-Holnap akkor átjössz? - szóltam a telefonba.-Persze! Mikorra?
-Délután három?
-Rendben. Na szia! - érkezett a válasz a vonal túlsó végéről.
-Puszi!
Amint letettem a telefon fordultam is vissza a pulthoz.
Vacsorára Bolognait készítek, amit egy pohár vörös borral fogyasztok el. Még kettőt kavartam a húson, és letakartam a fedővel, hadd süljön magának.
-Ti is éhesek vagytok? - néztem kisállataimra. - Na, ennek kell kb... - néztem az órára.- 10 perc. Addig kimegyünk. Sipirc kifelé!
Augusztusban kezd egy kicsit hidegebb lenni, érzed, hogy jön az ősz, főleg a hónap végefelé.
Ahogy a teraszra léptem megcsapott a hűvös levegő. A kutyus előre szaladt, míg a cicám a lábamnál tekergőzött.
A kertem leghátsó részében kialakíttattam egy sík részt, amire ülőgarnitúrát vásároltam. Innen legszebb a kilátás. Látom a kis falut, ahol élek, a vadállatokat az erdőben. A csendben a kis patakot és a szellőt lehet hallani.
-Na mit hoztál? Eldobjam? - néztem kutyámra. Ő boldogan ugatva egyet felugrott, jelezve ezzel, hogy igen, ő is szeretné.
Amint elhajítom a labdát egy motor hangja csendül fel.
Az enyém nem lehet, hiszen ott van a garázsban, akkor mégis ki ez?-tanakodom magamban.
Messziről hallom a ház csengőjét, hozzám jöttek. Felállok a kanapéről, és lesétálok a kapuhoz. Időközben besötétedett, így a terasz felé veszem az irányt és felkapcsolom a külső lámpát.
Abban a pillanatban, amikor megpillantom a személy arcát, lesokkolódom, és a földbe gyökerezik a lábam.
-Bucky?
-Szia, Emmy!-köszönt mosolyogva.
Kinyitottam a kaput és azonnal a nyakába ugrottam. A lábaimat átkulcsoltam a dereka körül, ő pedig a fenekemnél tartott.
-Hiányoztál-motyogtam a nyakába.
-Te is nekem! - tett le.
-Mi szél hozott?
-Jöttelek meglátogatni. Tudod két évig nem láttalak és...
-Eltűntem. Nagyon sajnálom! Nem tudtam feldolgozni a történteket. Furcsa volt ott lenni - hajtottam le a fejem.
-De megtaláltalak, semmi bajod, úgyhogy most ne szomorkodjunk. Itt laksz? - mutatott a házra.
-Nem ott lent a patakban. Én vagyok a kis hableány - vágtam rá flegmán. - De igen, igen itt lakom.
Beállt egy kis csönd. Kezdett kínos lenni, így beljebb hívtam őt.
-De a motor... - aggódott.
-Ez vidék. Itt megbíznak egymásban az emberek. De ha neked úgy jobb, ha behozod, nyugodtan- mutattam az udvarra.
-Oké. Itt jó lesz?
-Igen, hagyd csak ott - bólintottam. Hirtelen megjelent Zeusz, és elkezdett ugatni Buckyra. - Zeusz! Csend legyen!
-Szia kisöreg! - nyújtotta ki felé bal karját, emiatt felcsúszott kissé a kabátja ujja, láthatóvá téve a fém karját. A kutya ezt meglátva hátrébb lépett, majd onnan ugatott tovább.
-Csend legyen már! Gyerünk befelé! - kiáltottam rá. Abba hagyta az ugatást majd felszaladt a teraszra. Ott még visszanézett, majd leült az ajtóba.
ESTÁS LEYENDO
Amnesia |Bucky Barnes Ff.|
FanficEmma egy farmon dolgozik, egy kis faluban. Nyugodtan éli életét, amíg vissza nem tér hozzá valaki. Valaki, aki számára fontos. /Néhol 18+, trágár beszéd. A karakterek a Marvel és az én tulajdonaim. Jó szórakozást🙂/ #2 - wintersoldier - 2021. nov...