Soha nem gondoltam volna... IHLET HIÁNY MIATT ABBAHAGYOTT.

Október 4. kedd

A reggelem ugyanaz volt, mint tegnap. A suli unalmas volt, mint mindig... Most értem haza, hirtelen láttam egy értesítést, amin megakadt a szemem...
"Noah_ptrsn elkezdett követni."
Egyből hívtam a barátnőmet, akinek még külön matekja volt, kb 20 emberrel együtt...de nem zavarta, felvette. 

-Szia! Mizu?-kérdezte halál nyugodt hangon.

-Tőled tudja az instám?-kérdeztem kevésbé olyan nyugodt hangon, mint az ővé, egyből a lényegre törve.

-Öhm lehet...de mit tehettem volna, nagyon könyörgött‽-felelte, persze, megértettem, de ezért, mégis csak megkérdezhetett volna...

-Jó nem baj, visszakövessem?

-Persze!
-Drága, Brooklyn, azonnal menj az igazgatóhoz, és le ne tedd a telefont, mind a kettőtök mehet, mert gondolom Emmával beszélsz...

-Baszki, ezt elszúrtuk.

-Már mindegy, engem bír az igazgató, nekem mindegy...-feleltem nagyképűen.
Mikor végre már az igazagatóiban "voltunk", ezt nem úgy értem, mintha valami buli lenne, az igazgatónál lenni...

-Jó napot!-köszöntünk teljesen egyszerre Brooksszal

-Ohh, csak nem megint Emma?

-De most Brooksot is hoztam, hátha ő is élvezné.-feleltem, viccesre véve a szót.

Miután megbeszéltünk mindent és Brooks is akart selfiet a dirinkel, szóval utána, vége is lett a mateknak, nahát örülök, hogy nem voltam ott...
Az ig.-énk adott nekünk plussz munkát, de jó... Ezt a munkát holnap tudjuk még, első órában, szóval nem kell bemennünk törire, juhuuu...

Brooks, kb fél orán belül otthon volt. Sietett, hogy ténylegesen ki tudjuk sikítozni magunkat, mert bekövetett a fiú, akivel -hozzátenném drága barátnőm és a barátja szerint- összeillünk. Öhm az emlegetett fiú, éppen írt... gondoltam megnyitom úgy, hogy csak én lássam, és mivel körém gyűlt Brooklyn, és az éppen most mérkező húgom és Lance.
Ezért gondoltam, ha arrébb megyek, akkor veszik az adást... Szerencsére értették.

"Felhívhatlak"-írta Noah, mire azt hittem, hogy elájulok.

"Öhm, persze, itt snapen, vagy küldjem a számom?"-reagáltam, mint egy normális. Vagyis próbaltam úgy reagálni.

-"Öhm, lehet, hogy fura lesz, de már tudom. Williamstől, ne hidd azt, hogy kémkedek😂"

-"Akkor hívsz?"
Erre már nem kaptam választ, elkezdett rezegni a telefonom, én meg olyan gyorsan mentem ki, a házból, hogy úgy még soha.
Egyből felvettem.

-Szia-köszönt először ő, lágy, cukin mély hangon, lehetséges, hogy szerelmes vagyok?

-Sziaa-köszöntem vissza, a sokk hatása alatt.

-Huhaa, hol is kezdjem? Oké, szóval, összeszedem magam és mondom, addig hogy vagy?
Kissé zavartnak tűnt. Így már ketten voltunk.

-Hát, köszönöm, is-is. Te?

-Öhm, köszi, jól, próbalom összeszedni a gondolataimat... Oké, szerintem meg van, viszont, ha úgy mondom, akkor ne haragudj.
Kis szünetet hagyva, folytatta.
-Oké, szóval, az van, lehet, hogy hülye vagyok, de így ebben a pár napban, nagyon megtetszettél, és lenne egy kérdésem...-hallgattam, és kissé megijedtem, amikor éppen egy kéz nyúlt a vállamhoz, és megfordított és...és akkor azt hittem, álmodok.
Igen, igen, Noah volt, letette a telefontját és folytatta.

-Emma Jonshon, lennél a barátnőm?-itt már majdnem elájultam..

-Huhaa, ez kicsit sokk ként ért, de igen, örömmel...De lehet egy kérdésem?-néztem rá nagyon sunyin néztem rá.

-Persze.-zárta rövidre.

-Azért mondtad, hogy össze kell szedned a gondolataid, hogy biztosan ideérj?

-Dehogyis, én ilyet nem csinálnék, igen...
Egyszerre elnevettük magunkat, majd meghallottuk bentről, hogy mennyire örülnek, és mivel kezdtem kicsit kezdtem fázni, szóval bementünk.

Noah nálunk aludt, és elég sokáig fent voltunk, mert beszélgettük, hülyéskedtünk.

Őszintén, szerintem ennyire még nem voltam boldog, mint mellette...❤️