Peti és én

2. rész

Reggel csodás álmomból felkelett csodás ébresztõm, ami reggel 5 órát mutatott. Csendben kiosontam a nappalin keresztül a konyhába. Csináltam magamnak egy pirítóst, amit néhány helyen megégettem, és egy bögre teát, hogy valami felébresszen. Elmentem fogat mosni, aztán pedig kitépni a hajkefémmel a kócos hajamat. Felvettem apám ingét. Igen, én a családtagjaim ruháit hordom, és igen, alig van saját ruhám. Leültem zenét hallgatni és festegetni. Megpróbáltam kijavítani azt a képet, amit tegnap leöntöttem.

6 órakor konstatáltam, hogy a család többi tagja is ébredezik. Bemutatom az aktuális helyzetet: Bence üvöltözik, mert nem akar felöltözni. Móni pedig folyamatosan körülötte ugrál és próbálja terelgetni az oviba. Andi éppen nem találja a miniszoknyáját és ezért sipákol, bár ez tőle nem meglepő, hiszen folyton vinnyog valamiért. Apa pedig már most ideges, de semmit sem tud kezdeni, ezért inkább csak kussban ül és iszogatja a kávéját. Én pedig azt hiszem éppen ebben a pillanatban én vagyok a legnyugodtabb ember az egész univerzumban. Festegetek, zenét hallgatok és leszarok mindent ami él és mozog.

Apám szólt negyed 8-kor, hogy indulnom kéne. Felpattantam, felvettem egy jó bő pulcsit, kinyitottam az ajtót és elhagytam végre azt a helyet, amit teljes szívemből utálok. Miközben a buszmegállóban vártam behelyeztem fülembe a vezetékes fülhallgatómat, és a telefonomon elindítottam a zenét. Egy idő múlva hátulról egy ember megbökte a hátamat, hátra fordultam és az idős bácsi a telefonomra mutatott. Ránéztem és csak annyit láttam, hogy nincs bedugva a fülhallgató. Olyan mélyre süllyedtem a pulóveremben, hogy a fejem teteje se látszódott ki.

Bujdostam még pár percet aztán hála az égnek jött a busz. Megpróbáltam befurakodni a tömeg közepére és mivel nem mertem zenét hallgatni ezért csak bámultam ki az ablakon, meg néztem az utat.

Körül belül fél óra múlva megpróbáltam átmászni az embereken és szerencsére kijutottam az ajtón. Hát, hogy is mondjam, utálom ezeket a reggeleket. Besétáltam az iskolába felmentem az emeletre bepakoltam a kabátomat a szekrényembe és elindultam az osztálytermem felé. Szinte már mindenki bent volt és elég érdekesen várták az angol órát. Valakik rajzolgattak a táblára, valakik tanultak, valakik dalolgattak, valakik fejjel lefelé lógtak a padról és ezen röhögcséltek, természetesen a ribancok pletykáltak és a "menőbb" fiúk pedig körülöttük legyeskedtek.

Én csak leültem a helyemre és a füzetembe rajzolgattam. Vártam a barátnőmet, aki szokásához híven mindig késik.

Elkezdődött az óra. És én most eszméltem rá, hogy tegnap egy házi feladatomat sem sikerült megcsinálnom. Szóval vártam míg megjön drága Annám. Majd ő odaadja nekem, mert tudom, hogy nagyon kedves. 10 perc se telt el és az ajtó kinyílt bekukkantott rajta egy barna hajú lány, aki felém vette az irányt ledobta a táskáját és leült. Felpillantott, majd mikor látta, hogy a tanár értetlenül néz rá, megszólalt.

-Jó napot és elnézést a késésért!- az osztály visszatartott nevetéssel figyelte a tanárt, akinek a dühtől a feje már úgy nézett ki, mint egy érett paradicsom. Aztán csak folytatta a mondanivalóját, belátva, hogy a helyzetet már nem tudná mivel tönkretenni. Anna büszkén elmosolyodott és konstatálta, hogy hatalmas humora van.

Az óra többi része abból állt, hogy amikor a tanár nem diktált, lemásoltam a házit. Kicsöngettek és az osztály egy emberként lélegzett fel. Szerintem nincs olyan diák, aki nem utálná ezt a tanárt.

-Mizu?-kérdezte tőlem Anna.

-Semmi különös, tegnap este a szokásos balhé volt és nagyon más nem is történt.-utaltam unalmas életemre-Veled mi történt?

-Elmentünk inni az unokatesómmal és megpróbáltam elhárítani egy nyomit, aki neten rám írt.

-Aha.- reagáltam le egyszerûen. Nem vagyok ma túl dumálós kedvemben.

Szünetben elaludtam és az órán se keltett fel senki, szóval pótolhattam ismét 2. órában. A 3. óra tesi volt és utána következett az életem, rajz.

Bementünk a terembe, és a tanár széles mosollyal fogadott minket. Kicsit sem volt ilyesztő. Leültünk és elkezdte kiosztani a félkész műveket. Ő pakolászott, mi meg csináltuk tovább. Igazából ezzel telt el az egész idő.
Megszólalt a csengő és haladtunk tovább. Enyivel telt a napom.

Mikor hazaértem ledobtam magam az ágyra és sóhajtottam egy nagyot, ezzel oldva a feszültséget. Hát ez egy fárasztó nap volt. Igazából egy átlagos napom kb ilyen. Najó azért nincs benne ennyi pótlás és alvás.

Lepattantam az íróasztalomhoz és megcsináltam a matek szorgalmit, hogy a tanár lássa, hogy azért teperek az évvégi jegyekért. Amióta kérem a házidogákat a tanár minden órán minimum 3× megkérdezi, hogy megy-e a feladat. Mondjuk ez még mindig jobb, mintha le se szarna.

Tehát miután kész lettem az internetről kipuskázott anyaggal, elkezdtem befejezni a képet. A végeredmény nem is lett olyan rossz. Megpróbáltam kirakni a falra egy szék segítségével, eközben Bence betört a szobába én pedig egy kicsit hangosan leestem arról a kibaszott székről.

-Vacsii!- jelezte nekem, majd elrohant. Feltápákosztam és elindultam a konyhába bezabálni. Valami előregyártott leves volt, nem volt nagyon íze.

Egész idő alatt hallgattam. Annyiból telt ez az egész, hogy megbeszéltük a hétvégét.

-Annyira várom már!-sikította Andi.

-Remélem tetszeni fog.-Mosolygott idegesítően mostohaanyám -Petra, te nem is szólsz semmit?- kérdezte tőlem. Én már csak egy vállrándítást adtam neki visszajelzésnek. Egy perc néma csend. Felálltam, beraktam az evőeszközöket a mosogatóba és elindultam lefeküdni. Bebújtam a paplan alá és kockultam egy kicsit. Felmentem tiktokra, instagramra, facebookra és lecsekkoltam a barátnőm új posztjait. Mindegyiken a tegnapi buliról volt szó. Kicsit becsípett, de ősszintén mosolygott az összesen, ami által én is mosolyogtam boldogságán.

Az osztálycsoport felrobbant. Csak emojikból és random memek-ből állt az egész. Majd Zalán volt olyan hülye, hogy mindenkit beállított adminként, amiből aztán kitőrt a káosz. Mert az osztály fogyatékosabb része azzal viccelődött, hogy a többieket kidobják a csoportból, illetve random embereket felvesznek. Hahaha. Ledobtam a földre a telefonom és lehunytam a szememet. Gondolataim a mai napon jártak és ebbe bele is fáradtam. Szerintem mire Andi bejött a szobába, én már aludtam.