Amnesia |Bucky Barnes Ff.|

3. Buli? Buli.

„-Egy párként. Aranyosan mutatnátok - ivott az üdítőjébe. Mi összenéztünk, és ahogy azokba a gyönyörű kék szemekbe pillantottam, valami átkattant bennem."

-B... Bucky - szólaltam meg remegő hangon.

-Igen?

-Ne... Nem tudom - fordultam el, magam elé nézve.

[Lilly szemszöge]

Emma elfordult Buckytól, aki kérdőn nézett rám. Én sem értettem, mi volt ez.

-Em, kijönnél velem a mosdóba? - álltam fel. Némán bólintott egyet, majd ő is felállt. - Egy pillanat - mutattam fel mutatóujjam az asztalnál ülőnek, és elindultunk az illemhely felé.

-Nem mész? - kérdezte, mikor csak álltam előtte és nem mozdultam.

-Nem. Emma, mi volt ez?

-Nem tudom. Bele néztem a szemébe, és rájöttem... - halkult el.

-Mire? Mire jöttél rá?

-Arra hogy... - halkult el megint. - Arra, hogy szee... Retem őt.

-De hisz ezt idáig is tudtuk - álltam a tükör elé.

-De most komolyan. Emlékszel arra, amit '39-ről mondtam?

-Igen, mi van vele? - néztem a tükrön keresztül szemébe. - Nee... Akkor ez most az?

-Igen - mondta, mire tapsikolva odaugráltam hozzá, és megöleltem őt.

-Úristen, ez olyan jó! Ezt el kell mondanod neki! Muszáj tudnia!

-De mi van, ha ő nem?

-De ő is biztos. Ahogy a szemedbe nézett, kizárt, hogy ő nem.

-Lil... - szólított meg, mire rákaptam a fejem. - Éhes vagyok.

-Jól van, menjünk.

[Emma szemszöge]

-Itt is vagyunk - ült le Lilly.

Beszélgetés közben elfogyasztottuk a hamburgereket, majd fizettem, és elindultunk az egyik közeli bevásárló központba. Most Lilo kivételesen hátra ült, ezért Bucky beülhetett mellém.

-Emma - kocogtatta meg a bal vállam a mögöttem ülő.

-Hm?

-Szerintem most mondd meg - bólintottam.

Buckyval már egészen kis korunk óta egy pár vagyunk. Amikor Bucky három hónapos volt, anyám akkor volt terhes velem, és már akkor elígértek neki. Tudom, furán hangozhat, de valami egyezség félét kötöttek.

Kis korunkban is állandóan együtt voltunk, aztán kb. tizennégy éves koromban kezdtem többet érezni, mint barátság. Öt év múlva, mielőtt beléptem a hadseregbe, elmondtam neki mit érzek. Kiderült, hogy ő is viszonozza, aztán erre rá egy évre megkérte a kezem. A következő évben összeköltöztünk és utána alig láttam őt. Miután lezuhant a vonatról, és a Hydra elvitte őt is és engem is, megváltozott a kapcsolatunk. Hogy ne változott volna, hisz mindig töröltek engem is és őt is, hibernáltak, vagy küldetése küldtek.

Egyik ilyen küldetés után, '59-ben, az egyik ügynök észlelte, hogy mind a ketten furcsán viselkedünk. Rájöttek, hogy a sok törlés roncsolja az embert, ezért megpróbáltak tenyészteni. Röviden annyit tesz, hogy megtermékenyítettek, de ezt elvetették, mert valami probléma volt mindig. Elhalasztották, de nem sikerült soha ez a program, mert mire készen álltam volna, addigra kiszabadítottak.

Sokoviában voltam, egy hibernáló gépben, ahonnan James hozott el, mielőtt a Bosszúállók megtalálták. Utána Bukaresten tanyáztunk egy ideig. Jött a polgárháború, ekkor szedték ki a chipjeinket, majd Thanos. A kövek energiáját szét tudtuk oszlatni, így Tony nem halt meg. Ezek után furcsa volt ott maradnom köztük, mert nem éreztem oda valónak magam. Pár hét alatt újraépült, felajánlották nekem, hogy lakjak ott, de én nem fogadtam el. Ott hagytam Buckyt, és felkerestem az itt, Magyarországon élő családom. A nagyszüleim innen vándoroltak át Amerikába, innen a rokoni szál. Kaptam egy levelet, hogy a nagyapám rám hagyott egy csomó pénzt, így segédkeztem a vállalat elindításában.