Peti és én

1. rész

De jó, hogy ilyen messze van a suli. Buszozok fél órát és még sétálhatok is. Minden nap! Egy kicseszett iskoláért!

Oké, oké. Vissza az időbe. Kb 6 órával ezelőtt felkeltem, beleléptem egy hajcsattba. Miközben a tejet kerestem véletlen belerúgtam a macskába. A tej végül meglett, de a müzli mellé öntöttem. A ruháknál egyetlen egy zokni párt sem találtam, szóval jelenleg még mindig egy kék és egy szürke zokniban vagyok. Szokásom szerint lekéstem a buszt, így az óráról is késtem. Egy témazárót írtam, és két röpit. A házi feladatomat természetesen elfelejtettem behozni. Leöntöttem az ingemet kakaóval és tesi cuccot is elfelejtettem hozni. Mikor már haza akartam volna indulni egy széken keresztül estem. Az utcán meg majdnem elütöttek. A busz meg pont előttem zárta be ajtaját és még le is fröcskölt egy kis sárral.

Most már vágod miért vagyok ideges?

Hazaértem és levágtam magam az ágyba. Megfogtam a párnámat és teljes erőmből elkezdtem sikítani. A feszültségek egy része oldódott. Átöltöztem egy tiszta és otthoni ruhába. Aztán csöngettek. Kitártam az ajtót és a szomszéd néni állt velem szemben.

-Szia drágám. Szüleid már hazaértek? Azt mondták, hogy körülbelül 3 órára itt lesznek és átveszik Bencét.

-Még nincsenek itthon de én át vehetem.

-Jaj de rendes vagy.-mosolygott Csöpike néni, és elindult a lakása felé. Kinyitotta az ajtót és betessékelt. Bence a nappaliban tv-t nézett, majd amikor meglátott felpattant,azután átkarolt.

-Szia!-üdvözöltem kisöcsémet.-Nagyon szépen köszönjük, hogy ma vigyázott rá.-mosolyogtam a nénire.

-Jaj, nem tesz semmit. Amúgy is egyedül vagyok otthon és jól esik ennek a kis rosszcsontnak a társasága. Pogácsát?- kérdezte és az arcomba nyomott egy tálcát teli pogácsával.

-Köszönöm, nem.- elindultam kifelé Bencével, aztán mégegyszer megköszöntem szomszédom kedvességét.

-Miért voltál Csöpi néninél?- kérdeztem Bencét aki mellettem lépdelt.

-Beteg vagyok.- mondta. Kinyitottam az ajtót. Bence rohant a tv elé nézni ugyanazt mint eddig.

Én kihurcoltam a szobámból a tancuccot meg a fejhallgatóm. Letelepedtem én is a kanapéra és tanultam. Majd egy kis tea társaságaval elkezdtem csinálni egy képet. Egy lány amiből virágok nőnek ki. Na és mi történt? Leöntöttem a fél kész munkámat. Itt már tényleg kiakadtam. Elbőgtem magam. Jó kis stresz levezetés, nem? Bence csak nézett engem és nem értett semmit. Majd berohantam a szobámba, vagyis csak a félszobámba. Pár perc múlva azt hallottam, hogy Andi a nővérem betér a házba. Majd ő is vonyítva betöri az ajtót, de meglepetésére most éppen van síró társasága.

-Húzz innen, most az enyém a szoba!- üvöltöttem rá felháborodottan.

-Csak a fele- ordította már szinte vörös szemekkel. Ezután egy kis testvéri szeretettel elkezdtünk veszekedni. Najó javítok, kitört a 3. Világháború. Ekkor Móni tört be a szobába, most vele folytattam.

-Higgadjatok le! Most!- üvöltött ránk.

-Én higgadjak le? A drága nővérem egy perc nyugtot se hagy nekem!-üvöltöttem. Szerintem teljesen igazam van.- És amúgy te meg hol a faszban voltál? A szomszéd néninél volt Bence és nekem kellett hazahoznom, te meg csak piálsz- itt felpofozott. Oké, hogy az apámmal él, de attól még nincs joga erre.

-Na itt befejezi mindenki! Kijöttök mindketten a konyhába és segítetek nekem vacsorát csinálni. Aztán ismét csöngettek. Móni kinyitotta az ajtót.

-Jó napot!- mondta az alattunk lévő szomszédunk. Majd mikor meglátta anyámat aki szikrákat szórt szemével, inkább csak annyit mondott- családi veszekedés? Nálunk is sokszor volt ilyen. Ha tehetnék egy kicsit csendesebben mert szeretnék aludni.

-Elnézést, már befogtuk.-Móni csak próbált egy mosolyt eröltetni az arcára amiből egy vicsorgás lett. Majd a szomszédra rácsapta az ajtót.

Én közben előkészítettem a hozzávalókat és szép kussban elkezdtük csinálni a kaját. A lakásból csak a tv hangja és mostohaanyám egy-egy utasítása hallatszódott.

-Kész a vacsora!-üvöltötte Andi. Pont végszóra, ugyanis apa tette be a lábát a lakásba.

-Még nem ettetek, ugye?- Bence odajött az asztalhoz és vigyorogva elkezdett majszolni egy szendvicset

-Nem.- jelentettem ki egyszerűen.

A szobában néma csönd. Egy légy zümmögését is lehetett volna hallani.

-Beszélnünk kell!- mondta Móni tök nyugodtan.

-Mi az kicsim?- kérdezte apa.

-Először is, mi volt ez a veszekedés?

-Milyen veszekedés?- kérdezte apa elég értetlen fejet vágva. Mi figyelmen kívül hagyva ezt a kérdést elkezdtünk egyszerre üvölteni.

-Oké, kuss!-csitított Móni.- Egyszerre csak egy! Andi?

-Kiderült, hogy Szandi nem tud eljönni velem a koncertre.- mondta szomorú arccal.- Berohantam volna a szobámba sírni, de Petra is ott volt és elküldött a picsába. Oké, hogy kicsi ez a lakás, de azért én még szeretnék a házamban élni!- és itt szúrós tekintettel ajándékozott meg.

-Sajnálom kicsim, tudom, hogy sokat jelent neked ez a koncert. Biztos találsz majd valakit aki elkísér.-vígasztalta.

-És az, hogy én mit csináltam az nem is számít?- próbáltam a középpontba kerülni, kicsit flegmán, de sikerült.

-Mond!

-Szar napom volt. Mindent elkúrtam. És egyszer csak elszakadt a húr.

-És bepofáztál nekem.- jelentette ki Móni mérgesen.

-Azt hiszem meg van ki megy veled a koncertre, Andi.- mondta apám.-Mit szólnál ha ez lenne a büntetésed, Petra.

-Ki van zárva!- horkantottam fel.- Biztos, hogy nem megyek én is ott nyervákolni egy ilyen ribancos koncertre.-ezzel befejezve a vacsit berohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót.

Pár perc múlva megjelent Andi is.

-Pedig muszáj lesz. Kiszabhattak volna egy nagyobb büntetést is. Örülj neki, hogy csak ennyi. Amúgy meg nem ribancos, férfiakból áll ez a banda. Nem kérem, hogy élvezd de azt igen, hogy viselkedj normálisan. Holnap után 2-re megyünk. Úgyhogy legyél kész 12.30-ra.- ezután a kijelentése után átöltött pizsibe és olvasott még egy pár sort.

Elmentem fürdeni. Mire visszatértem a szobába már nagyban horkolt. Volt időm elmélkedni a napomról. Szóval ma a szokáshoz képest még balfaszabb voltam, és ráadásul még el is kell viselnem a nővérem visítását egy koncerten. Király. Holnap remélem kicsit jobb lesz.

Átolvastam még a bioszt egyszer-kétszer és letettem a könyvem a táskámra. Lefeküdtem az ágyamra és jól betakaróztam az egy méteres plüssmacimat átkarolva elmélkedtem. A tekintetem egyszer csak a nővérem sárga falára siklott kirakott még egy posztert. Egy sárga buszból kihajoló hat elég érdekes ember. Ezt nézve elnyomott az álom.