-Emma, kelj fel, beszélnünk kell!-ébrettem anyu hangjára, aki holnap utazik el apával.
-Jó reggelt!-mondtam álmos, rekedt hangon.
-Drágám, öltözz fel, és gyere le.-hallottam a lágy hangját, miközben kihúzta a függönyöm.
Felvettem egy fekete szakadt farmert és egy fehér pulcsit. Lementem, de arra kellett ráeszmélnem, hogy nem csak mi vagyunk itt, hanem a Williams család is, hogy ez mit takar? Brooklyn-t, a párját Lance-t, az anyukáját és az apukáját.-Hello, csajszi!-pattant fel egyből Brooks, amikor meglátott.
-Sziasztok.-szóltam, miközben lepacsiztam Lance-el- Miről is kéne beszélnünk...?
-Engem is érdekelne-türelmetlenkedett a húgom, Olivia.
-Engem is!-mondta kicsit hisztérikusan Brooks
-Nos, kicsim, először is csüccs le-mutatott apu a húgom melletti székre, majd így szólt.: -Ugye tudjátok, megyünk el holnap, és mint nem rég kiderül...mi négyen együtt utazunk el, arra gondoltunk, hogy ne legyetek ketten-ketten otthon, ezért összeköltözhetnétek, ha nektek is jó így.-mivel mind a négyen poker arcal ültünk, folytatta: -na, mit szóltok?
Gondoltam, mivel senki nem szólalalt meg, akkor kezdem én, de Brooks és Olivia egyszerre szólaltak meg, megelőzve engem.-Ha maradunk itt, akkor benne vagyok.-adta át a szót Brooks, Oliviának.
-A számból vetted ki a szót-kacsintott Brooks.
-Nekem ugyanaz a kikötésem, mint az egyetlen, drága hugicámnak.-mosolytam Oliviára, aki egyből leszűrte, hogy valamit szeretnék kérni tőle...
-Kávét, laktózmentes tejjel, és kettő cukorral?-kérdezte, de szerintem inkább magától, mint tőlem, mert már kezdte is csinálni a kávémat. Válasz ként rá mosolyogtam "igen, köszönöm" nézéssel.
-Rendben,akkor ezt megbeszéltük.-mondta hírtelen Brooks anyukája, mert beállt a kínos csend.
-Mivel hajnalban indulunk, szerintem menjünk pakolni, Brooks maradsz még, vagy jössz velünk?
-Első, ha nem baj!?-felelte Brooks.
Szóval, a napom többi részében, segítettem anyuéknak pakolászni, ami még nem volt meg. Majd sütöttem nekik "búcsú" sütit. Majd Oliviával elmentünk sétálgatni. Miután kezdtünk fázni, és kezdett lemenni a nap, küldtünk egy streaket, snapchaten, és elindultunk haza.
Otthon vacsiztunk, elmentem fürdeni és hajat mosni, majd lementem megkérdezni anyuékat, hogy mikor mennek. Sikerült megint elég sokat beszélnünk, majd amikor már indulniuk kellett, nem sírtam, mert erősnek akartam tűnni, de szerintem a tesóm sem csinálta másképp...
Miután elmentek, felmentem a szobámba, még bírtam sírás nélkül, elmentem fogat mosni, és kész, nem bírtam tovább.
Mikor a húgom bejött a szobámba, láttam, hogy jól gondoltam, mert ő is úgy tett, mint én. Nem szóltunk egymáshoz, hisz mindkettőnk tudta, hogy mit gondol a másik, inkább megnéztük a The kissing both-ot.
Majd körülbelül film után egyből rezegni kezdett Olivia telója, láttam a kijelzőn, baba❤, ezután ki is ment a szobámból, amit meg is értek. Nem mondom, hogy nem voltam féltékeny,
egy picit.. Sok Stranger Things rész után el is aludtam.
YOU ARE READING
Soha nem gondoltam volna... IHLET HIÁNY MIATT ABBAHAGYOTT.
Teen FictionAkkor kezdjünk mindent az elején... Emma Johnson, 16 éves vagyok, Londonban élek a húgommal, szüleim nagyon ritkán vannak itthon, mert a munkájuk mindig keresztbe tesz. Gimibe járok. Húgomról: Olivia Johnson, 14 éves, elég szép...Van barátja, már eg...