Midnight Game (Jikook )✔️

Kegyetlen hazugság 1.

Emelkedő mellkasát nézve és hideg kezét fogva néha eltűnődöm azon.. vajon ott bent tudja, és emlékszik rá ki vagyok? Hall engem vagy egyáltalán érzi hogy fogom a kis kezét?

Lassan fél tíz.. ilyenkor szoktam haza indulni de most nagyon nincs kedvem itt hagyni őt
-Tudod Jimin...néha van mikor elvesztem a reményt hogy fel fogsz ébredni..de aztán eszembe jut miket mondtál nekem..azt mondtad sosem szerettél még senkit sem úgy ahogy engem..és ez tartja bennem a lelket.. talán egyszer újra felébredsz és újra el mondod majd nekem ezt .. tudok várni...de azért ébredj fel minél hamarabb Jiminie..- a lámpák rávilágítottak gyönyörű arcára ezért rá simítottam puha bőrére

-Olyan vagy most is mint egy angyal édesem.. gyönyörű.. még így is..- fölé hajolva mosolyodtam el de még mindig fogtam pici kezét
-Szeretlek Jimin- halk szavaim után homlokom övének döntöttem de hirtelen szorítást éreztem ujjaimon

Oda kapva néztem meg mi az és rá kellett jöjjek ez most tényleg Jimin ..megszorította az ujjaimat..
Nem tartott sokáig de mégis annyira boldog lettem tőle hogy néhány könnycsepp kicsordult szememből

Végig simított ujjain majd egy csókot nyomtam ajkaira
Egy pillanatra megijedtem de csak a mögöttem lévő ajtó nyílt ki amin épp egy nővér lépett be
-Jó estét- a fiatal hölgy le tette Jimin infúzióját egy tálcára majd ki cserélte azt egy újra

-Jól van? mi a baj?- kedves volt, de mikor eltörik a mécses akkor aztán tényleg eltörik
-Elnézést én csak... boldog vagyok..- könnyezve mosolyogtam rá az ápolóra akit még amúgy egyszer sem láttam
Mindig egy idősebb hölgy szokott be jönni Jiminhez akit már jól ismerek
-Oh.. értem, már azt hittem történt valami baj..-megrázva fejem pillanatottam vissza Jiminre aki békésen aludt még mindig az ágyon
-Az előző ápoló ő..-Próbáltam beszélgetni mert amíg ,ő ügyködött elég nagy volt a csend
-Beteg lett... helyettesítek.. talán még egy hétig, amúgy Jeonghwa vagyok nagyon örülök..-
-Jungkook...Jeon Jungkook- hajoltam egy aprót így,, üdvözlés" képpen majd vissza néztem az én angyalomra

-Sajnálom ami a barátjával történt.. nehéz így látni azokat akiket szeretünk-
-Köszönöm..és igen.. néha még én sem fogom fel ami történt, elég bonyolult életem van-
-Sokat vagyok kómás betegek közt de nem hallottam még olyanról hogy minden egyes nap bejött volna valaki egy szerettéhez..sokat mesélnek ám önről- 
-Szeretem őt.. persze hogy be jövök hozzá, még akkor is ha tudom talán csak évek múlva fog felébredni-
-Mindig bízni kell abban hogy mihamarabb kinyitja a szemét..fel fog ébredni, hallja önt ,sokat segít neki ezzel-

Aprót bólintva mosolyodtam el és megvártam míg a nővér az ajtóhoz lép
-Köszönöm..-
-Semmiség.. mellesleg Jimin nagyon szerencsés-
-Hogy érti ezt?-
-Nem minden nap látni itt ilyen jó pasikat már ne is haragudjon..a nővérek oda vannak önért- nevetve néztem a hölgyre aki szintén elkuncogta magát majd egy viszlát után ki ment az ajtón

-Jobb lesz ha lassan én is indulok...- össze szedve magam hajoltam újra homlokához és egy hosszú csókot adtam bőrére
-Annyira szeretlek édesem.. ébredj fel rendben?- tudtam hogy nem kapok választ de bíztam benne hogy egyszer végül mégis megszólal

Lassan bele tettem a rózsát a vázába majd egy utolsó pillantás után ki léptem a kórteremből

Elköszönve az ápolóktól siettem is a kocsimhoz majd már mentem is haza mert nagyon fáradt voltam

_______________________

Másnap rohantam a céghez, de eszméletlen álmos voltam
-Yoongi intézz nekem kérlek egy kávét- egy bólintás után már telefonált is én pedig már mentem is megnézni hogy állnak a többiek
Hirtelen kaptam egy üzenetet Nayeontól amit sóhajtva olvastam el
Nayeon: ma van időd velem lenni?
Jungkook: nem tudom, sok dolgom van
Nayeon: de lassan megszületik a baba legyél már velem egy kicsit
Jungkook: Úgy csinálsz mintha minden rendben lenne köztünk
Nayeon: mert úgy is van, az a kis senki nem érdekel engem és téged se csak úgy csinálsz hogy ne kelljen foglalkoznod velem.

Megnéztem de direkt nem válaszoltam az üzenetre
Rendesen megutáltam Nayeon..amit Jiminnel tett az szörnyű és megbocsájthatatlan ő meg úgy csinál mintha rendben lenne köztünk minden
Kettőkor megkezdődött a műsor, Jin valami profi volt és a többiek sem voltak semmik
Ma ünneplem a sikerem..Jimin pedig nem lehet itt velem de az biztos hogy ha felébred rendezek neki egy külön bulit
Pár perccel a műsor után jöttem én a beszédemmel

Nem voltam ideges csak szomorú de az nagyon
-Üdvözlök mindenkit! Köszönöm hogy eljöttek és hogy velem együtt ünnepelnek.Nagy megtiszteltetés ez nekem és remélem hogy a jövőben még jobban fejleszthetjük majd a céget.
Tudom hogy nagyon sok olyan modell és fényképész van itt akikre igazán büszke vagyok és akikkel együtt dolgozhatok de mégis csak egyet emelnék ki aki most nem lehet itt velünk
Park Jimin.. ő az a személy ezen az egész világon aki megváltoztatta az életem.. segített nekem és mellettem állt a nehéz időkben de egy baleset miatt kómába esett.. sokszor kérleltem hogy dolgozzon velem..de annyira akaratos volt és egyszerűen sosem akart nekem igent mondani, de egy nap mégis csak elfogadta az ajánlatom és ezzel megmentett engem, a céget és saját magát is.. talán azért mondom el most ezeket mert fáj hogy nem lehet itt velünk..és mert nagyon nagyon büszke vagyok rá innen is..miatta kaptam most meg ezt a  kitüntetést amiért hálás vagyok- erős akartam maradni...de olyan nehéz volt
A levegő megfagyott, csend volt az egész teremben de hirtelen valaki tapsolni kezdett mire oda kaptam a fejem

Nayeon állt az ajtóban, arcát gúnyos mosolyra húzta és egyre közelebb lépkedett a színpadhoz
Jin ott állt elől már indult volna hogy lefogja de leintettem
-Gratulálok Jeon Jungkook..most aztán szépen átbasztál itt mindenkit- fel lépkedve a színpadra állt elém mire megigazítottam az ingem mert eléggé ideges voltam
Istenem csak ne csapjon balhét mindenki előtt. .
-Nayeon minek köszönhetem ezt a kellemes meglepetést?-
-Csak meg akartam hallgatni ezt a csodás beszédet de hogy egész végig arról a kis buziról beszéltél túl lőtt minden határon-
-Khm..Nayeon most menj le kérlek ezt majd kint megbeszéljük..-
-NEM! Most szépen tisztázunk mindent-
-Kérem valaki segítene le menni a hölgynek? Köszönöm- Nayeon megfogva ingem két oldalát nézett fel rám idegesen mire megfogtam kezét és eltoltam őt magamtól
-MIÉRT JOBB Ő MINT ÉN?.. MIÉRT?? ÁLLANDÓAN EL RONT MINDENT.. SOHA NEM HAGY MINKET BÉKÉN.. JUNGKOOK EN SZERETLEK- a biztonsági őrök el kapva a lány karját cipelték volna le őt de Nayeon hirtelen felordított
-EZ A FÉRFI ITT..TEHERBE EJTETT MAJD ELDOBOTT MAGÁTÓL..ES MOST EGY BÜDÖS KIS BUZI KELL NEKI!- mérgesen kaptam a lányra fejem mire megállítottam az őröket és kértem inkább engedjék el őt
-MI JOGON SÉRTEGETED ŐT? RÁADÁSUL HOGY BESZÉLSZ? JOBB LESZ HA MOST EGYEDÜL KISÉTÁLSZ INNEN MERT MÁR ÍGY IS ELRONTOTTÁL MINDENT!-
-ha válaszolsz nekem békén hagylak- Nayeon fürkészni kezdte arcom mire bólintottam egyet és csak néztem rá mert már nem mertem az emberek felé pillantani
Mekkora cikk lesz ebből...

-Miért nem kellek már neked?-
-Sosem szerettelek téged Nayeon..de te ezt nem tudod megérteni-
-És azért cseréltél le egy bu...-
-Jimin..Jiminnek hívják-
-Sajnos eléggé régóta tudom hogy hogy hívják a drágalátos pasid-
-tessék?-
Majd Nayeon olyat mondott amire rohadtul nem voltam felkészülve..

-Jimin a testvérem..-

És itt jelen pillanatban úgy éreztem lassan el nyel a föld és a fájdalom...