A fájdalom virágai című könyvem harmadik része avagy hogyan húzzunk le még egy bőrt egy régi történetről bár igen csak más szemszögből...
1.A fájdalom virágai
2.A lehulló virágszirom
3.Rózsabimbók( Eredet történet ?)
Nahát akkor kezdjünk is bele... aztán majd csak kisül valami :)
A történet az első két könyvem ( Fájdalom virágai és Lehulló virágszirom) illetve Birtokolva című fordításának elolvasása nélkűl csak részben lesz értelmezhető külön álló könyvként. Ezt így az lején le szerettem volna tisztázni és a félre értéseket elkerülni ❤
Jó olvasást!
Sok sok évvel ez előtt:
Draco már gyomorrögcsel ébred az iskolai tanév utolsó napján és sajnos nem a vizsga eredményei miatt volt ideges az lett volna a legkevesebb hiszen szín jelesre vizsgázott mindenből. Idegessége oka sokkal inkább az volt,hogy ma fogja véglegesen elhagyni a Roxfort biztonságot nyújtó falait amit egészen eddig otthonának hívhatott.
Ez volt az ő mentsvára hiába is játszotta kemény gazdag fiú szerepet aki bármit megkaphat az életben. De volt egyetlen egy dolog amit sosem kaphatott meg vagyis pontosabban fogalmazva nem ő rendelkezett ezen dolog felet és ez nem volt más...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Mint a szerelem a lila köd a rózsaszín felhőkön való lebegés... mindegy minek is hívjuk nem ő rendelkezhetett felette.
*
Miután rávette magát,hogy felkeljen és bepakolja utolsó holmijait is az utazó ládájába szomorúan konstatálta, még azt sem tudja mihez fog kezdeni az életével...
Szülei vagyonosak voltak és befolyásosak ami azt jelentette számára,hogy akár élete végéig még a kisujját sem kell megmozdítania de ez a gondolat egyenesen megrémisztette,hiszen csak most kezdődne igazán az élete csak szülei még azt sem döntötték el,hogy ki mellet...
Draco már hosszú percek óta csak az ágyán ülve nézett a semmibe és érezte,hogy a szürke köd belepi elméje minden zugát és a depresszió elhatalmasodik a józan esze felett ezzel olyan gondolatokat felszínre csalva amit ép ésszel meg sem merne kockáztatni.
Hirtelen egy kezet érzett meg a vállán,mire ijedten felkapta a fejét és próbálta rendezni szomorú ábrázatát de már hiába való cselekedet volt hiszen a z illető nem más volt mint Monstro aki valószínűleg nem csak most érkezett a helyiségbe így látott mindent..
- Hát te meg?- kérdezte gúnyosan Draco mert nem számított rá,hogy a tegnapi "szakításuk " után még valaha szoba áll vele hisz a másik bosszút esküdött ellene akár az élete árán is...
- Csak jöttem megköszönni,hogy megmutattad milyen a viszonzatlan szerelem és az azzal járó fájdalom... remélem te is megtapasztalod ezt a szörnyű érzést egy egész életen át!- mondta Monstro majd egy apró puszit adott a szőke arcára majd távozott de még az ajtóból vissza fordulva így szólt. - Remélem soha többé nem látlak.
Majd csak egy hangos ajtó csapódás törte meg a végtelen csendet ezzel cselekvésre késztette Dracot. Vett egy hatalmas levegőt és felöltötte magára a talárját majd utazó ládáját maga után vonszolva lépett ki a háló terméből becsukva mag után annak ajtaját.
A társalgó zsongott a sok végzős diáktól sokan beszélgettek ,tervezgették az előttük álló nyár lehetőségeit ,hogy majd ősztől ök is beálljanak dolgozni és elkezdjék a saját életüket élni...
- Draco! Draco! Nem jössz el velünk nyaralni az idén? Olyan jó buli lesz szórakozhatnánk egy keveset!- ecsetelte neki két végzős lány akik köztudottan Dracoban csak a családi ékszerét látták(Na értitek XD) semmi mást mivel a két lány is nemesi családból származott de be illetek volna az alja néphez közé a csapodár viselkedésükkel.
- Nem sajnálom de szüleimmel törtöm a nyarat valamelyik nyaralónkba!- utasította el őket egyenesen mert se kedve sem ideje nem volt az ilyen üres beszélgetésekre.
Már a nagyteremben voltak és éppen az évzárót hallgatták majd nem sokkal később már sétáltak is a vonat felé, Draco lemaradt egészen a végig majd az utolsó métereket csiga lassúsággal tette meg. Ez a 6 óra villám gyorsasággal telt el...
Hiába csak akkor kezdünk el értékelni valamit ha már éppen elveszítjük...
Még magának is bevallva igen is húzza az időt de még rémállamiban sem gondolta volna,hogy ez ennyire meg fogja viselni de egy halk szipogást hallva rádöbbent,hogy nem csak őt viseli meg ez az egész hanem magát Harry Potter is.
- Mit bőgsz Potter?- kérdezte Draco elő véve a rosszabbik énjét de mindenki tudta,hogy ezzel csak a saját sebezhetőségét palástolta el és ezért volt rosszindulatú.
Harry rákapta könnytől áztatott tekintetét de nem próbálta leplezni érzéseit majd így szólt:
- Pontosan ugyan azért amiért te is Draco,neked is ez volt az otthonod a menedéked a szüleid nyomása elöl és most ez a védelmet nyújtó páncél nincs többé és már csak a csupasz valóság vár minket!- suttogta Harry majd faképnél hagyta a szőkét aki csak állt és gondolkodott a másik szavain de a vonat kürtje még is indulásra késztette hiszen egyszer mindennek vége szakad de a szép emlékek nem tűnnek el... már ha lehet őket szépnek nevezni.
Egy üres kabinban döbbent rá,hogy a a "barátai" nincsenek többé és magányos maradt mint a családi címerével ellátott pecsétgyűrű a jobb mutató ujján.(#fölösleges hasonlat)
A vonat utat szinte végig aludta de ébren töltött perceiben is csak rágódott és túlgondolt mindent ezzel szinte őrületbe kergette magát de sajnos csak eljött a félt pillanat és a vonat fékezni kezdett majd szépen lassan begördült a 9¾- vágányra.
Ő volt az utolsó aki elhagyta a vonatot és szüleit kezdet el keresni a tömegben mikor meglátta anyja aggódó tekinteté (belé sokkal több szülői ösztön szorult mint apjába) egyenesen rohanni kezdet anyja ölelő karjaiba.
- Sejtettem,hogy meg fog viselni kincsem. - suttogta anyja majd finom mozdulatokkal kezdte el simogatni fia hátát akiből ekkor törtek elő a könnyek.
Az idilli pillanatot egy pofon törte meg amely apjától érkezett.
- Szedd már össze magadat és legyél férfi!- szidta le az apja majd a kocsiba parancsolta őket mire mind a ketten be is szálltak mert volt egy dolog amitől mindketten féltek és az nem volt más mint a családfő haragja...
Remélem tetszett az első fejezet ha igen hagyjatok hátra egy ★ vagy kommentet ja és a negatív véleményt se tartsátok magatokban.
