TDP Random Hungary🇭🇺

145.

Szóóval a jegyzeteimet nézegettem éppen, (ahelyett, hogy Ady Endrét tanulnék, de mindegy) mikor megtaláltam ezt a kis Baby Rayla oneshotot, amit még kb egy éve írtam, és mit mondjak, elég szar, de gondoltam attól még kirakom😂😂

+ ezt tuti szerelmesen írtam, ain't no way, hogy nem.

~~~~~~

Az éj csendje uralkodott Silvergrove felett. Pár házban még fény pislákolt, de hamar kialudtak azok is. Mindenki nyugovóra tért, velük együtt Runaan és Ethari is. Nem kérdéses, hogy ki voltak merülve, hiszen már egy teljes hete Rayla-ra vigyáztak, aki még most sem szándékozta őket békén hagyni.

Rayla-nak nem volt a házukban saját szobája, így a vendég szobában fektették le.

Rayla ide-oda mocorgott, forgolódott, de egyszerűen nem jött álom a szemére. Nem szeretett volna többet itt maradni. Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna Runaanékat, de nagyon hiányoztak neki a szülei és a saját szobája.

Mikor megunta a mennyezet bámulását, felpattant, s átbattyogott Runaan és Ethari szobájába.

Nem mondott semmit, csak a két egymásnak háttal fekvő férfi közé furakodta magát, majd ott feküdt pár másodpercig. Mikor semmi sem történt, hirtelen belerúgott az egyik férfiba, aki történetesen Runaan volt.

Runaan reagált a rúgásra, mégpedig egy betanult ,,Bocsánat, ígérem többet nem adok Rayla kezébe kést, meg semmi fegyvert” bocsánatkérő mondattal.

Mikor Rayla hallotta őt beszélni, felült, s megpróbálta megrázogatni Runaant.

- Hé! Runaan!

- M-mi? - horkantott egyet a férfi, majd felült, miközben már kezdett magához térni.

Ekkor Ethari is hátrafordult.

- Mondtál valamit? - ekkor meglátta Rayla-t - Rayla! Aludnod kéne! Láttad már mennyi az idő?

- Hát te hogy kerülsz ide? - dörzsölte a szemét Runaan.

- Nem tudok aludni.

- És miért nem? - ült közelebb a kislányhoz Ethari.

- Hiányzik anya meg apa... - kezdte - ...meg a házunk, meg a szobám, meg minden... - Rayla már majdnem könnyekben tört ki, amit Ethari észre is vett, így gyorsan átölelte.

- Nem lesz semmi baj, Rayla - mondta nyugodt hangon Ethari -, hamarosan hazamész.

- Igen - furakodott egy kicsit közelebb Runaan is -, ha a szüleid hazajönnek, minden visszatér a régi kerékvágásba.

- De mégis mikor jönnek haza? - kérdezte elcsukló hangon Rayla.

- Nem tudom... - sóhajtott Ethari. - Annyi sok minden történik... a háború, meg egyébb dolgok, emiatt én is többet dolgozom.

- Igen, és mindig mondom, hogy ne dolgozd túl magad, de nem hallgatsz rám... - nézett el Runaan.

- De emelett siettetsz is, hogy minél hamarabb legyenek készen a fegyvereid... - pillantott szerelme irányába semleges arccal Ethari.

- Mióta hallgatsz te rám így? - nézett Runaan egy mosollyal az arcán Etharira.

- Mióta beléd szerettem. - mosolygott vissza Ethari.

Éppen felé hajolt, hogy megcsókolja, mikor Rayla közéjük állt.

- Hé! Kiskorúak is vannak itt!

A két férfi kikerekedett szemmel egymásra nézett, majd elnevették magukat.

Rayla száját egy hatalmas ásítás hagyta el.

- Be ne kapj! - mondta nevetve Ethari, majd lefektette Rayla-t az ágyukba, akit azon nyomban elnyomott az álom.
Később ők is csatlakoztak hozzá.