Utálom a munkámat! Mindig csak ideges vagyok tőle, nem tudok másra koncentrálni. Magánéletem már nincs is, annyira beletúrnak az életembe. Kiakarok már szabadulni ebből a szorító érzésből, mert már nem bírom tovább.
Most is ezeken gondolkozok miközben itt ülök a konyhámban és várom hogy kész legyen a vacsorám. Még csak 6 éve, hogy ebben a szakmában vagyok de már fel is akarok mondani. Vezérigazgató vagyok egy híres vállalatnál ami tök jó lenne, ha élvezném is. Sajnos régebben rossz utat választottam és ide kerültem. Nem is keresek rosszul vagy ilyesmi, csak már rohadtul elegem van, hogy az életem csak ez körül forog. Az embereim is olyan ügyetlenek, hogy még hétvégén is hívogatnak mert nem értenek valamit.
Viszont a felmondásomat egy valaki miatt nem adom be. Az pedig Jeon Jeonguk. Az összes emberem közül a kedvencem! Na ő ért ehhez a munkához, nem úgy mint a többi mihaszna. De azért a külsejét se lehet leszolni.
Igazából Jungkook már akkor megtetszett, amikor belépet az ajtómon. Egy elegáns ingben jött, ami tökéletesen kiemelte karcsú alakját amiről minden éjszaka álmodozók.
Ő egy kedves, aranyos, okos és nem mellesleg határozott, erős személyiségű férfi. Pont az esetem...
A bajom viszont az, hogy fogalmam sincs hogy ő mit érez irántam. Jungkook a munkájával törődik mindig, nem lehet elvonni a figyelmét. Ami tetszik is, de már gondolkoztam azon hogy elhívjam valahova iszogatni vagy kávézni de annyira bele van merülve a gondolataiba, hogy inkább feladom.
Úgyhogy most itt tartok... Ülök ezen a nyamvadt széken és nem tudom hogy mit kezdjek magammal. Az idegeim már nem bírják tovább de Jungkookot meg AKAROM magamnak.
Így eldöntöm, hogy mára csak megeszem a vacsorámat és megyek is aludni.
~másnap
Sietősen megyek fel a cég lépcsőin, hogy ne kések még több percet. Tegnap annyira kimerült voltam, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztőmet. Én balfasz!
Mikor beérek az irodámba, megláttom Jungkookot, ahogy nekem háttal pakolgatja a papírokat az asztalomon. Lihegésem visszafojtva lépek közelebb hozzá úgy, hogy még észre se vett.
A háta mögött odahajoltam a füléhez megfogva a vállát.
- Jó reggelt Jungkook! - súgtam füllébe. Az érintésem alatt kicsit megremegett és hirtelen megfordult velem szembe. Én a két oldalán tartom bezárva a kezeim között nekidőlve az asztalomnak.
- Jó reggelt uram! Csak gondoltam besegítek átrendezni néhány papírt, mert látom késett. - mondta szerényen, amit egy félmosolyal hallgattam.
- Ez igazán kedves, de megbeszéltük, hogy nyugodtan hívhatsz Jiminek! - néztem szemébe, amitől láttam hogy egy nagyot nyelt.
- Elnézést, elfelejtettem! É-én akkor nem is zavarok! - próbált kitörni a karjaim közül, amit nem engedtem. Megfogtam a derekát és közelebb húztam magamhoz.
- De nyugodtan nevezhetsz apucinak is. - fogtam meg állát.
- Tessék?! - motyogta kettőnk közé, mielőtt ráhajoltam volna ajkaira.
Óvatosan csókoltam meg, nehogy megijeszem jobban szegényt. Jungkook lefagyva állt, de mikor megérezte ajkaim mozdulását, meglepődve éreztem hogy viszonozza.
Belemosolyogva a csókba túrtam hajába közelebb vonva magamhoz. Jungkook egyik kezével megfogva arcomat simogatta, másikkal lesimitott hátam vonalán.
Libabőrös lettem az érintésétől ruhám alatt, amit szerencsére nem látott.
Nagy nehezen elváltunk és mosolyogva adtam egy puszit szájára.
- Nem zavarsz Kook. - becéztem le, amit egy halvány pirel az arcán reagált le.
- Esetleg ebédnél nincs kedved eljönni kávézni? Jobban megismerhetnénk egymást. - mondta már bátrabban, ami nagyon is tetszett.
- Persze, mindennél jobban! - kacsintottam rá.
Szóvaaal Tudom hogy sokat késtem ezzel a részel is, de hát őszintén bevallom! Elfelejtettem a Wattpadet!
Januárban kaptam egy új telefont, amin nem tudok belépni a fiókomba, mert egy régi email címemen van. Így külön kell használnom ezt a telefont, hogy tovább írhassak, mert nem szeretném félbehagyni a könyveimet! Ezt külön ki fogom írni az oldalamra, így mindenki jelzést kap, hogy miért csúsztak ennyit a könyveim! Megértéseteket innen is köszönöm! Remélem tetszik!~♥︎
