A fájdalom virágai című könyvem harmadik része avagy hogyan húzzunk le még egy bőrt egy régi történetről bár igen csak más szemszögből...
1.A fájdalom virágai
2.A lehulló virágszirom
3.Rózsabimbók( Eredet történet ?)
Itt is lennék egy új fejezettel és végre kezdenek izgalmassá válni a dolgok jó szórakozást hozzá :)
A másnap hajnal túl korán érkezett el Draco ugyan abban a pozícióban feküdt a méregzöld ágyneműben mint amikor este próbálta álomra hajtani a fejét de még most is csak a feje felett lévő baldachint bámulta pókháló után kutatva ami kicsit gyerekesen hangozhat de ez volt az igazság.
Most még a méregdrága matrac is kőkemények hatott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Draco gondolatai minduntalan az iskolában történtek felé terelődött... soha nem gondolta volna,hogy hiányozni fog neki a két "barátja" akikkel néha kisegítették egymást rengeteg módon...
De Monstró szerelmes volt belé és ő ezt kihasználva elégítette ki rajta vágyait bele sem gondolva abba mit is tesz valójában,hogy lehet megfosztotta őt egy jövőbeli igaz szerelemtől... de cserébe kapott egy életre való traumát ajándékozott neki.
Utólag vissza gondolva szimplán szemen köpte volna a tegnap előtti önmagát,és csak most kezdi el ezt a egészet értékelni mikor már elvesztette. Mikor már elméje teljesen kitisztult.
Mindig azt gondolta,hogy neki felesége lesz de minek után az egyik elsős lánynál férfiassága kudarcot vallott egyik este a eldugott italtól becsiccsentve kerültek izgalmas helyzetbe ők hárman és ez volt az a pillanat,hogy Draco férfivé vált és elvesztette szüzességét egy férfival... de soha nem gondolta magát melegnek... egészen eddig a pillanatig.
Viasza gondolt a nemrég történekre és ágyéka már merevedésnek indult csupán arra,hogy maga elé képzelte az előtte fekvő pucér férfi testet ami csak arra vár,hogy birtokba vegyék.
Draco itt még nem sejtette,hogy az ő teste és lelke lesz birtokba véve...
Bár így idősebb fejjel vissza gondolva soha nem a nőies idomok vonzották a szemét hanem a férfiasabb vonalak még az Mardekáros lány is eléggé fiús volt...
De mindez akkor is kétségbe ejtő volt és nagyon össze zavarta őt.
És igen ez a mi napon esett le neki : Vajon meleg lenne? Mi van ha 12 lányból egy sem lopja be magát a szívébe már előre félt... mert tudta egy sem lesz a szíve választottja de nem oszthatja meg ezt a szüleivel mert akkor biztosan az utcára kerülne és még ki is tagadnák a családból... és nem lenne képes leélni egy szégyennel teli életet és véget nem tudna vetni neki.
Mikor végre rávette magát egy hatalmas sóhajt követően feltápászkodott és fürdő felé vette az irányt de nem mert a tükörbe nézni... Nem véletlenül hívták őt a Mardekár Jéghercegének, arca sápadt volt és szemei alatt szürke karikák éktelenkedtek ami most még borúsabb ábrázatot kölcsönzött neki de ő maga nem szeretett a tükörbe nézni.
- Mintha nem is én lennék... talán ez lenne a depresszió?- suttogta Draco maga elé majd pizsamájától megszabadulva lépett be a hatalmas kádba és a habok közé merült és ezzel együtt a gondolatiba is.
Már csak akkor eszmélt fel mikor a fürdővize kezdett kihűlni mert annyira elmerült gondolataiban.
De nem élvezhette a magányt olyan sokáig, már éppen csak a köntösét kötözte meg maga előtt de már kopogtattak is az ajtaján.
- Szabad!- szolt ki Draco mert nem igen volt szokványos,hogy valaki a hálószobájában zavarja őt ha csak nem volt halaszthatatlan dolog a következő étkezésig.
És nem sokára édes anyját látta meg az ajtón bejönni de még a szokottnál rosszabbul festett,szemei fénylenek és arca is sápadt volt és még a tegnapi öltözékét viselte.
- Nem akarlak zavarni csak apád küldött,hogy szóljak készülődj mert ma már jön valaki vacsorára! -mondta az asszony egyhangúan és lehet érezni a hangjában a fáradságot bár egész valója azt tükrözte ,hogy vajmi keveset aludt vagy csak ébren forgolódott nyughatatlan gondolati miatt pont mint egy szem fia.
- Akkor nem csak egy rossz álom volt az egész?!-jegyezte meg Draco csak úgy magának mert édes anyja nem is reagált erre a mondatára.
Már éppen fordult volna ki a szobából mikor Draco utána szolt még mindig magát nézve a tükörben.
- Én nem haragszom egy kicsit sem és nem is neheztelek rád.- mondta Draco mire anyja vissza fordult az ajtóból s fia elé lépett.- Egyszerűen rosszul esett a tudat,hogy pusztán kényszerből fogantam meg és így apám ridegsége is felém értelmet nyert.
A nő szem már így is könnyes volt a meghatódottságtól vegyes bánat miatt.
- Pedig illő lenne azok után amikre tegnap fény derült .Apáddal megbeszéltük,hogy ezt az egy dolgot a sírba visszük mert te nem tehetsz róla... mi akartuk,hogy megszüless...-suttogta maga elé Narcissa és ujjait tördelte zavarában.
Draco hatalmas sóhajjal próbálta minden aggodalmát kipréselni a testéből de végül csak anyja felé fordult kezeit maga mellé engedve.
-Tudom Anyám,de te a helyzethez képest szerettet neveltél még ha csak az anyai ösztönök miatt is de tőled sokkal több szertetett kaptam mint apámtól valaha. És ezért hálás vagyok de ,a kényszer házasság felett nem tudok fejet hajtani... egyszerűen nem megy és kész...-suttogta Draco majd tőle nem megszokott módon közelebb lépet és megölelte édesanyját.
Aki erre nagyon meglepődött mert nem volt megszokott a szeretet kimutatásának ezen fajtája a Malfoy családban már ősidőktől fogva. Pusztán csak egy egy kézfogás és egy apró ölelés a nyilvánosság előtt a látszat kedvéért ami jelképezte a család össze tartását.
Draco mindig is irigyelte azon osztálytársait (bár ha nem is mutatta ki,sőt még cikizte is őket emiatt) akiket a szülei tényleg szívből szerettek és mindig megfogadta,hogy ő olyan szülő lesz akik csak úgy elfogja a gyermekeit halmozni szeretettel.
De Draco ezen megmozdulása őszinte volt és szeretett teljes,hiszen ő maga is titkon több szeretettre vágyott...
*
A vacsora közeledtével mindenki egyre feszültebb lett szinte vágni lehetett volna a feszültséget...
- Fiam elvárom tőled,hogy a nevelésedhez méltóan viselkedj és próbálj jó képet vágni a dologhoz.-mondta apja neki nyersen szinte parancsolóan.
A lány még Draco szemével is szépnek volt mondható de a személyisége nos ő az a fajta ember volt aki csak addig szép ameddig meg nem szólal.
Kínos volt az egész mind a hatuk számára,és Draco azért imádkozott,hogy ne kelljen vele kettesben maradnia de hát nem is járt szerencsével...
*
A lány ( Draco arra sem méltatta,hogy megjegyezze a nevét) szinte abban a pillanatba rá akart mászni és vetkőztetni akarta de Draco úriember módjára próbálta más belátásra bírni a vendégét ami ment is volna ha a lány szájából nem hangzottak volna el ezek a szavak.
- Draco ejts teherbe itt és most keményen akarom!- mondta kéjelegve a lány és már nyögött is fel a saját fantáziájára.
Nos Draco ezt a pillantott választotta ,hogy férfiasan felsikkantva rohanjon át az egész kastélyon egészen a szobájig.
