Decemberi Herceg (Larry Stylinson ff.)

9 - Korcsolya és szán

Karácsony előtti utolsó nap.
Harry és Louis mindent feldíszítettek, de úgy, hogy se túl csicsás ne legyen, de azért legyen dísz. Hát a díszmentes hónap mindkettőjüknél megbukott az biztos. 

A karácsonyi menüt igazából Louis találta ki, mert néhány éve folyamatosan ezt csinálja. Otthon csinál pizzát, egyedül. A tésztát is ő maga készíti és amit tud, azt is. Csak a szalámit, sajtot, ilyeneket veszi meg a boltban. Harry nem akarta megtörni ezt a hagyományát Louis-nak, inkább ő is beszáll. Amúgy is rég evett  már pizzát. 

Harry már megcsináltatta Louis karácsonyi ajándékát. Vagyis annyira nem volt nehéz. Egy nyaklánc és rá van fűzve egy gyűrű. Harry Liamet kérte meg, hogy készítse el, mert a fiú ilyenekkel foglalkozik. A gyűrűre pedig az van írva, hogy "Be kind". Harry azért választotta pont ezt, hogyha Louis esetleg visszamegy LA-be és nem megy vissza hozzá, akkor soha ne felejtse el. És azt se, hogy legyen kedves az emberekkel. Louis említette neki egyszer, hogy mennyire nehéz kedvesnek lenni olyankor mikor az emberek beszólogatnak és nem a legkedvesebb szavakat mondják. Vagy mikor hozzád vágják a hibáid amik évekkel ezelőtt történtek...

-Mit csinálunk ma? -ült le Louis az asztalhoz egy ásítás közben. 

-Például azt, hogy elmondod, miért tartottad azt titokban, hogy holnap van a születésnapod. 

-Hülye social média! -morogta Louis. 
-Nem kell semmi, nem szeretem a szülinapom, felejtsd el. 

-Ó képzelheted, hogy nem fogom! Hogy a francba vegyek ajándékot most? 

-Sehogy, mert nem kell semmi. Nekem az is elég, hogy itt vagy velem. Az, hogy nem vagyok egyedül minden ajándéknál többet ér Harry. 

-Rendben. -sóhajtott a fiatalabb aztán lerakta Louis elé a kávéval teli bögrét. 

-Na, akkor mit csinálunk ma? 

-Arra gondoltam, hogy korcsolyázhatnánk a tavon. 

-Nem mondom, hogy a legjobb a korcsolyatudásom de oké. -mosolyodott el Louis. 

-Utána pedig szán. Megmozgatjuk a kutyákat. 

-Nagyon is benne vagyok! -lelkesült fel Louis azonnal. 

*

A két férfi jó melegen felöltözött majd mindketten kiválasztották a lábméretüknek megfelelő korcsolyát. Louis először félve lépett a jégre, de a fiatalabb mindig ott volt, ha elesne. 

-Azt hittem azért az alapok megvannak. -nevetett fel Harry, Louis pedig csak bosszúsan nézett fel, miközben a férfiba csimpaszkodott. Harrynek igazán vicces látvány nyújtott ahogy szenved. 
-Te tényleg soha az életedben nem korcsolyáztál még? 

-De de persze, egész gyerekkoromban. 20 kibaszott éve! Annyi idő alatt elfelejtettem! 

-Amit egyszer megtanulsz, soha nem felejted el. 

-Hát nekem sikerült. -dünnyögte Louis. 

-Na most akkor megtanulod újra. -tolta el magától Harry az idősebbet. -Tudod, mintha sétálnál. Az egyik lábad megy a másik után. 

-Harry, ezek megvannak! -mosolyodott el Louis. -Azért ennyire még nekem is van életem. 

-Hát akkor? -Harry a kezét nyújtotta Louis felé aki örömmel megfogta azt. 
-Nem fogsz elesni. Csak arra figyelj ahogy siklasz. Semmi másra. -suttogta Harry aztán elindult maga után húzva az ügyetlen Louist. 
-Ne koncentrálj ennyire görcsösen rá Louuu! -fékezett le, Louis pedig azzal a lendülettel előre esett...volna, ha Harry nem rántja vissza.