkor mikor szükségem van rá, jön és elvisz egy jobb helyre. Ha csak pár óráig is. De addig tudom hogy senki és semmi nem zavarhat.

-Ha megkérdezhetem, miért ugyanolyanok a mindennapjaid? - kérdezte Harry kicsit félve. Legbelül érezte, hogy úgysem kap választ. Mikor Louis megrázta a fejét harry biztos is lett benne., hogy ez egy olyan kérdés amire nem egy hamar fog választ kapni.

-Majd egyszer biztos megtudod... De szeretném ha most minden így maradna. -H bólintott aztán felállt.

-Gyere velem. -biccentett az ajtó felé majd magára kapta a fogasra akasztott kabátját és kilépet a hűvös levegőre, nyomában Louis-val.
-Először is, szerzünk neked egy sapkát.