Soha nem gondoltam volna... IHLET HIÁNY MIATT ABBAHAGYOTT.

Október 6. Szerda

Mivel tegnap nem én szúrtam el, ezért gondoltam, majd ír ő, ha úgy gondolja, ha nem, akkor nem.
5:10-kor ezen gondolkozni is csak én tudok... A maradék húsz perc, mintha 5 perc lett volna, úgy ment el.
5:30-kor elkezdtem készülődni.
Miután kész lettem a szokásos reggeli rutinommal, és még volt egy csomó időm, gondoltam felnézek a netre. Miközben, pont instáztam, hirtelen megjelent egy snap értesítés...
"Noah is typing...", na erre kíváncsi vagyok.
Miután végre megírta, amit akart, megnyitottam..

"Figyelj, nagyon sajnálom, túl reagáltam."

"Öhm, nem baj, csak fura volt..."

"Még otthon vagy?"

"Igen, de kb 15 perc és indulok"

"Elvigyelek?"

"Nem kell köszi"

"Jó, akkor 10 perc és ott vagyok❤️"

"Ahhj, erre nem mondhatok nemet, igaz?"

"Nem, nem❤"

"Akkor köszönöm❤"

És tartotta a szavát, 10 perc múlva itt is volt. Beültem a kocsiba, de csak most ketten voltunk. Mivel még csak 6 óra volt, bementünk a starbucksba, én a szokásos karamellás frappucinot ittam, Noah is ezt választotta.

-Kérsz még valamit, vagy fizethetek?

-Nem kérek semmit, köszönöm, de meghívlak én.

-Hupsz, már fizettem...-nézett rám Noah úgy, mintha még ő is elhinné, hogy véletlen volt.

Csendben iszogattuk a kávénkat,a csendet én törtem meg.

-De odaadom az árát.

-De nem, meghívtalak, én fizettem, pont.-mondta, ellentmondást nem tűrő hangon.

-Jó, de ez nem lesz így mindig, csak mondom, és köszönöm.

-Na jó, ha még egyszer megköszönöd, kiraklak.-ahaaa, szóval ő is szeret, oké, így már érthető.😅

Ezután megálltunk a sulim előtt, de még nagyon ráértünk, szóval beszélgettünk.

Elment röpke egy óra. Utána kezdtünk búcsúzkodni, amikor...amikor éppen az ajkait az ajkaimon éreztem. Kissé meglepett, de nem volt rossz...

Utána egész nap levakarhatatlan vigyor volt az arcomon. Órákon azért próbáltam figyelni, de amit a többiek szünetekben mondtak, az nincs meg.

Hazaérve főztem egy teát, és gondolkoztam, éppen azon, hogy mit főzzek. Amikor megcsörrent a telóm, nagyon meglepődtem, mert álatálban nincs térerőjük, de anyu most feltudott hívni... Egyből felkaptam.
Oké, azt mondta, hogy maradniuk kell majd még legalább egy hónapot. Nem, nem sírtam, csak miután letettük.

Olivia pont megjött, elújságoltam a nagyszerű vagy éppen szörnyű híreket. Megbeszéltük a Ben-es dolgokat...és megtudott egy pár dolgot, elvileg szakítottak.

Főztem, tanuktam, takarítottam és éppen sorozatot néztem. Amikor kopogtak az ajtómon, legnagyobb meglepetésemre, Noah volt.

-Szia, Olivia engedett be.

-Sziaa

-Ez a tiéd.-nyújtott felém egy szár vörös rózsát.

-Köszönöm, aranyos vagy.

Együtt néztük tovább a sorozatot.
Majd Noah elment, én megcsináltam a szokásos esti rutinom, majd kidöltem.