Rövid mesék gyerekeknek

Vonatra fel! [Félkész!]

Emlékszel még Annára az előző fejezetből? Van neki egy barátja, Laci. A keresztneve László, de mindenki a becenevén szólítja. Ő lázadólelkű Laci.

Egyszer mikor a családjával étterembe mentek az anyukája és az apukája házassági évfordulóján, egy óvatlan percben kiosont az ajtón és útnak eredt a városban. Laci először élvezte a kalandot: Galambokat kergetett a parkban, homokvárat épített a játszótéren és a padon ülve nézte a tóban úszó kacsákat.
Ám hamar megéhezett, elfáradt és az idegen városban bolyongva nem találta meg sem a családját, sem az éttermet.
Végül egy rendőr vitte haza szegény síró kis Lacikát. Anyukája, apukája és testvérei már nagyon aggódtak érte. Azt hitték, soha többé nem látják a kisfiút.

Az eset Lacit is nagyon megérintette, azóta egyszer sem csatangolt el.

Azonban nem hívnák Lacit lázadólelkű Lacinak, ha túlzott kíváncsisága nem kergette volna bele más galibákba.

Nem régen fogadtak örökbe egy kiskutyát. Az egész család örült az új barátnak. El is nevezték Havernak. Haver, a kiskutya sajnos még nem tudta, hogy hogyan kell szépen viselkedni. Gyakran ugatta meg a szomszéd Timikét, aki rendszeres vendég volt Laciéknál. Timike emiatt mindig megijedt és sírni kezdett.
Egy hétfői napon, mikor ez megint megtörtént, Lacika úgy döntött, hogy szobafogságot ad Havernak, hogy megtanulja, hogy ezt nem szabad. Bezárta Havert a szülei szobájába – mivel Havernak nem volt sajátja –, még a játékait is elvette, majd bement játszani a saját szobájába és el is feledkezett kutyusáról. Csakhogy Marcsi anyuka nem szerette, mikor Haver felügyelet nélkül játszik a hálószobában, ezt többször is a gyerekek lelkére kötötte.
Mikor a szülei végeztek a kert összegereblyézésével és bementek, szörnyülködve nézték a szétszaggatott, letépett függönyöket és kutyanyálas párnákat, amikkel Haver játszott az eltelt két órában.
Lacika azon a napon tanulta meg, hogy egy ilyen játékos kiskutyára nagyon kell figyelnie és nem szabad elvennie a játékát, mert akkor nem lesz mivel játszania.

Lázadólelkű Laci ismét okosabb lett, ezt a hibát máskor nem követte el.

Így indult útnak Anna a barátjával, Lacival, az ő testvéreivel, Pannával és Hannával és anyjukkal Budapestre. Korán kellett kelniük, hogy elérjék a vonatot. Szerettek volna minél korábban megérkezni, hogy az egész napot a fővárosban tölthessék.

Mikor megtalálták a helyes számú vonatkocsit és leültek, Hanna – aki még csak négy éves volt – édesanyja mellé akart ülni, ezért olimpiai versenyzőket megszégyenítő gyorsasággal helyet foglalt a kiszemelt széken. Ezzel azonban egy olyan veszekedést robbantott ki, amire senki sem volt felkészülve.
Panna felsikoltott, majd zokogva közölte, hogy ő szeretne Marcsi mellett ülni. Persze Laci sem hagyta annyiban, felkapta Hannát és elfoglalta a helyét. Lázadólelkű Laci valójában Anna mellett akart ülni, csak nem akart kimaradni.
Marcsi mama ezalatt folyamatosan csitítgatta gyerekeit, azonban meg sem hallották őt. Panna és Hanna cicaharcba kezdtek, Anna pedig jobb híján csendben ült a szemközti széken és reménykedett, hogy a kínos helyzet hamarosan megszűnik.

A nagy lármára több utas is felkapta a fejét, de beavatkozni senki sem szeretett volna. Marcsi továbbra is sikertelenül próbált véget vetni a jelenetnek. Hirtelen támadt egy ötlete.

– Panna! Mi lenne, ha odafelé Hanna ülne mellettem és visszafelé pedig te? – Aztán Hanna felé fordult. – Hanna! Neked is jó lenne így?

A két lány most lassan abbahagyta egymás tépázását és megkérték édesanyjukat, hogy ismételje meg az ajánlatát. Marcsi pedig megismételte és a két lány kissé morcosan ugyan, de beleegyezett. Hanna leülhetett a székre anyja mellé, Panna pedig velük szemben foglalt helyet.

Anna és barátja, Laci a következő sorban ültek le. Mindketten örültek, hogy saját széksoruk van és független utasoknak érezhették magukat.