Rózsabimbók /𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱 /3.könyv/

5.♞VÉGE

- Ilyen édes csókok után részemről igen nagy pazarlás lenne nem gondolod?- kérdezett vissza Nik majd Draco homlokára egy apró puszit adott majd csak mosolyogva nézte a másikat akit még a hideg is kirázott.

- Holnap ugyan itt?- kérdezte Draco félve de csak egy mosolyt kapott válaszul.

- Holnap itt várlak szépségem!- mondta mosolyogva Nik majd egy utolsó csók után elsétált a korom fekete éjszakába..

Draco önkívületi állapotban akkora mosollyal az arcán lépdelt haza fele,hogy azt már büntetni kellene.

Draco ajkai még mindig bizseregtek és a gyomrát pillangók ezrei lepték el és egyszer az életben boldog volt  de legbelül a félelmeit igaz elnyomta de azok minduntalan a felszínre akartak törni... így esett meg,hogy az egyik szeme sírt a másik meg nevetett.

Ámbár az éjszakát kissé nyugtalanul vészelte át de végre hosszú idő után aludt is egy keveset és ez annak is volt köszönhető,hogy a szülei aznap nem zaklatták őt amit eléggé furcsállt is.

De a másnap reggel még a tegnap este történtek után is nagyagybob meglepetést okozott és ne tudta mire vélni az események forgatagát.

- Draco anyáddal arra a döntésre jutottunk az este folyamán,hogy kapsz egy kerek hónapot arra,hogy találj magad mellé valakit de ha nem azt a nőt veszed el akit mi választunk neked!- mondta lassan Lucius  hangja hiába volt halk a szavai mélyen Draco lelkébe vájtak és eltiporták azt a röpke kis boldogságot ami a szívében bújt meg.

Draco nem felelt csak fejet hajtott és a szobájába távozott ,majd a kanapéra lefeküdve olyan üresnek érezte magát mint még soha... érezte kezd szerelmes lenni de nem abba akit a szülei szeretnének...

*

Draco ismét a kocsma előtt állt de nem mert bemenni félt,hogy a tegnap este csak az ő képzeletének szüleménye de ezen gondolata menten tova szállt mikor a tegnapi férfi megjelent ölette.

Teste fekete öltönybe volt bujtatva és ugyan az e fenséges parfüm illat kúszott az orrába ami tegnap is menten levette a lábáról.

- Draco kedvesem azért levegőt is vegyél...-suttogta a füléhez hajolva Nik de Draco lábai igencsak felmondani készültek a  szolgálatot de a kegyelemdöfést az adta meg,hogy váratlanul egy puszi landolt az arcán.
-Èn-èn...-lihegve szólalt meg Draco de ennél többet nem tudott magából kierőszakolni.
Nik harsányan felnevetett majd kezeivel közrefogta Draco arcát.
- El ne ájulj kedvesem...-De Nik végig sem bírta mondani mert Draco ténylegesen el is ájult...

*

Nik igy felkapta az ájult férfit és egyenesen az otthonába varázsolta magukat,majd finoman lefektette az ájult szépséget a kanapéra.

Nik otthona egy hatalmas szikla tetején állt ami egyenesen a tengerre nézett szó szerint távol a világtól... Ez volt az ő idézőjeles otthona mai még nem volt  teljes.

Nik nem hitte volna,hogy pont egy férfi rabolja el ennyire a szívét de sikerült.

A hosszas merengésből egy halk nyöszörgő hang riasztotta fel és mikor megfordult akkor tért éppen a szőkeség magához.

- Nos most vagy elraboltál vagy elájultam... Bár az elrablás nem is hangzik olyan rosszul..- mondta kacérkodva Draco és még a szemöldökét is húzogatta mellé.

Nik komótosan oda lépdelt és a kezei közé fogta Draco arcát aki szinte megint ájulás közeli állapotba került...

- Nem kell téged elrabolni jössz te magadtól is kedvesem!- suttogta Nik és finoman megcsókolta a másikat.

*

Lassan két hét telt el miután Ök ketten egy párt alkottak és Draco sosem hitte volna,hogy számára is van még remény de volt...

De tudta semmi nem tart örökké... hamarosan már az esküvőjükre  készültek természetesen titokban de kimondták a boldogító igent.

Lucius pedig miután fia közölte,hogy elköltözik szinte megsemmisülten állt a helyzet előtt de nem volt más választása.

Két boldog évet élhettek együtt de Nik egyik napról a másikra elutazott  a szülő hazájába és soha nem tért haza.

És innentől már tudjátok a történetet...

*