Soha nem gondoltam volna... IHLET HIÁNY MIATT ABBAHAGYOTT.

Október 5. Kedd

Reggel, szokásosan 5:30-kor keltem, de elég fura volt, hogy 5 kávét kellett csinálnom, nem csak 4-et. Többiek egyébként 6-kor kelnek, szóval ráértem a 4 kávéval. Megittam a sajátomat, majd felmentem, bepakoltam a fekete vans táskámba, bevonultam a fürdőbe és felvettem, egy fekete vastagabb harisnyát, -hogy ne fagyjak meg...-,egy fekete farmer  szoknyát, és egy sima fekete polót. Megfésülködtem, fogat mostam. Így lett 5:45 kicsit siettem, hogy reggelit is tudjak csinálni a többieknek. Miután ezzekkel kész lettem, felmentem a szobámba, a táskámért, először megnéztem, hogy Noah fent van-e, majd felkaptam az ő táskáját is. Már indultam volna ki, de hírtelen megfogta a kezem és így szólt.

-Nehogy azt hidd, hogy gyalog megyünk suliba, mert akkor én be sem érnék.-mosolygott, majd kacsintott egyet. Egyébként Noah ezt úgy érti, hogy tegnap hazament, és mivel körül-belül egy hete lett meg a jogsija, kocsival jött vissza.

-Ohh, én nem akarok meghalni.-nevettem fel, mire hozzám vágott egy párnát.

-Na gyere le, kész a reggeli és a kávé.-feleltem, miközben visszadobtam a párnát.
Ezután a táskákkal együtt lementem.

Ezután megérkeztek a többiek is, végre, álomszuszékok...

Én megcsináltam a hajamat, kivasaltam, hogy biztosan minden hajszál úgy álljon, ahogy kell.
Lementem felevettem a fekete cipőmet, ha már fekete a szettem, ne a cipő rontsa el...

-Gyönyörű vagy!-mondta Noah

-Köszönöm!

-Na, melyik kettő gyönyörű ember fog elvinni, engem is?-mosolygott, a húgom, mint egy őrült.

-Gyere, elviszünk, nekik úgy sincs első órájuk..-nézett irigykedve Noah, Lanceékre.

-Á-áhh, Brooks, nyolcra várlak az igazgatóiban.-mondtam, a kissé kómában levőnek.

-Aha, mindenképp...-válaszolta, gúnyosan.

Noah még haza ugrott, és miután indultunk a sulinkhoz, jött egy értesítés...facebook.
"Ben Davis kapcsolatban van Olivia Jonshonnal".
Egyből a hátul ülő Oliviahoz fordultam és kezdtem a mondandómat elég mérgesen.

-Olivia, komolyan vele jársz??? Eddig nem ő volt.

-Jajj, oké, igen, vele járok, az a fiú csak a legjobb fiú barátom, nem a pasim...azt hitted, hogy tényleg ő az?

-Oké, Olivia, most szépen felhívod, és ha te nem szakìtasz vele, én fogok.-néztem rá szúrós tekintettel.

-Miért, miért olyan nagy szám, hogy vele járok?

-Mert ő nincs jó hatással rád!

-Ohh, mit tuszd te a fiúkról, és hogy ki nincs jó hatással rám?-ordította a képembe.

-Először is onnan tudom, hogy egy suliba járunk, az meg van Olivia??
A másikra nem válaszolok.

-Ohh, és azok pletykák, az exei terjesztik.-sírta el magát.

-Pont ez a baj, exei, nem exe, exei...-kezdtem könnyezni, de próbáltam nem sírni.

-Jó, szerintem ezt majd később megbeszéljük, ne haragudj.

-Nem, nem, te ne haragudj, de jó ötlet.

A kormány mögött ülő fiú, elég furán nézett ránk, mert nem értette, hogy éppen mi történik. Éppen odaértünk a sulihoz, Olivia elközönt Noahtól, és már ki is pattant, mondván, hogy nem akarja végig nézni a csokolózásunkat.

-Figyelj, ki az a fiú? Honnan ismered? Jártál vele?

-Nem, nem jártam, de megcsókolt és amikor már majdnem alakult köztünk valami, láttam, hogy mással csókolózik, és ez a leggyengébb story, amiben benne van.

-Ohh, szóval megcsókolt...-bologatott Noah, aki mintha ezt az egy mondatot hallotta volna.

-Most komolyan ez a lényeg?-akadtam ki teljesen.

-Szerinted, mi lenne?

-Jó nem akarok tovább vitázni, köszi, hogy elhoztál minket, majd beszélünk, vagy nem, nem tudom.-mondtam, sírás közben.
Az igazgatói felé vettem az irányt, még volt 10 percem, szóval felhívtam Brooks-t, hogy hol van már. A munkánk az lett, hogy bent kell maradnunk suli után, segíteni a tanároknak.

Ezután nem sírtam, hazaértem, de nem tudtam enni, Noah nem jelentkezett, szóval gondoltam, akkor én sem.