Ice Scream

5. rész - Mágnes

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

A nevem Ed. Canadában élek a barátnőmmel, Samirával. Ő 21, én 22 éves vagyok, egyetemisták vagyunk. A közös és különleges bennünk, hogy mindketten vonzalmat érzünk bizonyos helyek iránt, illetve sokszor van visszatérő álmunk bizonyos helyekről. Én egy közeli erdő egyik zegzugánál érzem ezt a megmagyarázhatatlan érzést, ami egy szántóföldre vezet, ahol békét és megnyugvást érzek, akárhányszor elmegyek mellette. Samira pedig egy sziklás helyről szokott álmodni, ami biztos, hogy nincs a környéken. Elmondása szerint ez egy sík terület, ahol sziklák, és köd van. A hely feszültséget, magányt, misztikumot vált ki belőle, de ugyanakkor egy kellemes érzést is, és ő is ugyanúgy vonzódik a hely iránt, mint én ahhoz az erdőhöz. 

Egy idő után kezdett idegesítő lenni, hogy folyton ezzel álmodunk, meg ez jár a fejünkben, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy médiumhoz. Ezt véltük a legjobb opciónak. 3 nap múlva fogadott minket. Már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit fog mondani. 

Elérkezett a nap. Bementünk, elmeséltünk neki mindent. Azt mondta, hogy előző életeinkben ott haltunk meg azokon a helyeken, Samira a sziklás helyen, én pedig abban az erdőben. Ja és azt is mondta, hogy lelkitársak vagyunk, és nemcsak az előző, de az az előtti és a jövőbeli életeinkben is kapcsolatban leszünk egymással. Azt is kérte, hogy menjünk el mintkét helyre, és találni fogunk valamit.

A válaszon nagyon meglepődtünk. Sosem hittünk a reinkarnáció tanában se a médiumokban, de ez a nő olyan meggyőző volt, - mellesleg mások is azt mondták, hogy nagyon jó médium - hogy hittünk neki. Aznap elmentünk az erdőbe, ahol én érzem a vonzást, és 2 óra keresés után a szántóföld közepén találtam egy véres rongyot. Megfogtam, és előjöttek belőlem az emlékek. Előző életemben nő voltam, és nagyon szegények voltunk, valahol itt a környéken éltünk. Terhes voltam, elfolyt a magzatvizem és elkezdődött a szülés folyamata, azonban nem tudtam a gyereket kiszülni, meghaltam. Pont ott, ahol a rongyot találtam. 

Teljesen kiakadtam, ahogy a barátnőm is. Boldog vagyok, hiszen megoldódott a vonzalom rejtélye, de egyben szomorú is, hisz nehéz feldolgoznom a halálomat, és ezeket az emlékeket, hatalmas lelki megterhelés. Azonban még Samira története hátra van. 

Elkezdtük keresni a Samira látomásaiban lévő helyet. Rengeteg időbe telt, de végül megtaláltuk a helyet az internet segítségével. Ez egy terület 50km-re tőlünk. Szombatra terveztünk egy egész napos kirándulást Ottawában, de ehelyett elmentünk ide. 

Elérkezett a szombat. Bepakoltunk, és elindultunk. Másfél óra alatt megérkeztünk oda a helyhez. Samira azt mondta, hogy rossz előérzete van, de én megnyugtattam. Beljebb mentünk, és ott sétáltunk. Egyébként nagyon romantikus volt. Azonban hideg volt, süvített a szél, ködös volt az időjárás. Samira megszólalt, és azt közölte velem, hogy pontosan erről a helyről álmodott. Nagyon misztikus és kísérteties volt, de nem volt kellemetlen érzés ott lenni. Fél óra séta után a párom talált egy jégcsapot. Megfogta, és annyit mondott "Úristen!", majd elájult. Leblokkoltam. Próbáltam felébreszteni, de nem tudtam. Egyszer csak a távolban megláttam egy dühösen néző embert, akinek egy véres jégcsap volt a kezében, és elkezdett felénk futni. Gyorsan az ölembe vettem Samirát, és futottam az autóig, amilyen gyorsan csak tudtam. Beültem, elindítottam a kocsit, de nem indult el többszöri próbálkozásra sem. Az a férfi 3 méterre volt a kocsinktól, de pont sikerült elindulnom, mielőtt az megtámadott volna minket. A visszapillantó tükörben láttam a démoni, vigyorgó tekintetét. Úgy nézett ki, mint a megszállott emberek a Felelsz vagy merszben. 

Biztonságban visszaértünk Montrealba (ott lakunk). Samirát bevittem a kórházba. Az orvosok azt mondták, hogy kómában van, és nem biztos, hogy felébred. Összetörtem, de erős voltam. Elmentem a médiumhoz és megkérdeztem, hogy miért ájult el? Azt felelte, hogy a barátnőm tudata ott maradt az előző életében, ami nagyon ritkán történik meg. Azt is mondta, hogy csak ő juthat ide vissza, és az orvosok se tudnak neki segíteni. A beszélgetés:

- Jó napot! Elnézést, hogy csak így idejöttem időpont nélkül, de szörnyű dolog történt.

- Nyugodjon meg fiatalember! Üljön le, kér egy pohár vizet?

- Igen, köszönöm.

- Tessék. Most pedig mesélje el mi történt!

- Samirával elmentünk arra a sziklás helyre. Talált egy jégcsapot, megfogta és annyit mondott: "ÚRISTEEN!", aztán elájult. Próbáltam felébreszteni, de nem tudtam. Aztán megjelent egy férfi, akinek egy véres jégcsap volt a kezében, és megakart minket ölni, de eltudtunk menekülni. Elvittem a kórházba, és azt mondták az orvosok, hogy kómába kerül, és nem biztos, hogy felébred. 

- (sóhajt egyet, feláll) Sajnálom uram, de az ön barátnőjének a tudata ott ragadt az előző életében, és senki sem segíthet neki, még az orvosok sem, csak ő maga. Nem kómában van, csak a tudat nélkül a test nem működőképes. Talán visszatud jönni.

- HOGY MICSODA? TALÁN? Mi lesz, ha nem jön vissza?

- A legrosszabb...

- Neeeeeee. (sírás) És tehetek valamit érte? 

- Legyen türelmes. Ennyit tud tenni. 

- Értem, köszönöm. 

- Mielőtt még elfelejteném! Mi a magyarázat a gyilkosra?

- Samirát előző életében brutálisan meggyilkolták. Ez a férfi volt, még most is él. Egy sorozatgyilkos.

- Miért nem kapta még el a rendőrség? 

- Mert úgy tudják, meghalt.

- De ha maga tud róla miért nem szól a rendőröknek? 

- Nyilván nem hinnének nekem. Illetve ez nem a szakterületem. 

- Értem. Egyébként az erdőben találtam egy véres rongyot, és megmutatta hogyan haltam meg.

- Tudom.

- Honnan?

- Médium vagyok. (mondta mosolyogva)

- Ja tényleg. (nevetve, kínosan mondtam) De várjon! Ha maga tudta ezeket, akkor miért küldött el minket a helyekre? Miért nem mondta el itt?

- Mert nektek kellett rájönnötök, így megoldottátok a rejtélyt, és meg tudtok nyugodni, lezárt ügy lett belőle. Plusz még rájöttetek, hogy van élet a halál után és előtt is. Sajnos Samira ottragadt, de valószínüleg vissza fog jönni, ahogy mondtam legyen türelmes.

- Igaz. Na viszont most megyek, köszönöm! Mégegyszer elnézést!

- Viszlát! Szurkolok!

- Viszlát!

2 hónap múlva

Samira felébredt a "kómából". Nagyon örültem neki, én voltam a legboldogabb abban a percben, hiszen a lelkitársamat nem veszthetem el. Az orvosok bent tartották még 24 órára, de aztán hazamehettünk. Azóta azonban furcsa lett. Már nem olyan vidám, lelkes, mint korábban. Hogy is fogalmazzak, olyan... rideg. Mintha nem önmaga lenne. A mágnes, ami egymáshoz lökött minket, most eltaszít minket egymástól. 

-------------

Na hát, itt is van az újabb rész, ami egy kicsit másmilyenre sikeredett, mint a többi, de ettől függetlenül szerintem nagyon izgalmas, engem kirázott a hideg az írása közben, remélem titeket is; igazi Ice Scream sztori lett. Szerintem ebből egy külön történetet is írhatnék, ha szeretnétek, akkor jelezzétek kommentben vagy üzenetben! Holnap érkezem az utolsó résszel. 

Amúgy csak szerintem gyanús a médium? 😏